Jézus Krisztushoz kötődni: a föld sójává válni

José A. Teixeira elder

a Hetvenek Elnökségéből

Továbbra is az Úrhoz kötődve, az életünk természetes módon tükrözni fogja az Ő világosságát, és a föld sójává válunk.

A Szabadító azt tanította, hogy amikor elhívást kapunk az Ő örökkévaló evangéliumához, „és örökké tartó szövetséggel szövetséget köt[ünk], akkor a föld sójának… számít[unk]”. A só két egymáshoz kötődő alkotóelemből áll. Önmagunkban nem lehetünk só. Ahhoz, hogy a föld sója legyünk, az Úrhoz kell kötődnünk, és pontosan ezt látom, miközben szerte a világon az egyház tagjai körében mozgok: látom az egyház hithű tagjait, akik az Úrhoz kötődnek, elkötelezettek a mások szolgálatára irányuló erőfeszítéseik és amellett, hogy a föld sója legyenek.

Megingathatatlan elszántságotok ragyogó példát nyújt. Értékeljük és becsben tartjuk a szolgálatotokat.

A fiataljaink figyelemre méltó bátorságot és odaadást tanúsítanak. Lelkesen belevetik magukat a családtörténeti munkába, és elkötelezettségük tanújeleként gyakran felkeresik az Úr házát. Mély és maradandó hitet tükröz az, hogy hajlandóak időt és erőt áldozni a misszionáriusi szolgálatra szerte a világon. Nem csupán részt vesznek ebben, hanem az élre is állnak abban, hogy Jézus Krisztushoz kötődő tanítványokká váljanak. Világosságot és reményt sugároz a szolgálatuk, számtalan életet érintve meg. Szívből jövő köszönetet mondunk nektek, az egyház fiataljainak, a lélekemelő szolgálatotokért. Nemcsak az egyház jövője vagytok, hanem a jelene is. És tényleg a föld sója vagytok!

Szeretem az Úr Jézus Krisztust, és áldottnak érzem magam, amiért lehetőségem van mellettetek szolgálni az Úr egyházában. A közös hitünkben gyökerező egység és erő biztosít minket arról, hogy soha nem vagyunk egyedül ezen az utazáson. Együtt tovább tudjuk építeni Isten szolgálatban, szeretetben és rendíthetetlen hitben gyökerező királyságát.

Amikor Jézus Krisztus a Galileai-tengernél tanított, gyakran használt a hallgatósága számára ismerős, mindennapi elemeket mély lelki igazságok közvetítésére. Az egyik ilyen elem a só volt. Jelentésében és jelentőségében is tartalmas Jézus azon kijelentése, miszerint ti vagytok a föld sója², különösen a korabeli emberek számára, akik értették, milyen sok szempontból értékes a só.

Algarve-ban – hazám, Portugália déli régiójában – a sótermelés évezredekre nyúlik vissza, egészen a Római Birodalom koráig. A marnotóknak nevezett sómunkások által használt módszerek is alig változtak azóta. Ezek az elszánt mesteremberek hagyományos technikákat alkalmazva, teljes mértékben kézzel végzik a munkájukat, évszázadokon át fennmaradt örökséget őrizve ezzel.

Ez az ősi módszer a só úgynevezett „virágát” – pelyhét – gyűjti be. Csak úgy tudjuk teljes mértékben értékelni a sópehely begyűjtésének a bonyolult folyamatát, ha tudjuk, milyen körülmények között állítják elő. Az algarve-i partvidék sómedencéi eszményi állapotokat biztosítanak a sótermeléshez. A tengervizet sekély tavacskákba, úgynevezett sómedencékbe terelik, ahol hagyják, hogy a tűző nap elpárologtassa. A víz elpárolgásával a sópelyhek törékeny kristályokat alkotnak a sómedencék felszínén. Ezek a kristályok hihetetlenül tiszták és különleges, ropogós állagúak. A marnotók óvatosan lefölözik a kristályokat a víz felszínéről, külön erre szolgáló eszközöket használva, mely folyamat nagy szakértelmet és pontosságot igényel. Portugáliában ezt a rendkívül jó minőségű sót a só „fölének” is nevezik, mert úgy lehet gyengéden lefölözni, akárcsak a tej tetejére felemelkedő tejszínt. Ezt a törékeny sópelyhet a tisztaságáért és a különleges ízéért kedvelik, ezért nagyon értékes hozzávaló a konyhaművészetben.

Ahogyan a marnotók is hatalmas erőfeszítést tesznek azért, hogy a legjobb minőségű sót termeljék, az Úr szövetséges népeként nekünk is mindig minden tőlünk telhetőt meg kellene tennünk azért, hogy a szeretetünk és a példánk – amennyire csak lehet – tisztán tükrözze a Szabadítónkat, Jézus Krisztust.

Az ősi világban a só nemcsak ételízesítő volt, hanem létfontosságú tartósítószer, valamint a tisztaság és a szövetség jelképe is. Az emberek tudták, hogy a só elengedhetetlen az ételek tartósításához és az ízük fokozásához. Azt is megértették, milyen súlyos következményekkel jár az, ha a só elveszti az ízét, mert beszennyeződik vagy felhígul.

Ahogyan a só is el tudja veszíteni a lényegét, mi is el tudjuk veszíteni a lelki életerőnket, ha a Jézus Krisztusba vetett hitünk szándék nélkülivé válik. Kívülről talán ugyanúgy nézünk ki, azonban erős belső hit nélkül elveszítjük azt a képességünket, hogy hatással legyünk a világra és a legjobbat hozzuk ki a körülöttünk lévőkből.

