A világosságotok – zászló minden nemzet számára
Világosságot látok ragyogni az arcotokról. Ez a világosság az Úrtól jön, és miközben e világosságot árasztjátok, az meg fog áldani bennetek és sok más embert is.
Megtiszteltetés számunkra, hogy ma este jelen lehet szeretett prófétánk, Gordon B. Hinckley elnök, valamint Thomas S. Monson elnök, akik szintén nagyra értékelünk és szeretünk. Kiváltság számunkra, hogy itt lehetünk veletek, fiatal nőtestvérekkel, valamint a ti csodálatos vezetőitekkel.
Nagyszerű lehetőségek rejlenek bennetek, fiatal nők. Sok mindent kell még megtennetek az életetekben. Nagyszerű munkát végeztek majd az otthonotokban, az egyházban és a társadalomban. Mindezek megtételéhez ki kell fejlesztenetek egy bizonyságot, és hinnetek kell Krisztusban, hogy a világ helyett inkább Krisztusra koncentráljatok. Ti Isten igazlelkű leányai vagytok. Ő szeret benneteket, és segíteni akar nektek.
Oly találó e konferencia témája: „Keljetek fel és ragyogjatok, hogy világosságotok zászló lehessen a nemzetek számára”1. Látom, hogy ez a világosság ragyog az arcotokról. Ez a világosság az Úrtól jön, és miközben e világosságot árasztjátok, az meg fog áldani bennetek és sok más embert is.
Ugyanez a világosság vezette a 15 éves Mary Elizabeth Rollinst, valamint az ő 13 éves húgát, Caroline-t, egy sötét, hideg napon a Missouri állambeli Independence-ben. 1833-at írtak. Egy dühös csőcselék viharzott keresztül Independence utcáin, felgyújtották a házakat, és nagy pusztítást hagytak maguk után. Az útjukba került William Phelps testvér otthona is, ahol a nyomdagépet tartották. Azokat a kinyilatkoztatásokat nyomtatta ki, amelyeket Joseph Smith próféta kapott. A csőcselék összetörte a nyomdagépet, és a darabjait kidobta az utcára. A már kinyomtatott oldalakat pedig felhalmozták az udvaron, hogy később elégethessék őket.
Mary Elizabeth és Caroline a kerítés mögött rejtőzött el, ahonnan rémülten nézték végig a pusztítást. Bár halálra volt rémülve, Mary Elizabeth nem tudta levenni szemét az értékes lapokról. Ő és a húga előbújtak a rejtekhelyükről, összegyűjtötték a szentírásokat, majd futásnak eredtek. A csőcselékből néhányan meglátták őket, és rájuk parancsoltak, hogy álljanak meg. A bátor leányok azonban beszaladtak egy hatalmas kukoricamezőbe, ahol lélegzetvisszafojtva a földre vetették magukat. Óvatosan lefektették a kinyilatkoztatások lapjait a magas kukoricabarázdák között, majd rájuk feküdtek. A könyörtelen csőcselék sokáig kereste a lányokat, néha egész közel kerültek hozzájuk, de nem találtak rájuk. Végül feladták a keresést, hogy megnézzék milyen további pusztítást tudnak véghezvinni a városban.
Úgy hiszem, az Úr világossága vezette Mary Elizabeth-et és Caroline-t, hogy mit tegyenek, és hová meneküljenek. Nőtestvérek, ez a világosság nektek ragyog, és a Rollins lányok- hoz hasonlóan benneteket is irányítani fog. Biztonságban fog tartani benneteket, még akkor is, ha veszély leselkedik. Ahogyan azt a Mester megígérte, „és világosságotok is leszek…, elkészítem előttetek az utat, ha úgy lészen, hogy betartjátok a parancsolataimat; …tudni fogjátok, hogy én vezetlek benneteket”2.
Kedves fiatal barátaim, a Rollins nővérekhez hasonlóan ti is távol maradhattok a gonosztól, ha kifejlesztitek saját bizonyságotokat a Szabadítóról. Miközben ezt teszitek, növekedni fog a lelki erőtök. Tartsátok nagy becsben a lelkiséget, és meg fogjátok látni, mily édes is az.
