Az Úr békéjének eszközei
Mi, akik magunkra vettük Krisztus nevét, átléptünk már észrevétlenül a rágalmazás, gonosz beszéd és keserű előítélet ösvényére?
Van egy barátom, aki egy olyan politikai bizottság tagja, amely minden héten látható a nemzeti televízióban. A szerepét magyarázva ezt mondta: „Arra bíztatnak minket, hogy gondolkodás nélkül beszéljünk!” Úgy tűnik, olyan korban élünk, amelyben sokan gondolkodás nélkül beszélnek, a meggondolt feleletek helyett az érzelmi reakciókat bátorítva. Legyen az akár a nemzeti vagy a nemzetközi színpadon, személyes vagy politikai kapcsolatokban, otthon vagy nyilvános fórumon, az emberek egyre harsányabban beszélnek, és a sértés, illetve a sértődés inkább szándékosnak, mintsem véletlennek tűnik.
Az Úr a történelem során már kezdettől fogva figyelmeztetett bennünket arra, hogy Sátán haragra fogja gerjeszteni az emberek szívét.1 A Mormon könyvében Lámán rendszeresen addig zúgolódott, míg másokat haragra ingerelt, ellenségeskedést szított, és gyilkosságra ösztönzött.2 A Mormon könyvében újra meg újra találkozunk olyan megtévesztett és gonosz emberekkel, akik haragra gerjesztenek, és ellentétet szítanak. Moróni kapitány idejében a hitehagyott Amalikiás „Nefi népe ellen lelkesíte[tte] a lámániták szívét”3. Amulon, Noé gonosz papjai, Nehór, Korihór és a hitehagyott Zorám (a becstelen emberek listája tovább folytatódik a Mormon könyvében) bujtogatók voltak, akik gyanakvást sugalmaztak, ellenségeskedést szítottak, és elmélyítették a gyűlöletet.
Énókhoz beszélve az Úr rámutatott, hogy mind a születésének ideje, mind pedig a második eljövetelét megelőző kor „a gonoszság és bosszúállás napja[i]”4 lesznek. Továbbá az Úr azt mondta, hogy az utolsó napokban a harag elegyítetlenül ömlik majd a földre.5 A harag jelentheti mind Isten jogos felháborodását, mind pedig a féktelen indulat, illetve mély vagy erőteljes düh nagyon is emberi előfordulását. Az előző egy szerető Atya aggodalmából ered, kinek gyermekei gyakran „szeretet nélkül valók, és gyűlölik a saját vérüket”6, ellenben az utóbbi harag egy olyan néptől ered, akik „híján vannak a rendnek és az irgalomnak…, és teljesen elfajultak”7. Attól tartok, a föld jelenleg mindkét haragot tapasztalja, és úgy vélem, az isteni harag kiváltásában nagy szerepet játszanak azok, akik gonoszságra, rágalmazásra és heves gyűlöletre szítják az emberek szívét.
Az emberi harag első veszteségei az igazság és az értelem. Jakab azt tanácsolta, hogy legyünk „gyors[ak] a hallásra, késedelmes[ek] a szólásra, késedelmes[ek] a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.”8 Ahogyan Énók megfigyelte, Isten trónja béke, igazságosság és igazság.9 Legyenek akár hamis barátok vagy igazságtalan tanárok, művészek vagy színészek, riporterek vagy a helyi újságok levélírói, hatalomra vagy gazdagságra törekvők, óvakodjatok azoktól, akik haragra ingerelnek bennünket – haragra, mely elnyomja az észérvet, és elfojtja a jószívű érzéseket.
A Mormon vizénél Alma arra ösztönözte azokat, akik szövetségre szerettek volna lépni Istennel, hogy álljanak Isten tanújaként, és viseljék egymás terheit.10 Nekünk, akik valóban szent szövetséget kötöttünk, hűnek kell maradnunk az úthoz, az igazsághoz és az élethez, aki Jézus Krisztus.
