Virágzik a remény Haitin
A misszionáriusi lelkület igencsak elevenen él ebben a szigetországban, és a felnövekvő nemzedék elhatározta, hogy ezt meg is őrzi.
Dieuveut Demosthène (18) és Robenson Marcel Laroque Jean (19) a legjobb barátok. És szeretnének azok is maradni. Örökre.
„Szomszédok voltunk, és gyakran együtt kosaraztunk – meséli Robenson. – 16 évesen csatlakoztam az egyházhoz, és egy kis idő elteltével Dieuveut-nek is mondtam, hogy jöjjön el ő is. Rengeteget imádkoztam, és tényleg kitartó voltam. Most pedig nézd meg, milyen erős egyháztag! Nagyon büszke vagyok rá.”
„Robenson sokszor elhívott magával – erősíti meg barátja szavait Dieuveut – és idővel elfogadtam a meghívását. Mindig olyan kiválóan beszélt, mintha mindent értene. Teljesen lenyűgözött. Ezért nem is voltam nyugtalan, amikor meghívott. Egy idő után kezdtem leckéket venni a misszionáriusoktól, és 17 évesen csatlakoztam az egyházhoz.”
Az eszményi minta
Valóban ez az eszményi módja a misszionáriusi munka végzésének: a barátok megosztják egymással az evangéliumot, és ajánlásokat adnak a misszionáriusoknak, hogy taníthassák őket. „Miattam – és én csak egy vagyok az egyháztagok közül – már ketten vagyunk, és együtt folytatjuk tovább ugyanezt a munkát” – mondja lelkesen Robenson. Erőfeszítéseiknek köszönhetően Dieuveut egyik bátyja és a fiú egy másik barátja szintén csatlakoztak az egyházhoz. Az egyből kettő, a kettőből pedig négy lett…
Robenson és Dieuveut, a Haiti Észak Cövek Port-au-Prince Központi Egyházközségének tagjai jól példázzák azt, hogyan zajlik a misszionáriusi munka Haitin 2005 óta, amikor is a külföldről érkezett misszionáriusokat evakuálni kellett a politikai zavargások miatt. A Haiti Port-au-Prince Misszió a saját határain belül keresett erősítést, és ezt meg is találta. Ma csak haitiak szolgálnak az országban, és a tizenévesek alig várják, hogy amikor elérik a megfelelő kort, missziót szolgálhassanak. Már azelőtt, hogy megkapják a teljes idejű misszionáriusi elhívásukat, segítő karjt nyújtanak szomszédjaik és barátaik felé.
„Ahol csak Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát látod Haitin, tudod, hogy az egyháztagok Haitiről valók – mondja Farah Jean-Baptiste (18), egy fiatal nő, szintén a Központi Egyházközségből. – Valódi motiváció jelent a fiatalságnak látni azt, hogy itt mi vagyunk a felelősek az egyház jövőjéért.”
„Az egyház fiatal férfijai és fiatal női elhivatottak, hogy kövessék a Szabadítót – mondja a 17 éves Nathalia LaGuerre, aki Farah egyik barátja az egyházközségben. – Az Ő ösvényén szeretnénk járni, hogy lássuk, amint előrehalad az Ő munkája. Ezért hát ujjongunk örömünkben, mikor azt látjuk, hogy Haitin a saját népünkből való misszionáriusok dolgoznak. Ők lelkesek és boldogok, és a missziójuk után elmesélik nekünk, milyen csodálatos élményeket szereztek. Majd arra ösztönöznek minket, hogy már ma kezdjük el megosztani barátainkkal az evangéliumot, mert így mi is hasonló élményekben részesülhetünk.”
Nathalia szerint bár a nőkre nem vonatkozik ugyanaz a papsági kötelezettség, mint a fiatal férfiakra, hogy szolgáljanak teljes idejű missziót, „azt is látjuk azonban, hogy rengeteg áldás vár azokra, akik szolgálnak. Képes vagy áldást hozni másokra, és ez téged is épít. Megerősít az élet kihívásaival szemben, és lehorgonyoz az evangéliumban. Nyilvánvalóvá válik, hogy valóban Jézus Krisztus egyik tanítványa és tanúja vagy, és hogy követed a példáját.”
A remény
„Nagy remény él itt Haitin Isten királysága számára – mondja Gh. Ghammald Francillon elnök, a Haiti Port-au-Prince Észak Cövekből. – A fiatalok nagyon elkötelezettek, hogy missziót szolgáljanak. Felnőtté válásuk természetes részévé válik, hogy a missziót bevegyék a fontossági sorrendjükbe, és az akár a főiskolai céljaik elé kerüljön. Ha látod a misszionáriusokat az utcán, akkor csak meg kell kérdezned őket, és el fogják mondani, hogy maguk mögött hagyták a tanulmányaikat, mert az Úr elhívta őket, hogy az Ő munkáját végezzék.”