Önálló döntéseket szeretnétek hozni, ám döntéseiteket örökkévaló távlatokba nézve kell meghoznotok. Idővel, több tapasztalattal és hittel rendelkezvén, elég bölcsek lesztek ahhoz, hogy jó döntéseket hozzatok, mi több, a helyes döntéseket hozzátok meg. Úgy vélem, ti, fiatalok, tudjátok, hová forduljatok a helyes válaszokért. Mormon szavaival élve, „megismertétek a világosságot, mely által ítéljetek, mely világosság Krisztus világossága”3.
Néhány évvel ezelőtt azon a helyen álltam, ahol Jeanne d’Arc máglyahalált szenvedett 1431-ben. A fiatal Jeanne d’Arc, a történelem egyik legnagyobb hősnője, hihetetlen módon a francia hadsereg zászlóvivője lett a sötét középkorban, jóval azelőtt, hogy az evangéliumot visszaállították volna. Jeanne rendelkezett Krisztus világosságával, és bátorsággal is, hogy kövesse a sugalmazásokat, és hatással legyen másokra. Jeanne parasztlány volt, aki nem tudott sem írni, sem olvasni, mégis nagyon értelmes volt. Az angolokkal folytatott hosszú háború tönkretette és megosztotta az országát. Tizenhét évesen, érezvén, hogy életének célja van, elhagyta az otthonát, és elhatározta, hogy segíteni fog leigázott országának felszabadításában. Az emberek természetesen kigúnyolták az ötleteit, és azt gondolták, hogy egy kicsit bolond, ám végül rávette őket, hogy adjanak neki egy lovat és egy kísérőt, hogy elmehessen a királyhoz.
Franciaország királya, a fiatal VII. Károly, hallott Jeanne-ról, és elhatározta, hogy próbára teszi. Észrevétlenül beállt a katonák soraiba, és engedte, hogy egy bizalmas társa foglalja el a trónt. Amikor Jeanne belépett a terembe, alig vett tudomást a trónon ülő férfiről, egyenesen Károlyhoz ment, és királyát üdvözölve meghajolt előtte. Ez akkora benyomást gyakorolt a királyra, hogy átadta neki egy 12 000 fős csapat parancsnokságát. A francia katonák először nem akartak engedelmeskedni neki, amikor azonban látták, hogy mindazok, akik követték őt, sikerrel jártak, és mindazok, akik figyelmen kívül hagyták őt, elbuktak, megtanultak vezetőjükként tekinteni rá.
Fehér páncélba öltözve, és saját zászlaját lobogtatva, Jeanne d’Arc felszabadította az ostrom alá vett Orleans városát 1429-ben, és négy ütközetben is legyőzte az angolokat. Kétszer megsebesült, de minden alkalommal felépült, és tovább harcolt. A parancsai, mintha egy katonai lángelmétől származtak volna. Bevonult Reims városába, és karddal és zászlóval a kezében részt vett Károly királlyá történő koronázásán. Harcolt a párizsi ütközetben, míg az angolok szövetségesei el nem kapták őt Compeigne-nél, akik 16 000 frankért eladták őt az angoloknak. Bebörtönözték, eretneknek nyilvánították, és 1431-ben máglyán elégették.
Bár szomorú vége van a történetnek, az mégsem vesz el Jeanne nagyságából. Elég bátor volt ahhoz, hogy kövesse azokat a személyes sugalmazásokat, amelyekre mindannyian jogosultak vagyunk. Ahogyan az Úr kijelentette Joseph Smith prófétának: „én vagyok az igaz világosság, amely minden embert megvilágosít, aki a világra jön”4.
A 15. században a többi lány számára Jeanne d’Arc nagyon másnak tűnt. Nőtestvérek, ne féljetek másnak lenni a mi évszázadunkban! Néha másnak kell lennünk, hogy megtartsuk az egyházi normákat. Így hát megismétlem, ne féljetek másnak lenni, hanem legyetek olyan jók, amilyenek csak tudtok lenni. Sok lány aggódik a barátai viselkedése és öltözködési stílusa miatt. Az ilyesfajta viselkedést azon vágy is motiválhatja, hogy társaik elfogadják őket. Jeanne d’Arc-ot nem érdekelte, mit tettek a barátai, inkább azzal foglalkozott, amiről tudta, hogy meg kell tennie.
