A parkolójegy
A szerző Mexikóban, Alsó-Kalifornia államban él.
Fátima!
Illusztráció: BrYan Beach
Elmentem a moziba néhány barátommal az egyházból. Amikor behajtottunk a bevásárlóközpontba, kaptunk egy parkolójegyet. Miután lement a film, észrevettük, hogy elveszítettük a parkolójegyet. Először arra gondoltunk, hogy kifizetjük az előírt büntetést, de nem volt nálunk az ehhez szükséges 180 peso.
Nem fizetés esetén viszont a bevásárlóközpontban kellett volna hagyjuk a kocsit, hogy aztán elvontassák. Ez még többe került volna. Barátaim teljesen elcsüggedtek, de közülük is főleg az, aki elvitt bennünket, mert a kocsi az édesapjáé volt. Egy kicsit félrehúzódtam és elmondtam egy imát. Teljes hittel és alázattal kértem a Mennyei Atyát, hogy adjon valamilyen módot a helyzetünk megoldására és a biztonságos hazatérésre. Soha nem felejtem el, mi történt másodpercekkel az ima befejezése után.
Amikor elindultam vissza a kocsihoz, valaki mögöttem a nevemen szólított. Francisco volt az, az egyik barátom a gimiből. Megkérdezte, hogy mi járatban vagyok, én pedig elmondtam, hogy hogy jártunk. Késlekedés nélkül előkapta a pénztárcáját és adott annyi pénzt, hogy kifizethessük az elveszített jegyet. Ez a kedves cselekedet azonnali válasz volt a Mennyei Atyához intézett könyörgéseimre.
Francisco talán soha nem fogja megtudni, hogy milyen óriási segítséget jelentett akkor, de azt tudom, hogy én az életem végéig mély hálát fogok érezni.
A Mennyei Atya néha meglepő módon válaszolja meg az imáinkat, de nincsenek véletlenek. Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus tökéletesen ismernek bennünket, és igazgatják életünk menetét.
Tudom, hogy amikor igazlelkűen élünk, számtalan olyan áldást élvezhetünk, melyeket csak a Mennyei Atya adhat nekünk, beleértve azon ígéretét, hogy „ha megte[sszük] ezeket a dolgokat, akkor felemeltet[ünk] az utolsó napon” (Alma 37:37).