A boldogság nagyszerű terve
A végtelen engesztelés által, Isten módot adott arra, hogy felülkerekedjünk bűneinken, és újra teljesen tiszták legyünk.
Jákób próféta azt kérdezte: „Miért ne beszéljünk Krisztus engeszteléséről, és nyerjünk el róla tökéletes tudást?”1
Ez a kérdés lesz a beszédem témája, vagyis, hogy miért ne beszélnénk Jézus Krisztus engeszteléséről.
Alma az engesztelést „a boldogság nagyszerű tervé[nek]”2 hívja. Ezt a kifejezést használom annak a gyönyörű tannak a leírásához, melyet Jézus Krisztus engeszteléseként ismerünk.
Hugh B. Brown elnök egyszer kijelentette: „Előbb vagy utóbb az élet egymást követő fázisai segíteni fognak megérteni ezt a fontos témát, vagyis a lélek halhatatlanságát, és az Istenség és az ember közötti kapcsolatot. […] Bőrszíntől, hittől vagy nemzetiségtől függetlenül valamennyiünknek meg kell tapasztalnia a halál élményét.”3
Közülünk már sokan álltak szomorúan egy szerettük sírjánál, és feltették a kérdést: „Van boldogság a halálban?”
Egy próféta a Mormon könyvében örömteli hálaadással ad választ nekünk erre a kérdésre, melyet Jézus Krisztus engesztelése iránt érez, amely megszabadít minket a haláltól: „Ó, mily nagy Isten bölcsessége, irgalma és kegyelme! […] Ó, mily nagyszerű és igazságos a mi Istenünk!”4
Hadd osszam meg veletek a boldogság tervének öt igazságát, amely ilyen örömöt hozott nekem.
Az első: A terv ismerete megerősíti, hogy van Isten, és neki van egy Fia, Jézus Krisztus. Az Atya és a Fiú tökéletes. A mennyben élnek, és megdicsőült, csontból és húsból való testük van.
Ezek az igazságok ebben az adományozási korszak kerültek kinyilatkoztatásra, mikor a fiatal Joseph Smith letérdelt imádkozni. Később pedig ezt írta: „Két Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!”5
A második: Az, hogy ismerjük az Atya és a Fiú személyét, segít nekünk tudni azt, hogy mindannyian azért lettünk a földre küldve, hogy fizikai testet kapjuk, tapasztalatot szerezzünk, és hogy bebizonyítsuk, hogy érdemesek vagyunk visszatérni Mennyei Atyánkhoz. Halandó életünket a földön törvények irányítják. Mikor megszegjük a törvényt, bűnt követünk el. Mikor bűnt követünk el, örökkévaló törvényeket szegünk meg. Az igazság törvénye pedig büntetést vagy fenyítést követel.
A bűnt és a bűnbánat szükségességét talán egy utazó emberrel lehet ábrázolni. Hátán egy nagy, üres zsákot visz. Időnként felvesz egy követ, ami egy törvény megszegését jelképezi. A zsákot a benne lévő kővel aztán a hátára veszi. Idővel a zsák megtelik. Nagyon nehéz. Az ember nem tudja folytatni útját. Találnia kell egy módot arra, hogy megszabaduljon a kövektől. Ez csakis a Szabadító engesztelése által történhet.
Ez akkor lehetséges, ha Jézus Krisztusba vetett hitet gyakorlunk, elhagyjuk a bűnt, és az evangélium szertartásain keresztül szövetségeket kötünk. Ha mindvégig hithűen kitartunk, visszatérhetünk, hogy Mennyei Atyánkkal és Fiával, Jézus Krisztussal éljünk.
A harmadik: A végtelen engesztelés által, Isten módot adott arra, hogy felülkerekedjünk bűneinken, és újra teljesen tiszták legyünk. Ezt az irgalom örök törvénye teszi lehetővé. A mi bűnbánatunk és az engesztelés ereje által az irgalom eleget tesz az igazság követeléseinek. Az engesztelés ereje és a mi bűnbánatunk nélkül, az igazság törvényének vagyunk kiszolgáltatva.
Alma azt tanította, hogy „az irgalom jogot formál a töredelmesekre”6, és hogy az „igazságosság szerint a megváltás terve… csak az ember bűnbánatának feltételével valósulhatott meg”7.
A nagyszerű Amulek próféta ezt tanította: „És így az irgalom eleget tehet az igazságosság követelményeinek, és a biztonság karjaiba zárja őket. Míg aki nem gyakorol bűnbánathoz vezető hitet, az ki lesz téve az igazságosság követelményei teljes törvényének; tehát csak annál lép érvényre a megváltás nagy és örökkévaló terve, akinek bűnbánathoz vezető hite van.”8
Ádám és Éva, első szüleink, megszegték a törvényt és kiűzettek a gyönyörű Édenkertből. Ádámmal és Évával megismertették a megváltás nagyszerű tervét, hogy örömöt találjanak ebben az életben.9
Ádám ezt mondta: „Mert vétkem miatt megnyíltak szemeim; és ebben az életben örömöm lesz, és újból meglátom testben az Istent.”10
Éva hasonlóképpen adott hangot örömének: „Ha nem lett volna vétkünk, soha nem lett volna magunk, és soha nem ismertük volna a jót és a gonoszt, valamint megváltásunk örömét.”11
A negyedik: Ádám és Éva bukása kétféle halált hozott. El kell szenvednünk ezt a kétféle halált.A fizikai halál a lélek és a fizikai test különválását jelenti. Ádám bukása miatt az egész emberiség el fogja szenvedni a fizikai halált.
