Üzenetek a Tan és a szövetségekből
Önbizalom Isten színe előtt
Hitünk és elkötelezettségünk növelése során közelebb kerülünk Mennyei Atyánkhoz.
A történet, melyben Joseph Smith próféta „a hitbuzgó felekezetek versengése” (Joseph Smith története 1:11) közben igyekszik megtudni, melyik egyházhoz csatlakozzon, sugalmazást és reményt nyújt mindazok számára, akik őszintén keresik az igazságot. Micsoda megkönnyebbülés lehetett Josephnek – egy ismeretlen, 14 éves fiúnak, akiben egy egyszerű kérdés és őszinte vágy élt – amikor rátalált a következő szavakra a Bibliában: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki” (Jakab 1:5).
Ez a rész nagyszerűen rávilágít, milyen kapcsolatban kell állnunk Mennyei Atyánkkal. Ez a vers hűen kifejezi Atyánk gyengéd irgalmasságát egy olyan fiú iránt, aki kérdéssel fordult Hozzá. Az Atya általában nem látomásokkal válaszol, mint a Szent Ligetben, de válaszai vigaszt és békét nyújtanak. Ígérete számunkra is áll – Ő készségesen, szemrehányás vagy feddés nélkül ad.
Fiatal fiúként számos lehetőségem nyílt arra, hogy próbára tegyem ezt az ígéretet. Bizonyságomat teszem arról, hogy az ígéret biztos. Ha csak elvesztettem egy érmét vagy bármely más értékes tárgyat, amely a felnőttek számára talán jelentéktelennek tűnt, Mennyei Atyám válaszolt az imáimra, és enyhítette az aggodalmamat. Pontosan emlékszem, mennyire bíztam abban, hogy választ fogok kapni. Ekkora hite van egy fiatal fiúnak. Ekkora hite volt az ifjú Joseph Smithnek.
Az efféle hit összhangban áll azon körülményekkel, melyekben az imáink válaszra találnak, ahogyan azt az alábbi rész is megvilágítja: „Kérje hittel, semmit sem kételkedvén” (Jakab 1:6).
Amint idősebb lettem, úgy találtam, egyre nehezebb megingathatatlan hitet gyakorolnom. A világ a kételkedés és előítélet magjait ülteti az elménkbe és a szívünkbe. Így a Szabadító figyelmeztetése, hogy legyünk olyanok, mint a kisgyermekek (lásd Máté 18:3), számomra egy életen át tartó törekvéssé vált. Úgy tűnt, időnként képes voltam elérni, hogy legyen egy „mustármagnyi” hitem (Máté 17:20), máskor azonban ez nem sikerült.
Hogyan tudjuk folyamatosan gyakorolni az effajta hitet? Az alábbi tanács betekintést nyújt ebbe az igazlelkű törekvésbe: „Ami Istentől való, az világosság; és aki világosságot fogad be, és megmarad Istenben, még több világosságot kap; és ez a világosság mind fényesebbé és fényesebbé válik, a tökéletes napig” (T&Sz 50:24).
Ezen a folyamaton ment végig Joseph Smith próféta is. Ahogy előtte már oly sokan, ő is próbára tette magát azáltal, hogy folyamatos hitet gyakorolva igazlelkűen használta önrendelkezését. Kitartott Isten mellett, így még több világosságot kapott, amely világosság egyre fényesebb és fényesebb lett, a tökéletes napig.
