Hazaérkezés

Suzanne Goble, Egyesült Államok, Utah

A szüleim elváltak, és ez volt az első alkalom, hogy távol laktam az otthonomtól. Az első hónapomat töltöttem a főiskolán. Családi életünk hanyatlásával nehezemre esett megérteni az otthon szót. Amikor a szüleim elváltak, és a családom kiköltözött abból a házból, melyben 18 évet töltöttem el, szinte teljesen összezavarodott bennem minden. Tudtam, hogy nem lettem hajléktalan, de valahogy mégis úgy éreztem magam.

Gyakran hallottam, hogy az egyházat úgy emlegetik, mint „menedék a zivatar elől” (T&Sz 115:6). Számomra a felsőfokú hitoktatás lett ez a menedék, miközben az életemben támad új viharral dacoltam. Beiratkoztam a felsőfokú hitoktatásra, és bár nem emlékszem pontosan a lecke szavaira, soha nem felejtem el, milyen békés és vigasztaló érzés lett rajtam úrrá, miközben az órán ültem. Kezdtem felfedezni a szeretetet, melyet Mennyei Atyám tartogatott számomra, és sokkal közelebbről megismertem a legjobb tanácsost, akire valaha is rátaláltam: Jézus Krisztust.

A főiskolai tanulmányaimért fizetnem kell, a legértékesebb leckéket mégis a felsőfokú hitoktatáson kapom, melyek ingyen állnak a rendelkezésemre. Most már látom, hogy az otthon meghatározás nem feltétlenül azt a házat jelenti, amelyben felnőttél, hanem egy olyan helyet, ahol megtanulhatod az élet leckéit, és bőségesen jelen van a szeretet. Az ott tanult dolgok és a Lélek által nyújtott érzések miatt a felsőfokú hitoktatás lett az új otthonom. Csodálatos, hogy van egy hely, ahol érzem, hogy szeretnek és szívesen látnak.