Spafford nőtestvér hozzám beszélt

Sandy Howson, Amerikai Egyesült Államok, Ohio

Az egyik este éppen egy online éttermes játékkal játszottam, amikor a férjem közölte, hogy megy lefeküdni.

„Mindjárt megyek” – mondtam neki.

„Hiszem, ha látom” – válaszolta.

A játék abból állt, hogy virtuális ételt készítettem virtuális vendégeknek egy virtuális étteremben. Ránéztem a képernyőre, és azt mondtam: „Pontosan 15 perc múlva kész lesz egy étel.”

Hogy addig is teljen az idő, kézbe vettem a Leányaim a királyságomban: A Segítőegylet története és munkássága könyvet, amely azóta ott feküdt az asztalon, hogy a Segítőegyletben megkaptam. Elkezdtem olvasni a bevezetőt. A harmadik oldalon a következő idézetet találtam Belle S. Spaffordtól, a Segítőegylet kilencedik általános elnökétől.

„Úgy vélem, egy átlagos nőtől elvárható ma már az – írta Spafford nőtestvér –, hogy felmérje érdeklődése irányait, átértékelje azokat a tevékenységeket, melyekben részt vesz, majd pedig lépéseket tegyen, hogy életét egyszerűbbé tegye azáltal, hogy az első helyre teszi a fontos dolgokat, oda összpontosít, ahol a jutalmak a legnagyobbak lesznek, és a legtovább tartanak, és megszabadul a kevésbé hasznos tevékenységektől” (2011, XIII.).

A szentírásokon kívül soha, semmilyen írás nem érintett meg ilyen mélyen. Ez a nőtestvér, aki már több mint 30 éve meghalt, hozzám beszélt. A kijelentése ma talán még nagyobb érvényű, mint amikor először mondta.

Azonnal tudtam, hogy többet nem fogok online játékokkal játszani. Kikapcsoltam a gépet, lefeküdtem és közöltem a férjemmel a döntésemet. Másnap be sem kapcsoltam a számítógépet. Inkább kiszámoltam, hány órát vesztegettem el naponta ezekre a játékokra.

A napi három órás átlagot megszoroztam 365-tel (az év napjainak számával), majd elosztottam 24-gyel (ahány óra van egy napban). Megdöbbenve láttam, hogy éves szinten 45,62 napot pazaroltam el! Ezek az értékes órák és napok örökre odalettek. Tölthettem volna őket a szentírásaim tanulmányozásával, a férjemmel és a gyerekeimmel, mások szolgálatával, vagy az elhívásaim felmagasztalásával.

Az általános felhatalmazottak gyakran érintik ezt a témát az általános konferenciákon. Eddig azonban soha nem éreztem magam érintve, és úgy gondoltam, hogy rám ez nem vonatkozik.

Hálás vagyok, hogy a Szentlélek segített felismerni, hogy az általános felhatalmazottak – és Belle S. Spafford – hozzám is beszéltek.