Volt egy esemény a próféta életében, amely fiatalemberként óriási hatást tett rám:
„Egy késő esti órán Joseph épp nyugovóra tért, és nemsokára mély álomba merült a kimerültségtől. […] Néhány pillanattal később felbőszült csőcselék rontott be az ajtón… és kivonszolta őt a házból. Emma tehetetlenül sikítozott. […]
Összeverődött egy csoport…, hogy tanácskozzanak. […] Miután végeztek, a csőcselék vezetői kijelentették, hogy nem fogják megölni, csak meztelenre vetkőztetik, majd megkorbácsolják és leszaggatják a bőrét. […] Az arcába csaptak egy kátránytól bűzlő lapáttal, majd megpróbálták lenyomni a torkán. […]
Miután magára hagyták, Joseph megpróbált felkelni, de a fájdalomtól és kimerültségtől visszaesett a földre. A kátrányt azonban sikerült letépnie az arcáról, hogy legalább szabadon tudjon lélegezni. […]
Miután testét sikerült elfednie, a próféta belépett a házba, és azzal töltötte az éjszakát, hogy megtisztítsa a testét, és ellássa a sebeit. […]
Másnap reggel, sabbat napja lévén, az emberek a szokásos időben összegyűltek istentiszteletre. A csőcselék néhány tagja is ott volt. […]
Lehorzsolt és sebzett bőrrel, de Joseph elment a gyűlésre, és kiállt a gyülekezet elé. Nyugodtan és bátran nézett szembe az előző esti támadóival. Erőteljes beszédet mondott, és még aznap három új hívőt keresztelt meg az egyház tagjává.”1
El sem tudom képzelni mindazt a fájdalmat és kellemetlenséget, amelyet Joseph prófétának ki kellett állnia. Elegendő mentsége lett volna, hogy miért ne prédikáljon másnap reggel, de sem ez, sem pedig a számos hasonló, vagy még szörnyűbb élmény sem volt képes visszarettenteni feladatától. Hogyan érezhetnénk hát indokoltnak, hogy visszahúzódjunk a kötelességünktől egy apróbb kellemetlenség vagy nehézség miatt?
Hitünk és elkötelezettségünk növelése során közelebb kerülünk Mennyei Atyánkhoz.
„Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok” (Ésaiás 58:9).
„Akkor majd megerősödik önbizalmad Isten színe előtt; és a papság tana úgy csapódik majd le lelkeden, mint az égből érkező harmat.
…és kényszerítő eszközök nélkül száll majd rád örökkön örökké” (T&Sz 121:45–46).
Kiváltságnak érzem, hogy tanúbizonyságot tehetek arról, hogy Joseph Smith Isten prófétája. Azért élvezhetjük napjainkban Jézus Krisztus evangéliumának teljességét, mert Joseph bölcsességre törekedett a Szent Ligetben, és később is szorgalmas maradt. John Taylor elnök (1808–87), aki akkoriban a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja volt, az alábbi kifejező szavakkal emlékezett meg Joseph Smith prófétáról, és mindarról, amit értünk tett: „Joseph Smith, az Úr prófétája és látnoka – egyedül Jézust kivéve – többet tett az emberek megszabadulásáért e világon, mint bárki más, aki valaha is élt azon. […] Nagyként élt és nagyként halt meg Isten és népe szemében; és hasonlóan az Úr felkentjeinek többségéhez az ősi időkben, saját vérével pecsételte meg küldetését és munkáit” (T&Sz 135:3).
Használjuk bölcsen önrendelkezésünket, és Joseph Smith prófétához hasonlóan, körülményeinktől függetlenül higgyünk rendületlenül, hogy önbizalmunk „megerősöd[jön] Isten színe előtt”.
A Szabadító figyelmeztetése, hogy legyünk olyanok, mint a kisgyermekek, számomra egy élethossziglan tartó törekvéssé vált.
Azért élvezhetjük napjainkban Jézus Krisztus evangéliumának teljességét, mert Joseph bölcsességre törekedett a Szent Ligetben, és később is szorgalmas maradt.
Balra fent: Joseph Smith ír. Készítette: Dale Kilbourn. Jobbra: A világosság gyermekei. Készítette: Anne Marie Oborn. Az Egyháztörténeti és Művészeti Múzeum jóvoltából. Keret: © 2007 Cary Henrie
Láttam egy fényt. Készítette: Jon McNaughton