Mai társadalmunkban oly sok embert látok, akik másokat hibáztatnak a saját kudarcaikért. Megfigyeltem, hogy azok, akik felvállalják a személyes felelősséget cselekedeteikért, sokkal sikeresebbek, mint azok, akik mást hibáztatnak hibáik és eredménytelenségük miatt.
A bennünk lévő világosságot rengeteg különböző módon mutathatjuk ki. Akár egy egyszerű mosollyal is. Nemrég olvastam egy férfi történetét, aki az Egyesült Államokban északnyugati részén élt, és munkába menet mindig elhajtott egy buszmegálló mellett. Észrevett egy fiatal lányt, aki néhány másik gyermekkel együtt várta az iskolabuszt. A lány még esős időben is mosolygott és integetett neki, amikor elhajtott mellettük. Ezt mondta: „A fiatal lány magas, vékony és 13 év körüli volt. Fogszabályzót viselt, amit láttam megcsillanni az autóm fényszóróinak fényében.” A lány barátságos viselkedésének hatására jól kezdődött a férfi napja, amire ő minden nap várakozva tekintett előre.
A férfit Hankinsnak hívták, és volt egy lánya, Cheryl, aki körülbelül ugyanannyi idős volt, mint a lány a buszmegállóban. Egy nap Cheryl engedélyt kért a szüleitől, hogy részt vehessen egy helyi egyház tevékenységén. A szomszéd lány, Vicki, hívta meg. A tevékenység MIA volt, amely a Fiatal Nők programjának előfutára volt! Cheryl jól érezte magát az MIA-n, majd később elmondta a szüleinek, hogy Vicki mormon. Nem sokkal ezután Cheryl azzal jött haza az iskolából, hogy Vicki át fog hozzájuk küldeni két fiatalembert – misszionáriusokat –, hogy beszéljenek a családjának az egyházról.
Megérkeztek az elderek, tanították őket a Mormon könyvéről és Joseph Smithről, majd bizonyságukat tették az evangélium visszaállításáról. A család elkezdte olvasni az új szentírásokat, amelyek hamarosan teljesen magukkal ragadták őket. Végre Hankins úr találkozott Vickivel. Ő volt az a mosolygós lány, akit oly sokszor látott a buszmegállóban. A lány jelen volt, amikor ő és a család két másik tagja megkeresztelkedett.
Vicki és más fiatalok cselekedetei-re visszatekintve, Hankins testvér és nővér meggyőződtek arról, hogy „a misszionáriusi munka legnagyobb lehetősége az egyház fiataljaiban rejlik”. Hankins testvér és nővér azóta maguk is szolgáltak misszionáriusként. A fiatalok által benyújtott ajánlásokra és jó példára támaszkodtak. Vicki – a lány a buszmegállóban, aki minden nap mosolygott, még esős időben is – örökre megváltoztatta az életüket.5
Mindannyian lehettek valakinek a barátai, még ha csak mosolygással is. Vickihez hasonlóan, ti is engedhetitek, hogy a szívetekben lévő napfény az arcotokról ragyogjon. János apostol írt egy „napba öltözött asszony[ról], lábai alatt a holddal”6. Hozzá hasonlóan ti, fiatal nők, is lehettek a fény hordozói. A Szabadító tíz szűzről szóló példázatában7 minden fiatal nőnek volt egy lámpása. Természetesen a példázatnak mind fizikai, mind pedig lelki vonatkozása is van. Az olajat meg lehet vásárolni a piacon. A másik fajta olajat azonban, a lelki olajat, nem lehet pénzért megvásárolni, hanem a napi jó cselekedetekkel lehet összegyűjteni.
A példázat elmondja, hogy mit történt, miközben a tíz fiatal nő a vőlegényre várt. A vőlegény a legsötétebb órában érkezett, amikor a legkevésbé várták. Éjfél volt, és az öt bolondnak elfogyott az olaja. Eltűnődhettek, vajon az öt bölcs szűz miért nem oszthatta meg az olaját a másik öttel. Nem önzés volt az oka. A lelki felkészültséget nem tudjuk megosztani azonnal, mivel mindannyian cseppenként töltjük meg lámpásainkat a mindennapi életünkben.
