Jézus Krisztus tana egyszerű
Tanúságomat teszem a szentséges munkáról, mely során Jézus Krisztus egyszerű tanát tanítjuk Mennyei Atya gyermekeinek.
Mindannyiunknak vannak szeretett családtagjaik, akiket megkísértenek és megpróbálnak a folyamatosnak tűnő támadások Sátántól, a pusztítótól, aki Isten valamennyi gyermekét nyomorulttá tenné. Sokunk virraszt át éjszakákat. Próbáljuk jó irányba terelő erőkkel körülvenni a kockázatnak kitett embereket. Könyörgünk értük imában. Szeretjük őket. Igyekszünk a tőlünk telhető legjobb példát mutatni.
Alma, egy bölcs próféta az ősi időkből, hasonló próbatételekkel szembesült. Az általa vezetett és szeretett nép gyakran volt kitéve egy vad ellenség támadásának, mégis igyekeztek igazlelkű gyermekeket nevelni egy gonoszsággal teli világban. Alma úgy érezte, hogy az egyetlen reménysége a győzelemre az az erő, amelyet gyakran alábecsülünk és ritkán használunk: Isten segítségéért könyörgött.
Alma tudta, hogy Isten segítségéhez bűnbánatra van szükség az általa vezetettek és az ellenségeik részéről is. Ezért a harc egy másfajta módját választotta.
A Mormon könyve így ír erről: „És most, mivel az ige prédikálása nagy valószínűséggel igazságos dolgok megtételére vitte rá az embereket – igen, erősebb hatása volt az emberek elméjére, mint a kardnak vagy bármi másnak, ami velük történt –, ezért Alma úgy gondolta, ajánlatos kipróbálniuk Isten szavának a hatását.”
Isten szava az a tan, amelyet Jézus Krisztus és az Ő prófétái tanítanak. Alma tudta, hogy a tan szavainak hatalmas ereje van.
A Tan és szövetségek 18. szakaszában az Úr kinyilatkoztatta tanának az alapját:
„[M]ert íme, én mindenhol, minden embernek megparancsolom, hogy tartson bűnbánatot. […]
Mert íme, az Úr, a ti Megváltótok, elszenvedte a halált a testben; tehát minden ember fájdalmát elszenvedte, hogy minden ember bűnbánatot tarthasson és hozzá jöhessen.
És feltámadt a halálból, hogy minden embert őhozzá hozhasson, a bűnbánat feltételeivel.”
„És boruljatok le, és hódoljatok az Atyának az én nevemben! […]
Bűnbánatot kell tartanotok és meg kell keresztelkednetek, Jézus Krisztus nevében.”
„Kérjétek az Atyát az én nevemben, hittel híve abban, hogy kapni fogtok, és akkor veletek lesz a Szentlélek”.
„És most, miután ezt megkaptátok, minden dologban be kell tartanotok parancsolataimat”.
„Vegyétek magatokra Krisztus nevét, és józansággal szóljátok az igazságot!
És mindazok, akik bűnbánatot tartanak és megkeresztelkednek az én nevemben, amely Jézus Krisztus, és mindvégig kitartanak, azok megszabadulnak.”
Ebben a néhány versben a Szabadító tökéletes példát ad nekünk arra, hogyan tanítsuk az Ő tanát. Ez a tan az, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit, a bűnbánat, a keresztelkedés, a Szentlélek ajándékának az elnyerése, valamint a mindvégig kitartás megáldja Isten minden gyermekét.
Amikor ezeket a tantételeket tanítjuk a szeretteinknek, a Szentlélek segíteni fog, hogy tudjuk az igazságot. Mivel szükségünk van a Szentlélek késztetéseire, kerülnünk kell azt a fajta bölcselkedést és egyedi értelmezést, amely már túlmegy a tiszta tan tanításán.
