Minden embernek, mindenhol
A Mormon könyve újra meg újra azt tanítja, hogy Jézus Krisztus evangéliumának ígérete és hatása egyetemes.
Tavaly, a próféta meghívására milliók olvasták el a Mormon könyvét. Millióknak vált a hasznára. Mindannyian részesültünk az engedelmességgel járó áldásokban, és a legtöbbünknek növekedett az ismerete és a bizonysága az Úr Jézus Krisztusról, akiről ez a könyv tanúságot tesz.
Nagyon sok más dolgot is megtanultunk, de az elsajátított tudás az olvasón múlott. Az, hogy mit nyerünk egy könyvből – különösen egy szent iratból – javarészt attól függ, hogy mennyire készültünk fel az olvasására, vagyis vágyunk-e és készen állunk-e arra, hogy tanuljunk, vagy ráhangolódtunk-e arra a világosságra, amelyet az Úr Lelke közvetít.
I.
Az egyik legfontosabb dolog, amit a Mormon könyve legutóbbi olvasása közben megtanultam, hogy Isten mennyire szereti a gyermekeit az összes országban. Az első fejezetben Lehi atyánk dicséri az Urat, akinek „hatalm[a], és jóság[a] és irgalm[a] a föld minden lakójára kiterjed” (1 Nefi 1:14). A Mormon könyve újra meg újra azt tanítja, hogy Jézus Krisztus evangéliumának ígérete és hatása egyetemes, minden emberhez szól, aki valaha a földön élt. Itt van néhány példa, melyet közvetlenül a könyvből idézek:
• Az engesztelés „a világ megalapítása óta el volt készítve az egész emberiségnek, akik valaha is voltak Ádám bukása óta, …vagy akik valaha is lesznek” (Móziás 4:7).
• „És az ember megváltása miatt, mely Jézus Krisztus által jött el, … minden ember megváltatik” (Mormon 9:13).
• „Minden ember fájdalmát elszenvedi, …a férfiakét és a nőkét is, és a gyermekekét. […] És azért szenvedi el mindezt, hogy a feltámadás minden emberrel bekövetkezhessen” (2 Nefi 9:21–22).
• „Megparancsolta-e valakinek is, hogy ne legyen része az ő szabadításának? …Nem; hanem fizetség nélkül adja azt minden embernek; és… minden ember kiváltságos, az egyik éppen úgy, mint a másik, és senkit nem tilt el” (2 Nefi 26:27–28).
Azt is olvashatjuk, hogy „vére kiengesztel azok bűneiért, …akik úgy haltak meg, hogy nem ismerték Isten rájuk vonatkozó akaratát, vagy akik tudatlanul követtek el bűnt” (Móziás 3:11). Ehhez hasonlóan, Krisztus vére kiengeszteli a kisgyermekeket. (Lásd Móziás 3:16.) Ezek a tanítások, miszerint a kiengesztelés feltámasztó és megtisztító hatalma mindenkire vonatkozik, ellentmond azoknak a feltevéseknek, hogy Isten kegyelme kizárólag néhány kiválasztottat szabadít meg. A kegyelme mindenkire érvényes. A Mormon könyve e tanításai kiszélesítik a látókörünket és elmélyítik a tudásunkat Isten mindent magába foglaló szeretetéről, valamint a minden emberre érvényes engesztelésének egyetemes hatásáról.
II.
A Mormon könyve azt tanítja, hogy a Szabadítónk „mindenkit hív, hogy jöjjön hozzá és részesüljön a jóságából; és senkit nem utasít vissza, aki hozzá jön, feketét és fehéret, szolgát és szabadot, férfit és nőt; és megemlékezik a pogányokról; és mindegyik egyforma Istennek, zsidó is és nemzsidó is” (2 Nefi 26:33; lásd még Alma 5:49).
