Barátokat szerezni
Teljes szívedből
Gyermekek világszerte – hozzád hasonlóan – szeretik és tisztelik Jézus Krisztust. E hónapban ismerkedjünk meg Ricardo Fortunával, aki a dominikai köztársasági Santo Domingóból származik.
Bármit is tesz Ricardo Fortuna, azt lelkesen teszi. Ez a Santo Domingó-i 8 éves fiú egy hivatásos baseballjátékos energiájával küzd. Barátaival és fivérével játékautókkal versenyeznek, vagy dinoszauruszokkal képzeletbeli csatákat vívnak meg. Mindig örül, mikor édesanyja a konyhába hívja, hogy tostonest (sült főzőbanánt) készítsenek.
Ricardo a családi estekből is lelkesen kiveszi a részét. Komolyan imádkozik családjával minden reggel és este, buzgón olvassa a szentírásokat, és azt kívánja, bárcsak egy héten többször is mehetne az Elemibe! Bármibe is kezd Ricardo Fortuna, azt szívvel–lélekkel teszi.
És van valami, amit Ricardo minden nap, teljes szívéből, őszintén megtesz… Ő ennyire szereti az Urat. Tudja, hogy ez egy parancsolat, mert a Bibliában olvasta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Máté 22:37).
„Ez azt jelenti, hogy teljesen szereted Őt” – mondja Ricardo. Ez a szeretet különösen érezhető volt családja lakásában, amint a karácsonyt ünnepelték. A család minden este olvasta a Szabadító születéséről szóló szentírásokat. Néhány arról szólt, hogy mi történt a Szentföldön. Volt, melyek arról számoltak be, hogy mi történt az Újvilágban.
Ricardo szerint fontos karácsonykor Jézus Krisztusra emlékezni, mert ekkor ünneplik az emberek az Ő születését. „De az is fontos, hogy minden nap gondoljunk Jézusra, és kövessük a példáját – mondja. – Emlékeznünk kell arra, hogy Jézus tanított minket Mennyei Atyáról, és arról, miként tiszteljük Őt. A Szentlelket is elküldte hozzánk.”
A Fortuna család lakásának bejáratát egy nagyméretű, a Szabadítót ábrázoló festmény díszíti. Mindegy, hol vagy a szobában – láthatod Őt. „Ez emlékeztet minket, hogy Rá gondoljunk – mondja Ricardo –, nemcsak karácsonykor, hanem egész évben.”
Ricardo kedvenc szentírása
Ricardo szereti a Hittételeket, különösen az ötödiket, melyet muy rápidamente (nagyon gyorsan) fel is tud mondani. „Hisszük, hogy az embert Istennek kell elhívnia, prófécia, valamint felhatalmazással rendelkezők kézrátétele által, hogy prédikálhassa az evangéliumot és szolgálhasson annak szertartásaiban – idézi. – Ez azt mondja, hogy az Úr hívja el egyháza vezetőit, és hogy az evangéliumot felhatalmazás által tanítjuk.”
Mókás étel
Időbe telik, hogy elkészítsék kedvencét, a tostonest, de Ricardo úgy gondolja, ez minden percet megér. Édesanyjával gondosan meghámozzák és felszelik a főzőbanánokat, amik ugyan banánhoz hasonlítanak, de nem édesek. Forró olajban megsütik, majd miután kihűltek, óvatosan szárazra törlik őket. És ekkor jön Ricardo kedvenc feladata. A szeleteket egyesével egy faprésbe helyezi, és lelapítja. Ezután pedig minden szeletet még egyszer kisütnek. Különösen szereti a tostonest kolbásszal.
Jó példák
Ricardo gyakran játszik öccsével, Marcusszal, és egy másik barátjával, Manuellel, aki utolsó napi szent és a szomszéd házban lakik. Tudja, hogy az igaz barátok a helyes dolgokra ösztönzik egymást. „Mivel tőlem várják a példamutatást, jó példát kell nekik mutatnom” – mondja.
Ricardo az édesanyjához és édesapjához egyaránt közel áll. „Szeretem anyukámat és apukámat – mondja. – Segítenek nekem, és játszanak velem. Tanítanak, és velem együtt olvasnak. Minden reggel és minden este imádkoznak velem.”
Thomas S. Monson elnökre is példaképként tekint. „Tudom, hogy ő Isten prófétája és hogy Isten szavát szólja mondja Ricardo. – Tudom, hogy imádkozik és olvassa a szentírásait, így nekem is azt kell tennem.”
Ricardo azt mondja, Jézus Krisztus a legnagyszerűbb példa. „Megtanít arra, hogy helyesen cselekedjünk, legyünk engedelmesek, helyesen imádkozzunk, és hogy legyünk tisztelettudók.” ●