A második halál lelki. Ez az Isten jelenlététől való különválás. Ádám és Éva szabadon beszélhetett Istennel az Édenkertben. Bűnbeesésük után elvesztették ezt a kiváltságot. Ezután az Istennel való kommunikáció csak hit és áldozat útján, szívből jövő fohászkodás kíséretében volt lehetséges.
Jelenleg mindannyian a lelki halál állapotában vagyunk. Istentől elkülönítve élünk. Ő a mennyben van, mi pedig itt a földön. Mi szeretnénk visszatérni hozzá. Ő tiszta és tökéletes. Mi tisztátalanok vagyunk és tökéletlenek.
Krisztus engesztelése felülkerekedett mindkét halálon.
Keresztre feszítését és egy kölcsönkért sírban való eltemetését követően, Krisztus feltámadt a harmadik napon. Ez a feltámadás egyesítette Krisztus fizikai testét a lelkével.
A halálból való feltámadás az engesztelés egyik leggyönyörűbb mozzanata, és valóban a boldogság tervének része; a feltámadás egyetemes, és az egész emberiségre kiterjed. Mindannyian fel fogunk támadni. Bizonyságomat teszem erről a tényről és igazságról. Ez egy feltétel nélküli ajándék Istentől.
A feltámadás azonban nem győzi le a második halált. Ahhoz, hogy örök életet nyerjünk, és az Atya és a Fiú jelenlétében élhessünk, meg kell bánnunk bűneinket, és érdemessé kell válnunk az irgalomra, ami majd eleget tesz az igazságnak.
A kinyilatkoztatások a következőket tanítják:
„Az embereknek ez az élet a felkészülés ideje az Istennel való találkozásra.”12
„Ne halogassátok … bűnbánatotok napját.”13
„Annak a léleknek, mely az ezen életből való távozáskor birtokolta testeteket, annak a léleknek lesz hatalma testetek birtoklására az örökkévaló világban.”14
Az ötödik: Jézus Krisztus egy földi anyától, Máriától született. Tőle örökölte a halandóságot, így alá volt vetve a halálnak.
József volt földi gondviselője. Atyja pedig a mennyekben élő Isten volt. Tőle örökölte a halhatatlanságot és a hatalmat, hogy legyőzze a fizikai halált.
Mivel ő lett kiválasztva, hogy betöltse az engesztelés követelményeit, Jézus Krisztus beleegyezett abba, hogy a földre jöjjön, és Mária gyámoltalan gyermekeként megszülessen. Beleegyezett abba, hogy megkísértsék, próbára tegyék, kigúnyolják, elítéljék és keresztre feszítsék, bár meg lett volna a hatalma és a felhatalmazása ahhoz, hogy megakadályozza ezeket.
John Taylor elnök Jézus Krisztus leereszkedését ezekkel a csodálatos szavakkal írta le: „Feltétlenül szükséges volt, hogy Ő minden dolog alá szálljon, hogy majd mindenek fölé emelkedhessen; mert ha az engesztelés által létrehozott alapelvek által nem tudott volna felemelkedni és megdicsőülni, akkor másokat sem tudott volna felemelni; amit saját maga nem tudott volna megtenni, azt mások számára sem tudta volna.”15
Gecsemáné kertjében történt szenvedése testesíti meg Krisztus legnagyszerűbb tulajdonságát, az Ő tökéletes szeretetét. Itt láthatjuk, hogy tényleg szeretett mindannyiunkat.
Egy tizenkilencedik században élő angol teológus ezt mondta erről az eseményről: „Minden szenvedés, amit az emberi porhüvely el tud viselni az Ő meggyötört testére roskadt […] A fájdalom leghegyesebb fullánkja, minden megaláztatás, annak legszörnyűbb kegyetlenségében, a bűn… összes terhe […] – Ez az, amit most át kell élnie.”16
Szenvedését leírva az Úr ezt mondta egy újkori kinyilatkoztatásban: „Amely szenvedés nyomán még én, Isten, mindenek közt a legnagyobb is reszkettem a fájdalomtól, és minden pórusomból véreztem, és testben és lélekben is szenvedtem.”17
Az engesztelés egy olyan esemény, amely képessé tesz minket arra, hogy megbéküljünk Istennel. Az engesztelés fogalma, visszaállítást vagy visszajövetelt jelent. Családi viszonylatban ez azt jelenti, hogy egymással, Istennel és Fiával, Jézus Krisztussal újra együtt leszünk. Azt jelenti, hogy az elválás okozta szomorúság, az egyesülés által örömmé válik majd.
Befejezésképpen Boyd K. Packer elnök szavait idézném:
„Ha megértitek a boldogság nagyszerű tervét, és követitek is azt, akkor nem a világ történései fogják meghatározni a boldogságotokat.”18
Bizonyságomat teszem arról az igazságról és arról a szeretetről, melyet Urunk és Szabadítónk Jézus Krisztus mutatott mindannyiunknak engesztelő áldozata, a boldogság nagyszerű terve által. Jézus Krisztus nevében, ámen.