Ez nehéznek bizonyulhat, amikor olyasvalakit próbálunk terelgetni, akit szeretünk. Eddig ő talán tudomást sem vett a tanított tanról. Kísértésbe eshetünk, hogy valami újjal vagy különlegessel próbálkozzunk. A Szentlélek azonban csak akkor nyilatkoztatja ki az igazság lelkét, ha körültekintőek vagyunk és ügyelünk arra, hogy ne lépjünk túl az igaz tan tanításán. Az egyik legbiztosabb mód, amellyel elkerülhetjük, hogy akár csak megközelítsünk egy hamis tant az, ha az egyszerűség mellett döntünk a tanításunkban. Az egyszerűség biztonságot ad, és kevés vész el általa.
Az egyszerű tanítás lehetővé teszi számunkra, hogy idejében megosszuk a szabadító tant, amikor a gyermekeket még nem érintették meg ama Megtévesztő kísértései, amelyekkel majd később szembesülnek – még jóval azelőtt, hogy az igazságokat, amelyeket meg kell tanulniuk, elfojtaná a közösségi média, a társaik és a saját személyes nehézségeik zaja. Meg kell ragadnunk minden lehetőséget, hogy megosszuk Jézus Krisztus tanításait a gyermekekkel. Ezek a tanítási pillanatok becsesek és sokkal ritkábbak, mint a szembenálló erők fáradhatatlan próbálkozásai. Minden órára, amelyet a tan meggyökereztetésére fordítunk egy gyermek életében, számtalan órányi ellenállás jut, tele olyan üzenetekkel és képekkel, amelyek kétségbe vonják vagy figyelmen kívül hagyják azokat a megmentő igazságokat.
Néhányan talán eltűnődtök, nem lenne-e jobb azáltal közelebb hozni magatokhoz a gyermekeiteket, hogy jól szórakoztok együtt, vagy talán azt kérdezitek, vajon mikor kezdi úgy érezni egy gyermek, hogy már túl sok neki a tanításotok. Ehelyett gondoljuk át a következő kérdést: Ilyen kevés idő és lehetőség mellett a tan mely szavait oszthatom meg, amelyek megerősítik őket a hitüket érő elkerülhetetlen kihívásokkal szemben? A szavak, amelyeket ma megosztotok velük, lehetnek azok, amelyek elkísérik őket az életükben; a ma pedig hamar elmúlik.
Mindig felnéztem a dédnagymamára, Mary Bommelire, hogy milyen odaadással osztotta meg Jézus Krisztus tanát. A családját Svájcban tanították a misszionáriusok, amikor ő 24 éves volt.
A keresztelkedése után Mary szeretett volna csatlakozni az amerikai szentekhez, ezért Svájcból Berlinbe költözött, ahol munkát talált egy asszonynál, aki felfogadta, hogy a családja számára ruhaanyagot szőjön. Mary egy cselédszobában lakott, és a ház lakórészében volt a szövőszéke.
Akkoriban Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tanának a tanítása törvénybe ütközött Berlinben. Mary azonban nem tudta megállni, hogy ne ossza meg az általa tanult dolgokat. A ház asszonya és a barátai összegyűltek a szövőszék körül, hogy hallgassák Mary tanításait. Beszélt nekik Mennyei Atya és Jézus Krisztus Joseph Smithnek való megjelenéséről, az angyalok látogatásáról és a Mormon könyvéről. Felidézve Alma beszámolóit tanított a feltámadás tanáról, és bizonyságot tett, hogy a családok újra egységben élhetnek a celesztiális királyságban.
A visszaállított evangélium tanának a megosztásában mutatott lelkesedése Maryt hamar bajba keverte. Nem telt el sok idő, mielőtt a rendőrség letartóztatta. Úton a fogda felé megkérdezte a rendőrt, hogy mi a neve a bírónak, aki másnap reggel dönteni fog az ügyében. Érdeklődött a bíró családja felől is, és hogy jó apa és férj-e. A rendőr világi emberként jellemezte a bírót.
A fogdában Mary papírt és ceruzát kért. Azzal töltötte az éjszakát, hogy levelet írt a bírónak, tanúságot téve Jézus Krisztus feltámadásáról, ahogy az a Mormon könyvében szerepel; írt a lélekvilágról, és elmagyarázta a bűnbánat tanát. Azt javasolta, hogy a bíró szánjon időt saját élete átgondolására, még mielőtt eljön a végső ítélet napja. Azt írta, tudja, hogy a férfinak sok megbánnivalója van, amelyek nagy része a családjának mély szomorúságot, neki pedig nagy bánatot fog okozni. Reggel, ahogy befejezte a levelét, átadta azt a rendőrnek, és megkérte, hogy adja át a bírónak, aki ezt meg is ígérte.
