„Íme, én vagyok a világosság, amelyet fel kell tartanotok”
Feltartjuk az Úr világosságát, amikor ragaszkodunk a szövetségeinkhez, és amikor támogatjuk élő prófétánkat.
Én is hozzáteszem e konferencia számos bizonyságához az apostoli tanúságomat arról, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, a mi Urunk és Szabadítónk, Atyánk minden gyermekének a Megváltója. Engesztelése által Jézus Krisztus lehetővé tette számunkra, hogy amennyiben érdemesek vagyunk rá, mindörökre visszatérjünk Mennyei Atyánk színe elé és a családtagjainkkal legyünk.
A Szabadító nem marad távol a mi halandó utazásunktól. Az elmúlt két nap során hallottuk Őt, ahogy a kiválasztott vezetőin keresztül szól, hogy mi közelebb húzódhassunk Őhozzá. Tiszta szeretetével és irgalmával újra és újra támogat bennünket, miközben itt vagyunk az élet színpadán. Nefi így írt: „Istenem volt támaszom; ő vezetett át megpróbáltatásaimon… Eltöltött szeretetével”.
Megnyilvánul ez a szeretet akkor, amikor támogatjuk egymást az Ő munkájában.
Támogatjuk élő prófétánkat az általános konferencián, ahogy az Első Elnökséget, a Tizenkét Apostol Kvórumát, az általános felhatalmazottakat, valamint az egyház tisztségviselőit is. A támogatás azt jelenti, hogy felemeljük ezeket az embereket, figyelmet szentelünk nekik, rászolgálunk a bizalmukra, és a szavaik szerint cselekszünk. Ők az Úr sugalmazása által szólnak; értik az időszerű kérdéseket, a társadalom erkölcsi hanyatlását, valamint az ellenség fokozódó erőfeszítéseit az Atya tervének a meghiúsítására. A kezünk felemelésével elkötelezzük magunkat – nemcsak abban a pillanatban, hanem a mindennapokban is – a támogatásuk mellett.
A támogatás magában foglalja a cövekelnökeink és püspökeink, kvórum- és szervezeti vezetőink, tanítóink, sőt, még a táborvezetőink felemelését is az egyházközségeinkben és cövekeinkben. Ami a házunk táját illeti, felemeljük a feleségünket vagy férjünket, a gyermekeinket, a szüleinket, a tágabb családunkat és a szomszédainkat. Amikor felemeljük egymást, olyankor azt mondjuk: „Itt vagyok, és nemcsak azért, hogy felemeljem a lecsüggesztett karodat és kezedet, hanem hogy melletted állva vigaszt és erőt nyújtsak.”
A felemelés elgondolása a szentírásokban gyökerezik. A Mormon vizénél az újonnan megkeresztelt egyháztagok szövetséget kötöttek arra, hogy „hajlandóak… egymás terheit viselni, hogy azok könnyűek lehessenek”, „megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak, és Isten tanújaként állni mindig és mindenben és minden helyen”.
A nefitáknak Jézus ezt mondta: „Tartsátok fel tehát világosságotokat, hogy világítson a világnak. Íme, én vagyok a világosság, amelyet fel kell tartanotok”. Feltartjuk az Úr világosságát azzal, amikor ragaszkodunk a szövetségeinkhez, és amikor támogatjuk élő prófétánkat, amidőn Isten szavait szólja.
Russell M. Nelson elnök ezt mondta, amikor a Tizenkét Apostol Kvórumában szolgált: „Az, hogy támogatjuk a prófétákat, személyes elkötelezettséget jelent arra, hogy minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni prófétai célkitűzéseik támogatására.”
A próféta felemelése szent munka. Nem nézünk szótlanul üldögélve, hanem tevékenyen megvédjük őt, követjük a tanácsát, tanítjuk a szavait, és imádkozunk érte.
Benjámin király a Mormon könyvéből azt mondta a népnek, hogy „olyan vagyok, mint ti magatok, kiszolgáltatva mindenféle gyengeségnek a testben és az elmében; mégis megválasztott[atok] …és meg[tartott] az Úr keze… és megőrzött az ő páratlan hatalma, hogy titeket szolgáljalak mindazon hatalommal, elmével és erővel, amelyet az Úr megadott nekem”.