A néhai Spencer W. Kimball elnök néhány évvel ezelőtt meghatározta számunkra, mit jelentenek azok az olajcseppek, amikor ezt mondta:
„Vannak olyan olajcseppek, amelyektől az evangélium fényesen ragyog. Az egyik fajta olaj a családi ima olaja. Megvilágosít minket, ragyogóvá és vidámmá tesz bennünket, ám nehéz éjfélkor hozzájutni. Egy vagy két csepp még nem fogja égve tartani a lámpásunkat.
Egy másik fajta olaj a böjtölés olaja. Az utolsó éjfél már késő arra, hogy elkezdjük fegyelmezni az életünket az Úr nagy napjára való felkészülésben…
Egy másik olaj, amelyhez szintén nem lehet éjfélkor hozzájutni, az otthoni szolgálat nélkülözhetetlen olaja. A szolgálat e ritka olaját a betegek látogatása, egy segítő kéz kinyújtása által lehet összegyűjteni…
Létezik még egy olaj, amelyre mindannyiunknak, gazdagnak vagy szegénynek, betegnek vagy egészségesnek szüksége van. Ragyogó a fénye, és a használat során egyre gyarapodik. Minél többet használják, annál több marad belőle. Könnyű megszerezni nap közben, ám éjszaka nem elérhető. Ez a tized olaja.
Létezik egy… olaj, amely oly értékes, hogy anélkül, hogy hozzáadnánk azt a többi olajhoz, egyetlen kanóc sem gyúl lángra. Nélküle az összes többi fény elhalványul és kialszik. Ez az erkölcsi tisztaság olaja.”8
Kedves fiatal barátaim, sokan öntöttetek olajat a lámpásotokba tavaly, amikor követtétek Hinckley elnök felhívását, hogy olvassátok el a Mormon könyvét. Továbbra is megtehetitek ezt, amikor olvastok a szentírásokból, vesztek az úrvacsorából, és naponta imádkoztok. És ahogy mindannyian olajat öntötök a lámpásotokba, világosságotok „zászló [lesz] a nemzetek számára”.
Az Úr azon tanácsa, hogy „keljetek fel és ragyogjatok, hogy világosságotok zászló lehessen a nemzetek számára”, mindannyiunknak erőt kell, hogy adjon. Nagyszerű lehetőségek várnak rátok, kedves nőtestvérek. A technika egyre fejlődik. Tehetségeitek kifejezésének útjai túlszárnyalhatják legédesebb reményeiteket és várakozásaitokat is. Mindannyiótoknak lesznek kihívásai, de boldogságra lelhettek azáltal, hogy megteszitek mindazt, amiről tudjátok, hogy helyes. Hitre és elkötelezettségre lesz szükségetek, hogy megtaláljátok a helyeteket a világban, ám kitartással és az Úr segítségével, meg tudjátok tenni.
Mennyei Atyánk leányaiként mindannyian részesei vagytok az Ő isteni természetének.9 Elválaszthatatlan része lényeteknek. Bizonyságomat teszem, hogy ti, fiatal nők, mindannyian különleges ajándékokat kaptatok Mennyei Atyánktól. Némely ezek közül a női mivolt egyedi ajándéka. Miközben kifejlesztitek ezen ajándékokat, növekedni fogtok erőben, célban és nemességben.
Ez Isten munkája. Mi mind az Ő szolgái vagyunk. Ő őrködik felettünk. Azt akarja, hogy sikerrel járjunk. Mindannyiunknak van elvégzendő része e szent munkában, még akkor is, ha az kicsinek vagy távolinak tűnik.
Reménykedem és imádkozom azért, hogy az Úr legszebb áldásai legyenek veletek, csodálatos fiatal nőtestvérek, hogy támogassanak bennetek, és őrködjenek felettetek. Megáldalak benneteket, hogy megerősödjetek és megdicsőüljetek, valamint hogy boldogság és beteljesedés részesei legyetek, és mindezért az Úr Jézus Krisztus nevében imádkozom, ámen.