„Ő mindenkit hív.” Azt értjük, hogy „férfit és nőt”. Azt is értjük, hogy „feketét és fehéret”, amely azt jelenti, hogy minden fajt. De mit jelent az, hogy „szolgát és szabadot”? A szolga – a szabad ellentéte – több, mint a rabszolgaság. Azt jelenti, hogy valami olyan dolognak a rabságában lenni, amelytől nehéz megszabadulni. Szolgának számít az, akinek fizikai vagy érzelmi csapások korlátozzák a szabadságát. Szolgának számít az, aki bizonyos anyagok vagy gyakorlatok szenvedélybetege. Kétségtelenül szolgának számít az, aki a bűn rabságában él, akit körülvett az a dolog, amelyet a Mormon könyve egy másik tanítása a „pokol láncainak” nevez (Alma 5:7). Azok is szolgának számítanak, akik ragaszkodnak azokhoz a hagyományokhoz, illetve szokásokhoz, amelyek ellentétesek Isten parancsolataival. (Lásd Máté 15:3–6; Márk 7:7–9; T&Sz 74:4–7. 93:39.) Végül pedig, szolgának számítanak azok, akik téves gondolatok rabjai. Joseph Smith próféta azt tanította, hogy azért prédikálunk, hogy „szabaddá tegyük a rabokat”1. A Szabadítónk „mindenkit hív, hogy jöjjön hozzá és részesüljön jóságából”, „senkit nem utasít vissza”, és mindenki „egyforma Istennek”.
III.
Isten gyermekei, az összes nemzetben, abban az ígéretben részesültek, hogy Ő majd kinyilvánítja magát nekik. A Mormon könyve elmondja nekünk:
„Mindazoknak kinyilvánítja magát, akik hisznek benne; igen, minden nemzetnek, nemzetségnek, nyelvnek és népnek, hatalmas csodákat, jeleket és bámulatos dolgokat művelve az emberek gyermekei között, hitük szerint” (2 Nefi 26:13).
Vegyük észre, hogy az Úr ígért kinyilvánításai „minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek” szólnak! Ma láthatjuk eme ígéret beteljesedését minden országban, ahol a misszionáriusainknak megengedték, hogy munkálkodjanak, még azokban a nemzetekben is, amelyek korábban nem számítottak keresztényeknek.
Például, számos olyan esetről tudunk, amikor az Úr kinyilvánította magát, azoknak a férfiaknak és nőknek, akik abban az Oroszországban élnek, amely nemrég szabadult ki az Istent tagadó kommunizmus hosszadalmas szorításából. Két orosz férfi, miközben kritikus és gúnyos hangvételű cikkeket olvasott a mormonokról, erős késztetést éreztek arra, hogy felkeressék gyülekezeti házainkat. Mindketten találkoztak misszionáriusokkal és csatlakoztak az egyházhoz.2
Nigéria egyik falujában egy orvos azt álmodta, hogy az egyik jó barátja beszédet mondott egy gyülekezetnek. Kíváncsiságból egy vasárnap elutazott a barátja falujába, és legnagyobb meglepetésére pontosan azt találta, amiről álmodott, vagyis a barátja egy egyházközségnek nevezett gyülekezetet tanított, ugyanis ő volt a püspökük. Nagyon tetszett neki amit a többszö- ri látogatás során hallott, ezért ő és felesége tanult és megkeresztelkedett. Két hónappal később a faluból több mint 30 ember csatlakozott az egyházból, és az orvosi rendelő lett a gyülekezés helye.
Egy észak-indiai férfi, akivel találkoztam, soha életében nem hallott még Jézus Krisztus nevéről sem, egészen addig, amíg meg nem látta egy cipészműhelyben egy naptáron. A Lélek elvezette ahhoz, hogy megtérjen egy protestáns egyházhoz. Később, egy egyetemi városban tett látogatása közben, meglátta egy amerikai csoport hirdetését, akiket „BYU Young Ambassadors”-nek [BYU Fiatal Követek] hívtak. Az előadás alatt egy belső hang azt mondta neki, hogy a műsor végén menjen le az előtérbe, ahol egy kék kabátot viselő ember elmondja neki, hogy mit kell tennie. Ily módon kapott egy példányt a Mormon könyvéből, elolvasta azt, és megtért a visszaállított evangéliumhoz. Azóta szolgált már misszionáriusként és püspökként.
Thaiföldön egy kislány érezte a szerető Mennyei Atya emlékét. Ahogy idősebb lett, gyakran imádkozott hozzá és kért tanácsot tőle a szívében. A húszas évei elején találkozott a misszionáriusokkal. A tanításaik megerősítették benne az Isten iránt érzett személyes érzéseit, amelyekre még gyermekkorából emlékezett. Megkeresztelkedett és missziót szolgált Thaiföldön.
Kambodzsában a népesség csupán 5%-a keresztény. Egy család az igazságot kereste abban az országban. Miközben a 11 éves kisfiuk biciklizett, meglátott két férfit – fehér ingben és nyakkendőben –, akik éppen egy képet mutattak valakinek, kérdezvén, hogy ki van a képen. Úgy érezte, meg kell állnia. Miközben figyelt, úgy érezte, hogy mondania kell, hogy „Ő Jézus Krisztus, Isten Fia, aki eljött, hogy megmentse az embert”. Aztán tovább hajtott. A misszionáriusoknak egy hónapjába tellett, mire megtalálták a fiút és a családját. Ma az édesapa a misszióelnökség egyik tanácsosa.