Nos, hogyan tudjuk úgy mederbe terelni az energiánkat és az erőfeszítéseinket, hogy hatással legyünk és oly módon változtassunk a világon, amire ma szükség van? Hogyan tartósíthatjuk a tanítványságunkat, és fejthetünk ki folyamatosan jó hatást?

Még mindig drága prófétánk szavai visszhangoznak az elmémben: „Isten azt szeretné, hogy dolgozzunk együtt és segítsük egymást. Emiatt küld minket a földre családokba, és emiatt szervez minket egyházközségekbe és cövekekbe. Emiatt kéri tőlünk, hogy szolgáljunk és nyújtsunk szolgálattételt egymásnak. Emiatt kéri azt, hogy éljünk a világban anélkül, hogy a világból valók lennénk.”

Ha céltudatosság és szolgálat tölti be az életünket, akkor elkerüljük a lelki fásultságot; ám ha az életünkből hiányoznak az isteni célok, a másoknak nyújtott jelentőségteljes szolgálat, valamint az elmélkedés és a tűnődés szent lehetőségei, akkor fokozatosan megfojt minket a saját tevékenységünk és önérdekünk, az ízünk elvesztését kockáztatva. Ennek az ellenszere az, hogy folyamatosan vegyünk részt szolgálatban, buzgón munkálkodva a jó ügyekben, valamint magunk és azon társadalom jobbításán, amelyben élünk.

Drága fivéreim és nővéreim! Mily áldás ma mindannyiunk számára az, hogy Jézus Krisztus egyházához tartozunk, és lehetőségünk van szolgálni az Ő egyházában! A körülményeink eltérőek lehetnek, de mindannyian hatással tudunk lenni.

Ne feledjétek a marnotókat, a sómunkásokat: ők egyszerű eszközökkel gyűjtik be a legjobb kristályokat, a só legjavát! Mi is megtehetünk olyan egyszerű dolgokat, amelyek kis és jelentőségteljes cselekedetekben gyakorolt következetes erőfeszítések révén elmélyíthetik a tanítványságunkat és a Jézus Krisztus iránti elkötelezettségünket. Íme négy egyszerű, mégis mélyreható módja annak, ahogyan igyekezhetünk a föld sójának lenni:

Tartsuk az Úr házát az odaadásunk középpontjában! Most, hogy a templomok minden eddiginél közelebb vannak hozzánk, a rendszeres hódolat az Úr házában segíteni fog nekünk arra összpontosítani, ami a leginkább számít, és Krisztust tartani az életünk középpontjában. A templomban megtaláljuk a Jézus Krisztusba vetett hitünk szívét és az Őiránta való odaadásunk lelkét.
Legyünk tudatosak a mások megerősítésére irányuló erőfeszítéseinkben azzal, hogy együtt az evangélium szerint élünk! Az arra irányuló következetes és szándékos erőfeszítésekkel, hogy evangéliumi tantételeket hozzunk az életünkbe és az otthonunkba, meg tudjuk erősíteni a családunkat.
Legyünk hajlandóak elhívás elfogadására és az egyházi szolgálatra! A helyi egyházközösségeinkben végzett szolgálat lehetővé teszi számunkra egymás támogatását és a közös fejlődést. Bár szolgálni nem mindig kényelmes, mindig érdemes.
És végül, használjuk céltudatosan a digitális kommunikáció eszközeit! A digitális kommunikációs eszközök ma minden eddiginél jobban lehetővé teszik számunkra a kapcsolódást. A legtöbbetekhez hasonlóan én is használom ezeket az eszközöket arra, hogy kapcsolatba lépjek testvéreimmel az egyházban, valamint a családommal és a barátaimmal. Ezt téve közelebb érzem magam hozzájuk. Szolgálattételben tudjuk részesíteni egymást, amikor szükség van rá, de amikor személyesen nem tudunk ott lenni. Ezek az eszközök kétségkívül áldást jelentenek, azonban ugyanezek az eszközök el is rángathatnak minket a mély, jelentőségteljes kapcsolatoktól, végül olyan szokásokba húzva be minket, amelyek kevésbé hasznos tevékenységekkel pocsékolják az időnket. Ha azon igyekszünk, hogy a föld sója legyünk, az sokkal többet jelent a 15 centis kijelzőn megjelenő rövid videók végtelen görgetésénél.

Ha az Úr házát központi helyen tartjuk az életünkben, szándékoltan megerősítünk másokat azáltal, hogy az evangélium szerint élünk, elfogadjuk a szolgálatra szólító elhívásokat, és céltudatosan használjuk a digitális eszközöket, akkor meg tudjuk őrizni a lelki életerőnket. Ahogyan a só legtisztább fajtája képes az ízfokozásra és a tartósításra, úgy ezt a Jézus Krisztusba vetett hitünk is meg tudja tenni, ha a krisztusi szolgálatunk és szeretetünk iránti elszántsággal tápláljuk és óvjuk.

Továbbra is az Úrhoz kötődve, az életünk természetes módon tükrözni fogja az Ő világosságát, és a föld sójává válunk. Ez az erőfeszítés nemcsak az életünket fogja gazdagítani, hanem a családunkat és a közösségünket is meg fogja erősíteni. Igyekezzünk fenntartani ezt a kötődést az Úrhoz, soha ne veszítsük el az ízünket, valamint azok az apró, sókristályok legyünk, amivé az Úr szeretné, hogy váljunk. Jézus Krisztus nevében, ámen.