Rotumáig imádkozva

John K. Muaror, Ausztrália, Új-Dél-Wales

(A szerző időközben elhunyt.)

Illusztrálta: Allan Garns

„A Westerland tegnap kihajózott” – közölte a sógornőm, amikor kijött elénk a fidzsi-szigeteki Nadi nemzetközi repülőtérre.

A hír hallatán szomorú és csalódott voltam. Az MV Westerland volt az a hajó, melyen Rotuma szigetére utaztunk volna meglátogatni a bátyámat. Rotuma mintegy 600 kilométerre északra található Viti Levutól, a Fidzsi-szigetek legnagyobbikától. Ha elmegy egy hajó, könnyen előfordulhat, hogy napokat vagy heteket kell várnod a következőre.

Egy évvel korábban jártam utoljára Rotumán, hogy segítsek a bátyámnak felújítani a nagymamánk házát, de otthagytam, mert összevesztünk egy munkán. Most azért jöttem vissza, hogy a szemébe mondjam, mennyire sajnálom a történteket.

Egy héttel azelőtt, hogy a feleségemmel, Akatával Ausztráliából Fidzsire repültünk volna, az unokahúgom tájékoztatott, hogy a Westerland a tervezett érkezésünk előtti napon indul Rotumára. Azonnal felhívtam a hajótársaság irodáját, és könyörögtem nekik, hogy várjanak két napot az úttal.

„Ha akarnánk se tehetnénk – hangzott a válasz. – A rotumai szigeti tanács előkészített egy ünnepséget az érkezésünkre, ezért a hajónak a tervek szerint kell elindulnia.”

Hirtelen egy gondolat cikázott át az agyamon, és úgy döntöttem, hogy böjtölök és imádkozom.

„Drága Mennyei Atyám – imádkoztam hozzá –, nagyon szeretném elérni azt a rotumai hajót. Elhiszem, hogy ők nem tehetik meg, hogy egy-két napig késleltessék az indulást, de Neked hatalmadban áll. Megtennéd, hogy meglazítasz egy csavart valahol a hajón, hogy elhúzódjon az indulása, és én felszállhassak rá? Muszáj Rotumára mennem és kibékülnöm a bátyámmal.”

Miután meghallottuk a csalódást keltő híreket, kiutaztunk a sziget másik felén lévő kikötőbe. Ott azonban megtudtuk, hogy a motor meghibásodása miatt a hajó mégsem indult el. Mennyei Atyám megválaszolta az imámat! Mint kiderült, nemcsak egyetlen csavart, hanem az egész motort kellett kiemelni, hogy megjavíthassanak egy komoly olajfolyást.

Amikor egy héttel később a hajó végre elindult, én is ott voltam a fedélzetén. Megérkezésünkkor átöleltem a bátyámat, elnézést kértem tőle, és rendbe hoztuk a kapcsolatunkat. Ez kétségtelenül ünnepnap volt.

Örökké hálás leszek ezért a csodálatos lelki élményért, valamint Jézus Krisztus visszaállított evangéliumáért. Ez is egy bizonyság azt illetően, hogy ma is történnek csodák; hogy a Mennyei Atya él és megválaszolja az őszinte imáinkat; hogy a böjt és az ima kéz a kézben járnak; és hogy az evangélium igaz – még Rotuma apró szigetének egyik kicsiny falujában is.