Tavaly júniusban egy öttagú család elment egy új kápolna nyílt napjára Mongóliában. Ahogy az édesapa belépett az ajtón „egy erőteljes érzés fu-tott végig a testén”, olyan békességet érzett, amilyet még azelőtt soha. Könnybe lábadt a szeme. Megkérdezte a misszionáriusokat, hogy mi volt ez a csodálatos érzés, és hogyan érezhetné ezt újra. Hamarosan az egész család megkeresztelkedett.3
Ez csak néhány példa. Több ezer ilyen van még.
IV.
A Mormon könyve azt is tanítja, hogy a nagy Teremtő minden emberért meghalt, „hogy minden ember az ő kiszolgáltatottja lehessen” (2 Nefi 9:5). Az Úr kiszolgáltatottjának lenni annyit jelent, hogy amennyiben az engesztelésén keresztül megbocsátják a bűneinket, akkor nekünk teljesítenünk kell az általa lefektetett feltételeket, ilyenek többek között a hit, a bűnbánat és a keresztség. A feltételek beteljesülése a vágyaink, választásaink és tetteink függvénye. „Eljön a világba, hogy minden embert megszabadíthasson, ha hallgatnak szavára” (2 Nefi 9:21).
Az Úr módot ad minden gyermeke számára, és egyetlen vágya, hogy minden gyermeke jöjjön hozzá. A Mormon könyve utolsó fejezetében Moróni így könyörög:
„Jöjjetek Krisztushoz, és legyetek benne tökéletessé, és tartóztassátok meg magatokat minden istentelenségtől, és ha minden istentelenség- től megtartóztatjátok magatokat, és tejes lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szeretitek Istent, akkor elegendő számotokra a kegyelme, hogy kegyelme által tökéletesek lehessetek Krisztusban” (Moróni 10:32).
V.
A Biblia elmondja nekünk, hogyan kötött szövetséget Isten Ábrahámmal, és hogyan ígérte meg neki, hogy rajta keresztül a föld minden „családja” vagy „nemzetsége” áldott lesz. (Lásd 1 Mózes 12:3; 22:18.) Amit mi ábrahámi szövetségnek hívunk, az megnyitja az ajtót Isten válogatott áldásai előtt, melyeket minden gyermekének szánt, bárhol is éljen. A Biblia azt tanítja, hogy „ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Galátziabeliek 3:29; lásd még Ábrahám 2:10). A Mormon könyve megígéri, hogy mindazok, akik megkapják az Úr meghívását és reagálnak arra, vagyis akik „bűnbánatot tartanak és hisznek Fiában” az „Úr szövetséges népe” lesznek (2 Nefi 30:2). Ez egy döntő erejű emlékeztető, hogy se a gazdagság, se a származás, se egyéb születési jog nem hitetheti el velünk, hogy „jobbak vagy[unk], mint a másik” (Alma 5:54; lásd még Jákób 3:9). A Mormon könyve valóban megparancsolja nekünk, hogy „ne tartsátok egyik testet többre a másiknál, avagy egyik ember ne gondolja magát feljebbvalónak a másiknál” (Móziás 23:7).
A Biblia azt tanítja, hogy Ábrahám egyes leszármazottait szétszórja az Úr „a föld minden országá[ba]”, „minden nép” között, „a földnek egyik végétől a földnek másik végéig” (5 Mózes 28:25, 37, 64). A Mormon könyve megerő- síti ezt a tanítást, és kijelenti, hogy Ábrahám leszármazottai „szét lesz[nek] szórva az egész föld színén, és minden nemzet között” (1 Nefi 22:3).
A Mormon könyve bővíti az ismereteinket azzal kapcsolatban, hogy a Szabadító földi szolgálata során, hogyan érte el az ő szétszórt nyájait. A Közel-Keleten végzett szolgálatán túl, a Mormon könyve beszámol arról, hogy a Szabadító az amerikai földrészen megjelent a nefitáknak és tanította őket. (Lásd 3 Nefi 11–28.) Ott megismételte, hogy az Atya megparancsolta neki, hogy látogassa meg a másik nyájat is, amely nem Jeruzsálem földjén volt. (Lásd 3 Nefi 16:1; János 10:16.) Azt is mondta, hogy másokat is meg fog látogatni, akiknek „még soha nem is nyilvánított[a] ki mag[át]” (3 Nefi 16:2–3). Ahogyan azt már évszázadokkal korábban megjövendölték (lásd 2 Nefi 29:12), a Szabadító azt mondta a követőinek az amerikai földrészen, hogy „megmutatom magam [Izráel elveszett törzseinek], mert ők nem vesztek el az Atya számára, hiszen ő tudja, hogy hova vitte őket” (3 Nefi 17:4).
