Áldások kiáradása
Minden hithű egyháztag egyenlően részesülhet az áldások kiáradásában, melyet papság szertartásai által nyerhet el.
Kirtlandben, amikor a papság fennmaradó kulcsait visszaállították, az Úr ezt mondta: „[E]z a kezdete annak az áldásnak, amely népem fejére kiárad.”1 Hálás vagyok a kiáradó áldásokért, amelyekben mindannyian részesülhetünk Isten papságán keresztül. A papság hatalma által lett megteremtve ez a világ és minden, ami benne van, beleértve minket is. A papság mélyen beleszövődött abba, hogy kik vagyunk, és kik voltunk öröktől fogva.2 Isten fiaiként és lányaiként mindegyikünknek egyedülálló feladataink és szerepeink vannak, és a papság áldásai által mindannyiunknak egyenrangú társi szerep, ajándékok és áldások adattak.
Múlt ősszel a legidősebb unokánk megkeresztelkedett és az egyház tagjává konfirmálták. Miután elnyerte a Szentlelket, a legfiatalabb húgát megáldották, és nevet adtak neki. A rákövetkező hónapban egy másik új unokánk kapott névadó áldást. Azóta gyakran eszembe jut, hogy milyen kiváltságokat élvezhetnek azok a kislányok Isten papságának visszaállítása miatt.
Remélem, hogy unokáink úgy nőnek fel, hogy tudják, nem csak kívülálló szemlélői a papságnak. A papság áldásai, amelyek „a férfiak és nők számára egyaránt elérhető[ek]”3, körbefonják és átszövik az életüket. Mindegyikük szent szövetség áldásaiban részesült, és a papság erejénél fogva mindegyikük élvezheti a lelki ajándékok áldásait.
Az Úr egyházának minden hithű tagját egyenlően megáldják a papsági szertartások. Az első szertartás4 a gyermek életében általában akkor történik meg, amikor kisbaba korában egy nevet és áldást kap. Amikor a gyermekek elérik a felelősségre vonhatóság korát, megkeresztelik őket. Nincs külön keresztség a fiúk és a lányok számára. Ugyanazt a keresztelő szertartást végzik el a kislányok és a kisfiúk számára is, és ugyanabban a medencében. Amikor konfirmálják ezeket a gyermekeket, és elnyerik a Szentlelket, ugyanazt a hatalmat adják mindegyiküknek. Ama szent hatalom segítségét semmilyen más módon nem érdemlik ki, csakis hithűségükkel.
Az egyház tagjaiként, amikor részesülünk az úrvacsorában, egyenlők vagyunk Isten előtt. Jézus Krisztusba vetett hitünk és az Ő engesztelésének hatalma által, ez a szertartás lehetővé teszi, hogy megbánjuk bűneinket, és jobbakká váljunk.
Mindannyiunkat megillet egy papsági áldás, amikor betegek vagyunk, vagy több támogatásra van szükségünk az Úrtól. Egy fiatal nő, aki szeretne pátriárkai áldást kapni, hogy megtudja leszármazását és lehetőségeit, ugyanúgy jogosult arra, mint egy vele egyidős fiú. Az áldások, melyeket mindegyikük Ábrahámon keresztül kap meg, erőteljesek és fontosak.
Minden fiatal férfinak és nőnek azt tanítjuk, hogy készüljenek fel arra, hogy elmenjenek a templomba, hogy „elnyerjék az atyák áldásait, hogy jogosultak legyenek a papság legmagasabb áldásaira”5. Amikor az egyik unokahúgom néhány hónappal ezelőtt templomi felruházásában részesült, örömmel kiáltott fel: „Sikerült! Egész életemben tanultam a templomra való felkészülésről, és sikerült!”
Minden férfi és nő, aki hajlandó az Urat szolgálni és megfelel a templomi ajánlásnak, az engedelmesség és az áldozat szövetségét köti meg. Mind „hatalommal [ruháztatnak fel] a magasságból”6.
Minden eldert és nővért, aki megkapja missziós elhívását, elválasztják arra, hogy az Úr munkáját végezze, és mindegyikük felhatalmazást kap Krisztus evangéliumának prédikálására.
Egy férfi és egy nő, akik belépnek a szövetséges templomi házasság teljes társi kapcsolatába, amennyiben hithűek, egyenlően osztoznak ama szövetség áldásaiban.7 Az Úr azt mondta, hogy az ő szövetségük érvényben lesz ezután az élet után, és hatalmat és felmagasztosulást ígértek kettejük számára.8
Ezra Taft Benson elnök azt mondta: „Amikor gyermekeink engedelmeskednek az Úrnak, és elmennek a templomba, hogy elnyerjék áldásaikat, és belépnek a házasság szövetségébe, ugyanabba a papsági rendbe lépnek be, amelyet Isten Ádámmal alapított meg, a kezdetek kezdetén.”9
Láttam a papsági áldások erejét, amikor meglátogattam egy családot, amelyben a fiatal apa haldoklott. Körülvették őt a felesége és gyönyörű lányai. A szobának minden falán legalább egy kép lógott a családról vagy a templomról. Az anyuka az áldásaikról tett bizonyságot, amikor ezt mondta: „Szövetségeink felhatalmaznak és védelmeznek bennünket. Családunk örökké fog tartani. Az Úr vigyáz ránk, és mi nem vagyunk egyedül.” Minden hithű egyháztag egyenlően részesülhet az áldások kiáradásában, melyet papság szertartásai által nyerhet el.
