Tisztulj meg
A mindennapi bűnbánat lehetővé teszi számunkra, hogy a Szentlelken keresztül felismerjük az Úr útmutatását.
Amikor körülbelül ötéves voltam, az elefántcsontparti kis falunk temploma mögött fociztam a barátaimmal. Tisztán emlékszem a lelkésznek a gyülekezethez intézett felhívására, hogy tisztítsák meg az öltözéküket a Szabadító érkezésére készülve. Fiatal voltam és szó szerint vettem ezt a felhívást. Hazaszaladtam olyan gyorsan, ahogy csak a kis lábaim bírták, és kérleltem édesanyámat, mossa ki azt a néhány ruhámat, amim volt, hogy makulátlan lehessek és készen álljak a Szabadító másnapi eljövetelére. Habár édesanyám kételkedett a Szabadító ily közeli visszatérésében, kimosta a legszebb ruháimat.
Másnap reggel – még kicsit nedvesen – felvettem őket, és izgatottan vártam a Szabadító érkezésének a bejelentését. Ahogy teltek-múltak az órák és nem történt semmi, úgy döntöttem, elmegyek a templomhoz. Nagyon csalódott voltam, amikor a kápolnát üresen találtam, és a Szabadító nem érkezett meg. El tudjátok képzelni, hogyan éreztem magam, miközben hazafelé bandukoltam.
Évekkel később, amikor misszionáriusi leckéket hallgattam arra készülve, hogy csatlakozzak Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházához, a következőt olvastam: „És semmi tisztátalan dolog nem léphet be a királyságába; tehát senki nem lép be az ő nyugalmába, csak azok, akik ruházatukat hitük, és minden bűnük megbánása, és mindvégig való kitartásuk révén tisztára mosták a véremben.”
Az a tisztánlátás, melyre akkor szert tettem, segített megértenem azt a fontos igazságot, amely oly sok évvel azelőtt kifogott fiatal elmémen. A lelkész üzenetének a középpontjában a lelki tisztaság fontossága állt. Arra buzdította a gyülekezetet, hogy törekedjenek bűnbánatra, változtassanak az életükön, és forduljanak a Szabadítóhoz megváltásért.
Mennyei Atyánk érti a halandó utazásunkat és a bűn elkerülhetetlenségét az életünkben. Mélységes hálával tölt el, hogy adott egy Szabadítót, aki elvégezte az engesztelést a bűneinkért. A Szabadító megváltó áldozata által mindegyikünk bűnbánatot tarthat, megbocsátást kérhet és tisztává válhat. A bűnbánat – az evangélium egyik alapvető tantétele – elengedhetetlen a lelki fejlődésünkhöz és ellenállóképességünkhöz, miközben igyekszünk eligazodni az élet kihívásai között.
A 2022. áprilisi általános konferencián Russell M. Nelson elnök arra kérte az egyház minden tagját, hogy tapasztalják meg a mindennapi bűnbánat örömét. Ezt mondta:
„Kérlek, ne féljétek és ne halogassátok a bűnbánatot! Sátán gyönyörködik a nyomorúságotokban. Ennek rövid úton vessetek véget. Taszítsátok ki az ő befolyását az életetekből! Kezdjétek el már ma megtapasztalni a természetes ember levetkőzésének az örömét. A Szabadító mindig szeret minket, de akkor különösen, amikor bűnbánatot tartunk. […]
Ha úgy érzitek, hogy már túl messzire vagy túl régen tértetek le a szövetség ösvényéről, és nincs számotokra visszaút, akkor az egész egyszerűen nem igaz.”
Ha van valami, amit még nem bántatok meg maradéktalanul, akkor arra buzdítalak titeket, hogy hallgassatok Nelson elnök felhívására, és ne halogassátok a bűnbánatotokat. Lehet, hogy egy kis bátorságra lesz szükség e folyamat kezdetéhez; de biztosíthatlak benneteket, hogy az őszinte bűnbánatból áradó öröm minden értelmet meghalad. A bűnbánat által bűntudatunk terhei lekerülnek rólunk, és felváltja őket a békesség és a nyugalom érzése. Amikor komolyan bűnbánatot tartunk, a Szabadító vére megszentel minket, és fogékonyabbá válunk a Szentlélek késztetéseire és hatására.