Az otthonában érezett áldásokat a cövekelnök többek között annak tulajdonítja, hogy a felesége visszatért misszionárius. Véleménye szerint a misszionáriusi szolgálat gyümölcsei az erősebb családok és az erősebb vezetők. „Képzeljétek csak el – mondja –, hogy ha ilyen sok haiti szolgál missziót Haitin, milyen lesz itt az egyház 15–20 éven belül! – Az egyháztagok – teszi hozzá –, olyan sok mindenki szeretetét és támogatását érzik a prófétától és az általános felhatalmazottaktól kezdve egészen a más országokból érkezett misszionáriusokig, akik korábban itt szolgáltak. De jelen pillanatban mindenki haiti, aki az egyházban szolgál. Még a misszióelnök, Fouchard Pierre-Naut is, aki 10 évvel ezelőtt tért vissza a missziójából. Ő is itt szolgált Haitin.”
A jövő
Néhányan azt gondolták, hogy az itteni egyháznak esetleg gondjai adódhatnak, ha nem kap külső segítséget. „Én soha sem aggódtam emiatt – mondja egy misszionárius, J. Henry Michel elder, aki jelenleg a Haiti Port-au-Prince Misszióban szogál. – Az egyház soha nem fog kudarcot vallani. Ez Jézus Krisztus Egyháza, ezért nem bukhat el!”
Ehelyett, mondja Dieuveut, ha az emberek felismerik, milyen áldásokat hoz az evangélium, az egyház majd tovább növekszik Haitin. „Igazán hálás vagyok Robensonnak, hogy annak idején megosztotta velem az evangéliumot – mondja –, ezért szeretném én is megosztani azt másokkal. Múlt héten azt kérdeztem magamtól, hogy tudtam-e régen, mit jelent az öröm? Mert ma, bár az anyagiakat tekintve nincs meg mindenem, amit szeretnék, mindig békességet érzek magamban. Őszinte remél él bennem, hogy közel leszek Mennyei Atyámhoz.”
„Már most próbálok misszionárius lenni – mondja Robenson. – Minden nap több Mormon könyvét is bepakolok a hátizsákomba, és viszem magammal, hogy majd megoszthassam másokkal. Sokan tudják, hogy az egyház tagja vagyok, és alig várom, hogy átadhassam a bizonyságomat. Egy teljes idejű misszió nagyszerű lehetőséget nyújt Isten szolgálatára azáltal, hogy az Ő gyermekeit szolgáljuk. Az egyik legnagyobb vágyam, hogy misszióba mehessek.”
Dieuveut elmeséli, hogy gyakran beszélget visszatért misszionáriusokkal. – Elmondták nekem, hogyan áldotta meg az Úr az emberek életét a misszionáriusokon keresztül. Én is szeretnék osztozni az ilyen áldásokban. Azt is elmesélték, hogyan éltek a misszionáriusi területükön, és hogy mennyire élvezték a munkát. Azt is látom, hogy a missziójuk után is érdemesek, jó példát mutatnak. Én is ilyen szeretnék lenni.”
Mit hoz majd a jövő? „Mennyei Atyánknak terve van Haitivel – mondja Dieuveut. – Lehetőséget ad az itteni egyháztagoknak, hogy erőssé váljanak. Azáltal, hogy haitiek tanítják a haitieket, ez mindannyiunkra áldást hoz.”
Robenson nemsokára megkapja a miszsziós elhívását. Szívől reméli, hogy Haitire szól majd. Dieuveut nem sokkal később követi példáját. Ő is szeretne a hazájában szolgálni. De akár Haitire, akár egy másik országba kapják is az elhívásukat, biztosan tudják, hogy számtalan barátra lelnek majd az egyházban, és ők továbbra is barátok maradnak. Mert amikor barátok vagytok az evangéliumban, akkor örökre barátok maradtok.
Virágzik a remény az olyan utolsó napi szent fiatalok számára, mint Robenson Jean, Dieuveut Demosthène, Nathalie LaGuerre, és Farah Jean-Baptiste, akik hisznek abban, hogy az evangélium képes átformálni az életüket és az országukat. Haiti utolsó napi szentjei örömmel a szívükben készülnek a jövőre – Port-au-Prince egyik hegytetőjén állva, ahol az országot is felszentelték az evangélium prédikálására, ugyanúgy, mint bárhol másutt az országban.
Felül: A misszióelnök és felesége a misszióirodában dolgozó elderekkel beszélgetnek. Pierre-Nau elnök arra biztatja az utolsó napi szent fiatalokat, hogy már most kezdjék el megosztani másokkal az evangéliumot. „Már most misszionáriusok vagytok” – mondja. Fenn: Francillon elnök a Haiti Port-au-Prince Cövekből felesége és gyermekei társasáságában látható. Szerinte az egyház számtalan módon megáldja a fiatalok életét.
Haitin a fiatalok aktívan részt vesznek a Fiatal Nők osztályokban és a papsági kvórumokban. Nemcsak hogy emlékeznek a keresztelőjükkor tett ígéreteikre, de mindennap ezen ígéretek szerint is élnek.
FOTÓK: Richard M. Romney