Mi, akik magunkra vettük Krisztus nevét, átléptünk már észrevétlenül a rágalmazás, gonosz beszéd és keserű előítélet ösvényére? Átváltoztak a személyes, elfogult, üzleti vagy vallási különbözőségek olyan szemléletté, amelyben gonosznak tűntetjük fel azokat, akiknek eltérő nézeteik vannak? Megállunk, hogy megértsük mások, látszólag eltérő álláspontjait, és megkeressük – ahol lehetséges – a közös alapot?
Emlékszem, végzős hallgatóként írtam egy kritikát egy tekintélyes politikai filozófusról. Nyilvánvaló volt, hogy nem értettem egyet vele. A tanárom azt mondta, hogy jó volt az értekezésem, de nem elég jó. Mielőtt rátér a kritikára, mondta, először ismertetnie kell a támadott álláspont legerősebb pontját, valamit, amelyet a filozófus maga is elfogadna. Átírtam az értekezést. Véleményem még mindig jelentősen eltért a filozófusétól, de most már jobban megértettem őt, és eszméjének korlátai mellett, megláttam annak erősségeit és erényeit is. Olyan leckét tanultam, amelyet életem minden területén alkalmaztam.
Andrew Jackson ezredes, miközben a New Orleans-i ütközet tűzvonalában menetelt, így szólt az embereihez: „Uraim! Engedjék a fegyvereiket egy kicsit lejjebb!” Úgy vélem, mindannyiunknak egy kicsit lejjebb kell engednünk „a fegyvereinket”. Ezzel szemben, magasabbra kell emelnünk a személyes és nyilvános társalgásaink szintjét. El kell kerülnünk mások helyzetének kifigurázását, meggyőződéseik elferdítését, valamint indítékaik és jellemük alaptalan rágalmazásokkal való dobálását. Az Úr tanácsát követve, támogatnunk kell a becsületes, bölcs és jó férfiakat és nőket, bárhol is legyenek, és fel kell ismernünk, hogy „minden felekezet, csoport és vallás körében” vannak olyanok, akik „csak azért vannak távol az [evangélium] igazság[ától], mert nem tudják, hol találjanak rá”11. Elrejtenénk e fényt azért, mert a rágalmazás, előítélet, sértés és sértődékenység kultúrájában élünk?
Néha túlságosan könnyű kigúnyolni és cinikus megjegyzéseket tenni azokra, akik ellentétes nézeteket vallanak. Lealacsonyítunk, vagy megalázunk másokat azért, hogy lenézzék őket vagy elképzeléseiket. Ez az elsőszámú eszköze azoknak, akik abban a nagy és tágas épületben foglalnak helyet, melyet Lehi atyánk látott látomásban.12 Júdás, Krisztus fivére, arra figyelmeztetett bennünket, hogy „az utolsó időkben lesznek csúfolódók, a kik az ő istentelen kívánságai szerint járnak. Ezek azok, a kik különszakadnak, érzékiek, kiben nincsen Szent Lélek”13.
A gúnnyal szoros kapcsolatban áll a cinizmus lelke. A cinikusok hajlamosak hibát találni, és botláson rajtakapni. Hallgatólagosan vagy nyíltan, de kifejezik az őszinteséggel és becsületességgel szembeni megvető hitetlenségüket. Ésaiás beszélt azokról, kik a „hamisságnak… őrei”, és „az embert elítélik egy szóért, és tőrt vetnek annak, a ki őket a kapuban megfeddi, és elejtik csalárdul az igazat”14. Ezt figyelembe véve, az Úr azt tanácsolta az utolsó napokban, hogy „hagyj[unk] fel azzal, hogy egymásban hibát találj[unk]” és „mindenekfelett palástként ölts[ük] mag[unkra] a jószívűség kötelékét, amely a tökéletesség és a békesség köteléke”15.
