Látogatótanítói üzenet
Jézus Krisztus isteni tulajdonságai: jószívűséggel és szeretettel teljes
Imádságos lélekkel tanulmányozd ezt az anyagot, és törekedj rá, hogy megtudd, mit kell megosztanod. Hogyan fog segíteni a Szabadító életének és szerepeinek megértése az Őbelé vetett hited gyarapodásában, és abban, hogy áldásban részesíthesd azokat, akik felett látogatótanítóként őrködsz? További információkért látogass el a reliefsociety.lds.org honlapra!
Hit, család, segítségnyújtás
Az igazlelkű nők hatása. Készítette: Julie Rogers.
A Kalauz a szentírásokhoz meghatározása szerint a jószívűség „a legmagasabb, legnemesebb, legerősebb fajta szeretet” (jószívűség). Ez Jézus Krisztus tiszta szeretete. Amikor Jézus Krisztusról tanulunk és hozzá hasonlóvá igyekszünk válni, elkezdjük érezni életünkben az Ő tiszta szeretetét és a késztetést, hogy úgy szeressünk és szolgáljunk másokat, ahogyan azt Ő tenné. „A jószívűség azt jelenti, hogy türelmesek vagyunk azzal, aki bajban hagyott minket – mondta Thomas S. Monson elnök. – Azt jelenti, hogy nem sértődünk meg egykönnyen. Azt jelenti, hogy elfogadjuk a gyengeségeket és a hibákat. Az embereket olyannak fogadjuk el, amilyenek valójában. Azt jelenti, hogy túltekintünk a fizikai megjelenésen, és azokat a tulajdonságokat nézzük, melyek nem fakulnak meg az idő múlásával. Azt jelenti, hogy nem skatulyázunk be másokat.”1
A Mormon könyvében azt a nagy igazságot olvashatjuk, hogy szívünk minden erejével kell az Atyához imádkoznunk, hogy eltöltsön bennünket ez a szeretet, melyet Ő mindenkinek megadott, aki igaz követője Fiának, Jézus Krisztusnak; hogy Isten fiaivá és leányaivá lehessünk; hogy amikor megjelenik, akkor olyanok legyünk mint ő, mert a maga valóságában fogjuk látni őt; hogy meglehessen ez a reménységünk; hogy megtisztulhassunk, miként ő is tiszta (lásd Moróni 7:48).
További szentírások
János 13:34–35; 1 Korinthusbeliek 13:1–13; 1 Nefi 11:21–23; Ether 12:33–34
Történelmünkből
„Az egyik nőtestvér, aki akkoriban veszítette el a férjét, hálás volt a látogatótanítóiért, akik együtt gyászoltak vele, és vigasztalták őt. Ezt írta: »Kétségbeesetten szükségem volt valakire, akibe belekapaszkodhatok; valakire, aki meghallgat engem. […] És ők meghallgattak. Megvigasztaltak. Együtt sírtak velem. Megöleltek…, [és] kisegítettek a magány első hónapjainak mély kétségbeeséséből és depressziójából.«
Egy másik nő így foglalta össze érzéseit arról az alkalomról, amikor igaz jószívűségben részesült a látogatótanítójától: »Tudtam, hogy több vagyok neki, mint csupán egy szám a nyilvántartásban. Tudtam, hogy törődik velem.«”2
E nőtestvérekhez hasonlóan világszerte sok utolsó napi szent bizonyíthatja a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke, Boyd K. Packer elnök (1924–2015) által tett következő kijelentés igaz voltát: „Milyen vigasztaló tudni, hogy nem számít, merre [megy egy család], egy egyházi család várja őket. Attól a naptól, hogy megérkeznek, a férfi egy papsági kvórumhoz, a nő pedig a Segítőegylethez fog tartozni.”3