Hasonlóképpen tartotta meg és őrizte meg az Úr 100 évesen Nelson elnököt is. Harold B. Lee elnök, aki akkoriban az Első Elnökség tagja volt, visszautalt Mózes példájára, amint Refidimben a dombtetőn állt. „[Az egyház elnökének] keze elfáradhat – mondta. – Előfordulhat, hogy olykor lehanyatlanának feladatai nehéz súlya alatt; amint azonban mi feltartjuk a kezét, és amint az ő irányítása alatt, mellette állva vezetünk, a pokol kapui nem vesznek erőt sem rajtatok, sem Izráelen. A ti biztonságotok és a miénk attól függ, hogy követjük-e vagy sem azokat, akiket az Úr az egyháza feletti elnöklésre helyezett. Tudja, hogy kit akar elnöklésre ezen egyház felett, és Ő nem fog tévedni.”
Nelson elnök az Úr sokéves szolgálatából merít. Érettsége, szerteágazó tapasztalata, bölcsessége és a kinyilatkoztatásban való következetes részesülése kifejezetten a mi napjainkhoz lett szabva. Ezt mondta: „Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza arra a napra készíti fel a világot, amikor »teljes lészen a föld az Úr ismeretével« (Ésaiás 11: 9). […] Ezt a munkát egy 200 évvel ezelőtt tett isteni bejelentés táplálja. Csupán hét szóból állt: »Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!« (lásd Joseph Smith története 1:17).”
Nelson elnök a következőket is mondta: „Soha nem volt még a világ történelmében olyan időszak, amikor a Szabadítónk ismerete személyesebben lett volna létfontosságú és lényeges minden emberi lélek számára. Képzeljétek el, milyen gyorsan megoldódnának a szerte a világon – és a saját életünkben – dúló pusztító viszályok, ha mindannyian úgy döntenénk, hogy követjük Jézus Krisztust és megszívleljük a tanításait.”
Fivérek és nővérek! Több felemelést és kevesebb zúgolódást kell folytatnunk, még inkább felemelve az Úr szavát, az Ő útjait, valamint az Ő prófétáját, aki ezt mondta: „Az egyik legnagyobb kihívásunk napjainkban az, hogy különbséget tegyünk Isten igazságai és Sátán hamisítványai között. Ezért figyelmeztetett minket az Úr, hogy »mindig imádkozz[unk], hogy… legyőzhes[sük] Sátánt, és megmenekülhess[ünk] Sátán szolgáinak kezeitől, amelyek [az ellenség] munkáját fenntartják« [Tan és szövetségek 10:5; kiemelés hozzáadva].”
Idén áprilisban Rasband nővérrel abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy csatlakoztunk szeretett prófétánkhoz és Nelson nővérhez a Utah-i Manti templom újraszentelésére.
Nelson elnök mindenkit nagyon meglepett, amikor belépett a helyiségbe. Csak kevesen tudtuk, hogy jön. Jelenlétében azonnal éreztem az általa hordozott világosságot és prófétai palástot. Örökre velem marad az a látvány, milyen öröm ült ki azoknak az embereknek az arcára, akik személyesen látták a prófétát!
Újraszentelési imájában Nelson elnök az Urat kérlelte, hogy az Ő szent háza lényegében felemeljen mindenkit, aki belép a templomba, „hogy szentséges áldásokban részesülhessenek, és érdemesek és hűek maradhassanak a szövetségeikhez…, hogy ez a békesség háza, a vigasz háza és a személyes kinyilatkoztatás háza lehessen mindazok számára, akik érdemesen lépnek be ezen az ajtón”.
Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy az Úr felemeljen békességgel, vigasszal, legfőképpen pedig személyes kinyilatkoztatással, hogy ellensúlyozzuk a világot beborító félelmet, sötétséget és viszálykodást.
A szertartás előtt kint álltunk Nelson elnökkel és Nelson nővérrel a napfényben, hogy megtekintsük a gyönyörű környezetet. Ősein keresztül Nelson elnök mélyen kötődik ehhez a térséghez. Mind a nyolc dédszülője a templomot övező völgyekben telepedett le, ahogy néhányan az enyémek közül is. Dédapám, Andrew Anderson, a korai pionírok építőcsapatában szolgált, akik 11 éven át dolgoztak a Manti templom – a Sziklás-hegység harmadik temploma – befejezésén.