George Albert Smith elnök a következő megfigyelés tette: „Nincs semmi a világon, mely ártalmasabb vagy károsabb lenne az emberi család számára, mint a gyűlölet, az előítélet, a gyanakvás és az a barátságtalan hozzáállás, melyet néhány ember tanúsít a felebarátaival szemben.”16 A politikával kapcsolatban így figyelmeztetett: „Valahányszor politizálásotok arra indít benneteket, hogy barátságtalanul beszéljetek fivéreitekről, tudjátok, hogy veszélyes talajon álltok!”17 Az utolsó napi királyság nagyszerű küldetéséről beszélve a következő tanácsot adta: „Nem harcoló egyházhoz tartozunk. Ez egy olyan egyház, amely békét nyújt a világnak. Nem az a feladatunk, hogy kimenjünk a világba, és hibát találjunk másokban, vagy kritizáljuk az embereket azért, mert nem értenek meg bennünket. Kiváltságunk azonban, hogy kedvességgel és szeretettel menjünk közéjük, és megosszuk velük azt az igazságot, melyet az Úr eme utolsó napokban kinyilatkoztatott.”18
Az Úr egy különleges feladatra szánt népként alkotott minket. Ahogyan Énóknak is mondta az ősi időkben, az a kor, amelyben élünk, a sötétség kora lesz, ám ez lesz az az időszak is, amikor igazlelkűség árad majd a mennyből, és igazság külde- tik elő a földből, hogy még egyszer bizonyságot tegyen Krisztusról, valamint az Ő engesztelő küldetéséről. Az üzenet áradatként söpör majd végig a világon, az Úr kiválasztottjait pedig összegyűjtik a föld négy szegletéből.19 Bárhol is legyünk a világban, arra formáltak bennünket mint népet, hogy legyünk az Úr békéjének eszközei. Péter szavaival élve, Isten magáénak vall bennünket, hogy hirdessük az Ő győzelmét, „a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok”20. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy magával ragadjon bennünket egy olyan világ, amely hajlamos a sértésre és a sértődésre. Ehelyett, ahogyan az Úr mind Pálnak, mind pedig Mormonnak is kinyilatkoztatta, nem szabad sem irigykednünk, sem pedig büszkeségben felfuvalkodnunk. Nem könnyű minket felbosszantani, és nem viselkedünk helytelenül. Nem a gonoszságnak, hanem az igazságnak örvendünk. Valóban Krisztus tiszta szeretete az, amit képviselünk.21
E haraggal teli világban korunk prófétája, Gordon B. Hinckley elnök, ezt a tanácsot adta: „Nos, sok minden van, amit ezekben a veszedelmes időkben tehetünk, és tennünk kell. Véleményt nyilváníthatunk bizonyos helyzetekben úgy, ahogy azt jónak látjuk, de soha ne tegyünk vagy mondjunk semmi olyat, ami bármilyen gonoszságot fejez ki a különböző nemzetekben élő fivéreinkkel és nővéreinkkel szemben, bármely oldalon álljanak is! A politikai különbségek soha sem jogosítanak fel gyűlöletre vagy rosszindulatra. Remélem, hogy az Úr népe békében lesz egymással a nyugtalanság idején is, függetlenül attól, hogy milyen kötelezettségeik vannak a külön- böző kormányokkal vagy pártokkal szemben.”22
Az utolsó napokban Krisztus igaz tanúiként, ne lépjünk át a sötétségbe, hogy – Péter szavaival élve – „rövidlátóak” legyünk, hanem legyünk gyümölcsözőkké a Krisztusról és az Ő visszaállított evangéliumáról való bizonyságban, gondolatban, beszédben és cselekedetben.23 Isten él. Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet. Joseph Smith, a visszaállítás nagyszerű prófétája, olyan eszköz volt, amely által egy néppé váltunk, melyet ma is Isten prófétája, Gordon B. Hinckley elnök vezet. Naponta újítsuk meg szívünkben Krisztus tiszta szeretetét, és Mesterünkkel együtt győzzük le a világ sötétségét!
Jézus Krisztus nevében, ámen.