A Mormon könyve nagyszerűen tanúsítja azt, hogy az Úr minden népet szeret, mindenhol. Azt állítja, hogy az Úr majd „kinyilvánítja magát minden nemzetnek” (1 Nefi 13:42). „Nem tudjátok, hogy egynél több nemzet van?” – kérdezte az Úr Nefi prófétán keresztül.
„Nem tudjátok, hogy én, az Úr, a ti Istenetek, teremtettem minden embert, és hogy megemlékezem azokról, akik a tenger szigetein vannak; és hogy én uralkodom fent az egekben és lent a földön; és én előhozom szavamat az emberek gyermekeinek, igen, méghozzá a föld minden nemzetének?” (2 Nefi 29:7).
Ehhez hasonlóan Alma próféta is azt tanította, hogy „az Úr minden nemzetnek ad embereket a saját nemzetükből és nyelvükből szavának tanítására, igen, bölcsen történő tanítására mindannak, amit számukra jónak lát” (Alma 29:8).
VI.
Az Úr nem csak kinyilvánítja magát az összes nemzetnek, hanem azt is megparancsolja nekik, hogy írják le a szavait:
„Nem tudjátok, hogy két nemzet bizonyságtétele bizonyíték nektek, hogy én Isten vagyok, hogy én az egyik nemzetről úgy emlékezem meg, mint a másikról? Tehát ugyanazon szavakat mondom az egyik nemzetnek, mint a másiknak…
Mert minden embernek megparancsolom, …hogy írják le a szavakat, melyeket nekik mondok…
Mert íme, szólok a zsidókhoz, és ők leírják azt; és szólok a nefitákhoz is, és ők leírják azt; és szólok Izráel házának más törzseihez is, melyeket elvezettem, és leírják azt; és a föld minden nemzetéhez is szólok, és azok leírják azt” (2 Nefi 29:8, 11–12; lásd még 1 Nefi 13:38–39).
Továbbá a Mormon könyve azt is tanítja, hogy ezek a csoportok rendelkeznek majd a többiek írásaival. (Lásd 2 Nefi 29:13.)
Ebből arra következtethetünk, hogy az Úr egyszer majd az egész világ javára előhozza azokat a sugalmazott tanításokat, melyeket az ezekben a nemzetekben élő gyermekeinek adott. Ez többek között tartalmazni fogja azokat a beszámolókat, melyek az Úr, az általunk Izráel elveszett törzseinek nevezett népeknél tett látogatásáról szólnak, valamint a kinyilatkoztatásait, melyeket Ábrahám valamennyi magjának adott. A Holt-tengeri tekercsek előkerülése az egyik jó példája annak, ahogyan ez bekövetkezhet.
Amikor új írások jönnek elő – és a prófécia szerint ez így lesz –, reméljük, hogy nem vetik el azokat, úgy ahogy a Mormon könyvét is elvetették, azzal a kifogással, hogy már van egy Bibliájuk. (Lásd 2 Nefi 29:3–10.) Az Úr azt mondta egy prófétán keresztül ebben a könyvben: „És mert már egy szót szóltam, nem szükséges azt gondolnotok, hogy nem szólhatok másikat; mert az én művem még nincs befejezve; és nem is lesz, az ember végezetéig” (2 Nefi 29:9).
Az evangélium tényleg minden embernek szól, mindenhol, minden nemzetben, minden népben. Mindenki meghívott.
Előre megjövendölt napokban élünk, amikor Isten igazlelkűséget küld le a mennyből, és igazságot küld elő a földből, hogy „lesöpörje a földet, mint árral”, hogy összegyűjtse a kiválasztottait „a föld négy szegletéből” (Mózes 7:62). A Mormon könyve azért jött elő, hogy emlékeztessen minket az Úrral kötött szövetségünkre, és hogy mindenkit meggyőzzön, hogy „Jézus a Krisztus, az Örökkévaló Isten, aki minden nemzetnek kinyilatkoztatja magát” (A Mormon könyve címlapja). Tanúságot teszek Róla és az Ő küldetéséről, Jézus Krisztus nevében, ámen.