Később a bíró magához hívatta a rendőrt az irodájába. Mary levele megcáfolhatatlan bizonyíték volt arra, hogy a visszaállított evangélium tanát tanítja, és ezáltal törvényt szeg. Azonban nem sokkal később a rendőr újra megjelent Mary zárkájánál. Közölte vele, hogy minden vádat ejtettek, és szabadon távozhat. Maryt Jézus Krisztus evangéliumának a tanítása miatt vetették fogdába. És azáltal szabadult ki a fogdából, hogy kijelentette a bűnbánat tanát a bírónak.
Mary Bommeli tanítása nem ért véget a szabadon engedését követően. Lejegyzett szavai továbbadták az igaz tant a még meg nem született nemzedékeknek is. A hite abban, hogy még egy új megtért is taníthatja Jézus Krisztus evangéliumát, biztosította, hogy a leszármazottai megerősíttetnek a saját harcaikban.
Amikor minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy tanítsuk a szeretteinket Jézus Krisztus tanáról, még akkor sem biztos, hogy mind befogadóak lesznek. Ilyenkor kételyek merülhetnek fel bennetek. Megkérdőjelezhetitek, hogy elég jól ismeritek-e a Szabadító tanát ahhoz, hogy eredményesen tanítsátok azt. Ha pedig már megpróbálkoztatok a tanítással, megkörnyékezhet a gondolat, hogy miért nem lehet jobban látni a kedvező hatásait. Ne engedjetek a kétségeknek! Forduljatok Istenhez segítségért!
„Igen, és Istenhez fohászkodj teljes fenntartásodért; …örökre az Úrra legyenek helyezve szíved érzelmei.”
„És most, szeretném, ha alázatosak lennétek, és engedékenyek és gyengédek; könnyen kérlelhetőek; tele türelemmel és hosszútűréssel; mértéktartók lévén minden dologban; mindig szorgalmasak Isten parancsolatainak betartásában; kérvén, amely dolgokra csak szükségetek van, lelkire és fizikaira; mindig hálát adván vissza Istennek mindazon dolgokért, amelyeket kaptok.”
Ha imádkoztok, ha szóltok Istenhez, és könyörögtök a szeretteitek megsegítéséért, és köszönetet mondtok Neki nem csupán a segítségért, hanem a türelemért és a gyengédségért, amely abból fakad, hogy nem kaptok meg mindent, amire vágytok azonnal – ha valaha is megkapjátok egyáltalán –, akkor megígérem nektek, hogy közelebb kerültök majd Őhozzá. Szorgalmassá és hosszútűrővé váltok majd. És akkor majd tudhatjátok, hogy minden tőletek telhetőt megtettetek azokért, akiket szerettek és akikért imádkoztok, hogy kivédhessék Sátánnak az életük kisiklatására irányuló próbálkozását.
„De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”
Reményre lelhettek a családokról szóló szentírásbeli feljegyzésekben. Olvasunk azokról, akik elfordultak a tanultaktól, vagy akik megbocsátásért tusakodtak Istennel, mint az ifjabb Alma, Móziás fiai vagy Énós. Válságuk pillanataiban visszaemlékeztek szüleik szavaira – Jézus Krisztus tanának a szavaira. Az emlékezés megmentette őket. Tanításaitok e szentséges tanról nem merülnek feledésbe.
Tanúságomat teszem a szentséges munkáról, mely során Jézus Krisztus egyszerű tanát tanítjuk Mennyei Atya gyermekeinek, s amely lehetővé teszi, hogy lelkileg megtisztuljunk és végül visszafogadtassunk Isten színe elé, s így dicsőségben élhessünk családokban Vele és az Ő Fiával mindörökké. Jézus Krisztus nevében, ámen.