Örökkévaló társam nagyothallóként született, emiatt pedig hallókészüléket kell viselnie. A por és az izzadság hatással lehet ezen eszközök működésére, így hát reggelente mindig látom, milyen lelkiismeretesen tisztítja meg készüléke alkatrészeit, mielőtt feltenné azt. Ez az egyszerű, mégis következetes szokás meggátolja, hogy por, izzadság vagy pára kerüljön a hallókészülékébe, ő pedig ezáltal jobban képes hallani, valamint megértetni magát. Amikor elmulasztja ezt a napi feladatot, képessége a hallásra csökken a nap során; a szavak lassan elmosódnak, végül pedig érthetetlenné válnak. Ahogy a hallókészülék mindennapos tisztítása lehetővé teszi feleségem számára, hogy tisztán halljon, a napi bűnbánat úgy teszi számunkra lehetővé az Úr Szentlelken keresztül érkező iránymutatásának a felismerését.
Halandó szolgálatának a vége felé, a Gecsemáné kertjébe való elvonulása előtt a Szabadító felkészítette tanítványait a közelgő próbatételekre. E szavakkal nyugtatta őket: „Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.”
A Szentlélek egyik alapvető feladata, hogy figyelmeztessen, vezessen és irányítson mindenkit, aki odafigyel a halk, belső hangra. Ahogy a hallókészülék eltömődött alkatrészei csökkenthetik a megfelelő működőképességét, lelki kapcsolatunk Mennyei Atyánkkal szintén képes meggyengülni, ami veszélyes félreértésekhez vagy a tanácsai figyelmen kívül hagyásához vezethet. Az internet megjelenése óta könnyebben juthatunk ismeretekhez, mint korábban bármikor. Ebből az következhet, hogy Isten helyett inkább a világhoz fordulunk útmutatásért. Russell M. Nelson elnök így tanított minket: „Az eljövendő napokat nem lehet majd lelkileg túlélni a Szentlélek útmutató, irányító, vigasztaló és állandó hatása nélkül.”
Hálás vagyok, hogy a konfirmálásunk alkalmával mindegyikünk megkaphatja a Szentlélek ajándékát. Azonban Dallin H. Oaks elnök figyelmeztetett, hogy „a Szentlélek ajándékán keresztül elérhető áldások az érdemességünkhöz vannak kötve, [és] »az Úr Lelke nem lakik szentségtelen templomokban« [Hélamán 4:24]”.
Amikor tudatosan úgy döntünk, hogy követjük a próféták és apostolok útmutatását, növekszik a képességünk arra, hogy állandó társunk lehessen a Szentlélek. A Szentlélek tisztánlátást ad a döntéseinkben, illetve olyan gondolatokat és benyomásokat kelt bennünk, amelyek Mennyei Atyánk akaratához igazodnak. Döntő fontosságú a lelki fejlődésünkhöz, hogy a Szentlélek állandó társunk legyen.
Nemrég megbíztak, hogy elnököljek egy cövekkonferencián a Salt Lake Granger Nyugati Cövekben, Utah-ban. A rendezvényen találkoztam a cövekelnökkel, aki igazlelkű életvitele és a napi bűnbánat által szorgalmasan fejlesztette azt a képességét, hogy fel tudja ismerni a Szentlélek késztetéseit. Szolgálattételi erőfeszítéseink részeként meglátogattunk három családot. Az utolsó látogatásunkat követően észrevettük, hogy már csak körülbelül 30 percünk maradt a következő gyűlésünkig. A cövekközpontba menet Chesnut elnöknek az a benyomása támadt, hogy meg kellene látogatni még egy családot. Közösen úgy döntöttünk, követjük ezt a késztetést.
Elmentünk a Jones családhoz, ahol Jones nővért egy betegség miatt ágyban találtuk. Láthatóan szüksége volt egy papsági áldásra. A beleegyezésével adtunk neki egy áldást. Miközben indulni készültünk, Jones nővér megkérdezte, honnan tudtunk róla, hogy nagy szüksége lenne egy áldásra. Az igazság az, hogy mi nem tudtunk róla. Azonban Mennyei Atyánk, aki ismerte a szükségleteit, tudott róla, és sugalmazás által arra vezette Chesnut elnököt, hogy meglátogassa őt az otthonában. Amikor fogékonyak vagyunk a halk és szelíd hang útmutatására, akkor jobban fel vagyunk vértezve arra, hogy eredményesebb szolgálattételt nyújtsunk a szükséget szenvedőknek.
Bizonyságomat teszem egy kedves és szerető Mennyei Atyáról. Jézus Krisztus az emberiség Szabadítója és Megváltója. Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus engesztelése valóságos, és amikor megtanuljuk követni a Szentlélek útmutatását, akkor Ő bűnbánatra és a Szabadító engesztelő hatalmának a használatára vezet majd minket. Russell M. Nelson elnök az Úr igaz és élő prófétája, aki rendelkezik valamennyi papsági kulccsal itt a földön napjainkban. Jézus Krisztus nevében, ámen.