Ahogy ott álltunk Nelson elnök mellett, alkalmunk adódott felemelni és támogatni Isten prófétáját az Úr szent házának az újraszentelését ünnepelve. Soha nem feledem azt a napot.
„Azért építünk templomokat, hogy megtiszteljük az Urat – mondta Nelson elnök azon a szentséges napon. – Hódolatra épülnek, nem hivalkodásra. E szentséges falakon belül örök jelentőséggel bíró szentséges szövetségeket kötünk.” Egybegyűjtjük Izráelt.
Nelson elnök és az előtte volt próféták is karjukban dédelgették a szent templomokat. Ma világszerte az Úr 350 szentséges házával rendelkezünk, amelyek működnek, bejelentésre kerültek vagy építés alatt állnak. Prófétaként Nelson elnök 2018 óta 168 templomot jelentett be.
Kijelentette, hogy „a mi időnkben, amely minden adományozási korszak teljes, maradéktalan és tökéletes egyesülése, össze kell kötni egymással a kulcsokat és hatalmakat (lásd Tan és szövetségek 128:18). E szentséges célból hálózzák be most szent templomok a földet. Újból kihangsúlyozom: lehet, hogy ezeknek a templomoknak az építése nem változtatja meg az életeteket, de a templomban végzett szolgálatotok biztosan meg fogja.”
„[A] Szabadító és az Ő tana alkotják a templom magját – mondta Nelson elnök. – Minden, amit a templomban tanítanak – a tanítások és a Lélek révén is –, gyarapítja azt, amit Jézus Krisztussal kapcsolatban megértünk. Az Ő elengedhetetlen szertartásai Őhozzá kötnek bennünket szentséges papsági szövetségeken keresztül. Majd pedig, midőn megtartjuk a szövetségeinket, Ő felruház bennünket az Ő gyógyító, megerősítő hatalmával.”
„[M]indenkivel, aki a templomban hódol – fogalmazott Nelson elnök –, Isten hatalma lesz, és az angyalokra lesz bízva [lásd Tan és szövetségek 109:22]. Mennyivel növeli az önbizalmatokat annak a tudata, hogy Isten hatalmával felfegyverkezett felruházott nőkként vagy férfiakként [vagy templomba járó fiatalokként] nem kell egyedül szembenéznetek az élettel? Milyen bátorságot ad nektek annak a tudata, hogy az angyalok valóban a segítségetekre lesznek?”
A szentírások is említik azt, amikor angyal érkezik felemelni minket a Gecsemáné kertjében alázatosan térdelő Jézus Krisztust, aki a szenvedése által végtelen engesztelést biztosított. „Itt történt meg – mondta Nelson elnök – a szeretet legnagyobb cselekedete az egész írott történelem folyamán. […] Ott, a Gecsemánéban az Úr »minden ember fájdalmát elszenvedte, hogy minden ember bűnbánatot tarthasson és hozzá jöhessen« [Tan és szövetségek 18:11].”
„Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt – kérte Jézus –, mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.”
Napjainkban is körülvesznek minket angyalok. Nelson elnök azt mondta, hogy a templomban „megtanuljátok, miként vonjátok szét a fátylat a menny és a föld között, miképpen kérjétek Isten angyalainak a látogatását”.
Az angyalok világosságot hoznak. Isten világosságát. Nefita apostolainak Jézus azt mondta: „Íme, én vagyok a világosság, amelyet fel kell tartanotok”. Amikor támogatjuk a prófétánkat, arról teszünk bizonyságot, hogy őt a Szabadítónk hívta el, aki „a világ világossága”.
Drága Nelson elnök! Az Úr egyházának a világszerte lévő tagjai és barátai nevében áldottaknak érezzük magunkat, amiért feltarthatjuk a tanításaidat, feltarthatjuk a krisztusi életre mutatott példádat, és feltarthatjuk buzgó bizonyságodat Urunkról és Szabadítónkról, mindannyiunk Megváltójáról.
Apostoli tanúságomat teszem, hogy Jézus Krisztus „a világ világossága”. Tanítványaiként mindannyian tartsuk fel az Ő világosságát! Jézus Krisztus nevében, ámen.