A papság visszaállítása miatt, mi is egyenlő mértékben részesülhetünk a lelki ajándékok áldásaiban. Az Úr ezeket az áldásokat saját javunkra10 adja, és azért, hogy egymásnak11 segítsünk.
Moróni azt mondta, hogy „különbözőképpen adatnak ezek az ajándékok; de mindegyikben ugyanaz az Isten munkálkodik; és Isten lelkének megnyilatkozásai által adatnak ezek az embereknek, hogy a javukra szolgáljanak.
Mert íme, egyiknek az adatik meg Isten Lelke által, hogy bölcsességnek beszédét taníthatja.
És a másiknak az, hogy tudásnak beszédét taníthatja ugyanazon Lélek által.
És a másiknak rendkívül nagy hit; megint másiknak pedig a gyógyítás ajándékai, ugyanazon Lélek által.”12
Mikor spanyolul próbáltam tanulni, és felidézni a portugált (amelyet gyerekkoromban használtam), imádkoztam érte és éreztem az Úr segítségét, amikor azokon a nyelveken beszéltem. Hallottam más egyházi vezetőket és misszionáriusokat, amint erőteljes bizonyságot tesznek egy olyan nyelven, amelyet alig tanultak. Ismerek olyan embereket, akiknek a hívő lélek ajándéka adatott meg. Amikor hallják az evangéliumot, az igaznak hangzik az ő szívükben. Ismerek másokat, akiknek a bölcsesség ajándéka adatott, vagyis az a képesség, hogy igazlelkűen használják a tudásukat. Néhányan képesek csodákat művelni, néhányan tehetséges gyógyítók, másoknak pedig nagy tisztánlátási képesség adatott.13
Kislány koromban gyakran voltam súlyos beteg. Az édesapám mindig hajlandó és érdemes volt arra, hogy megáldjon engem a papsági hatalommal, amelyet viselt. Azt is éreztem azonban, hogy édesanyám különleges ajándékai is hozzájárultak gyógyulásomhoz. Ő nagyon értett ahhoz, hogy ellássa szükségleteimet, és segítsen rendbe jönnöm. Megnyugtatott engem erős hite abban, hogy az Úr meg fogja adni számára a gyógykezeléssel kapcsolatos válaszokat. Milyen áldott is voltam, hogy olyan szüleim voltak, akik szeretettel használták lelki ajándékaikat.
Woodruff elnök ezt mondta: „E királyság minden férfijának és nőjének kiváltságában áll élvezni a prófétálás lelkét, amely Isten Lelke. Az igazlelkűeknek pedig olyan dolgokat nyilatkoztat ki, amelyek vigaszt és enyhülést hoznak nekik, és napi teendőikben útmutatást adnak számukra.”14
A papság áldásai lehetővé teszik mindenki számára, akit elválasztottak az Úr egyházának bármely hivatalában való szolgálatra, hogy elnyerje „a hivatalával kapcsolatos felhatalmazást, felelősséget és áldásokat”15.
Sokféle lelki ajándék van, amelyeket megkaphatunk, hogyha törekszünk rájuk, és helyesen használjuk őket. A Szentlélek hatalma által – amely körbefonja és átszövi életünket – élvezhetjük azokat.16
A papság áldásai által az Úr megmutatja nekünk, hogy Ő nem „személyválogató”17. Utazásaim során általában alkalmam nyílik otthonukban meglátogatni az egyháztagokat. Ezek közül néhány otthon nagyon szerény. Először ezt gondoltam magamban: „Hogy lehet, hogy abban az áldásban van részem, hogy a házamban van áram, és vízvezeték, amikor ennek a családnak még csak a közelében sincsen víz? Az Úr talán kevésbé szereti őket, mint engem?”
Aztán egy napon egy olyan nőtestvér mellett ültem a templomban, aki egy ilyen szerény házban lakik. Két órát töltöttem mellette. Gyakran néztem bele gyönyörű szemeibe, és láttam bennük az Úr szeretetét. Miután befejeztük munkánkat a templomban, hatalmas felismerést tettem. Minden örökkévaló áldásban, legfontosabb kiváltságainkban és lehetőségeinkben egyenlőek voltunk. „Megkeresztelked[tem] a bűnbánatra”18, és ő is ezt tette. Voltak lelki ajándékaim, és neki is. Lehetőségem volt megbánni a bűneimet és neki is. Elnyertem a Szentlelket, és ő is. Részesültem a templomi szertartásokban, és ő is. Ha abban a pillanatban mindkettőnknek el kellett volna hagynia ezt a világot, akkor áldásainkat és lehetőségeinket tekintve egyenlőkként érkeztünk volna az Úr elé.
A papsági áldások a nagyszerű kiegyenlítő [erők]. Ezek az áldások ugyanazok mind a férfiak, mind a nők, mind a fiúk, mind a lányok számára; ugyanazok a házasok és az egyedülállók, a gazdagok és a szegények, a tanultak és a tanulatlanok, a híres és az ismeretlen emberek számára.
Hálás vagyok azért, hogy Isten végtelen igazságossága és szeretete miatt, a papsági szertartások és a lelki ajándékok által minden férfinak és nőnek egyenrangú társi szerep, ajándékok, áldások és lehetőségek adattak. A papság miatt, amely átszövi és körbefonja az életünket, minden hatalom, és minden szövetség – amelyre szükségünk van ahhoz, hogy elvégezzük életünk munkáját, és visszatérjünk mennyei otthonunkba – kiáradt a fejünkre. Jézus Krisztus nevében, ámen.