A szabadítás terve a tudás iránymutató szent kincse
Sikerünk kulcsa a halandóság előtti életben Atyánk tervének támogatása volt. Hasonlóképpen ez jelenti boldogságunk kulcsát a halandó életben is.
Gyakran tűnődtem Isten gyermekeinek reményvesztett állapotán, amint a sötét és kietlen világban bolyonganak, nem tudva magukról, hogy kik, honnan jöttek, miért vannak a földön, vagy hogy hová mennek halandó életük után.
Nekünk nem kell bolyonganunk. Isten örök igazságokat kinyilatkoztatott ki e kérdések megválaszolására. Ezeket a gyermekei számára készített nagyszerű terve tartalmazza. A szentírások így utalnak erre a tervre: a „megváltás terve”1, a „boldogság terve”2, valamint a „szabad[ítás] terve”3.
Amikor megértjük és engedelmesen követjük Isten tervét, megőrizzük magunkat attól, hogy elkóboroljunk arról az ösvényről, amely visszavezet Mennyei Atyánkhoz.4 Akkor és csak akkor lehet olyan életünk, mint amilyet Ő is él, vagyis „örök életünk…, amely Isten minden ajándéka közül a legnagyobb”.5
Az örök élet ajándéka megér minden erőfeszítést, mely a szabadítás tervének tanulmányozására, elsajátítására és alkalmazására fordítható. Az egész emberiség fel fog támadni és el fogja nyerni a halhatatlanság áldását. Az örök élet – az Isten által élt élet6 – elérése azonban megéri, hogy teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel a szabadítás terve szerint éljünk.
A szabadítás tervének megértése
Mily nagy erőt ad a terv ismerete! A szabadítás terve az egyik legnagyobb kincs az emberiségnek valaha is adott összes tudás között, mert kifejti az élet örök rendeltetését. E nélkül valóban a sötétben bolyongunk. Éppen ezért az Isten módszere, hogy akkor ad parancsolatokat a gyermekeinek, „miután megismertette velük a megváltás tervét”.7
Arra vágyom, hogy mindannyiunknak segíthessek kihasználni a tudás e kincsét, hogy jobban megérthessük a szabadítás tervét, és alkalmazhassuk azt a megértést a mindennapi életünkben.
Önrendelkezés
Mivel az önrendelkezés alapvető fontosságú e tervben, kezdjük hát itt. Atyánk megadta nekünk azt a szabadságot, hogy cselekedjünk vagy megtagadjuk a cselekvést8 az örök igazságoknak megfelelően; ezek azok az örök igazságok, melyek Istent azzá teszik, aki, és a mennyet is azzá, ami.9 Ha arra használjuk az önrendelkezésünket, hogy elfogadjuk eme igazságokat, és ezek alapján éljünk, akkor örökké tartó örömben lesz részünk. Ha viszont arra használjuk az önrendelkezésünket, hogy elutasítsuk Isten törvényeit, akkor megtapasztaljuk a szenvedést és bánatot.10
Az önrendelkezés kiváló hátteret biztosít a szabadítás tervének három fejezetéhez, melyek a halandóság előtti élet, a halandó élet, valamint a halandóság utáni élet.
A halandóság előtti élet
Amint azt A család: Kiáltvány a világhoz kijelenti, mindegyikünk „mennyei szülők szeretett lélekfia vagy lélekleánya”, akik „isteni természettel és rendeltetéssel” rendelkezünk.11 Mennyei Atyánk egy halandóság előtti tanácskozás során kifejtette előttünk az Ő megváltástervét.12 A terv olyan tanokon, törvényeken és elveken alapszik, melyek mindig is léteztek.13 Megtudtuk, hogy ha elfogadjuk és követjük a tervet, akkor hajlandónak kell lennünk eltávozni az Atya színe elől és próbára tétetni, hogy megmutassuk, vajon az Ő törvényei és parancsolatai szerinti életet választjuk-e.14 Örvendeztünk e lehetőség hallatán15, és hálásan támogattuk a tervet, mert tudtuk, hogy módot ad számunkra olyanná válni, mint a mi Mennyei Atyánk, és megörökölni az örök életet.
A terv azonban nem volt kockázatmentes: ha a halandóság során úgy döntenénk, hogy nem élünk Isten örök törvényei szerint, akkor az örök életnél kevesebb lesz az osztályrészünk.16 Az Atya tudta, hogy botladozni és vétkezni fogunk, miközben tapasztalati úton tanulunk a halandóság idején, ezért egy Szabadítót biztosított, aki minden bűnbánót megvált a bűntől, és begyógyítja az engedelmesek minden lelki és érzelmi sebét.17
Kezdettől fogva Jézus Krisztus volt az Atya szeretett, kiválasztott és előre elrendelt Fia.18 Támogatta az Atya tervét és e szavakkal ajánlotta fel magát, hogy a Szabadítónk legyen: „Itt vagyok, küldj engem.”19 Így tehát Jézust választotta ki az Atya, hogy Ő legyen az az Egyetlen, aki bűntelen életet fog élni a halandóságban, engesztelést hoz a bűneinkért és megpróbáltatásainkért, és feltámad, hogy szétszakítsa a halál kötelékeit.
Lucifer, aki azután Sátán lett, szintén a halandóság előtti létben élt.20 Ő önző okokból elutasította a tervet, az ember önrendelkezésének elpusztítására törekedett, és fellázadt az Atya ellen.21 Ennek következtében Sátán és az őt akkor követők soha nem kaphatnak testet. Elvesztegették az esélyüket arra, hogy részesei legyenek az Atya tervének, és elveszítették isteni rendeltetésüket.22 Ma is vívják Isten elleni lázadásuk harcát, és azon vannak, hogy Őellene fordítsák az emberek elméjét és szívét.23
Ez a föld azok számára lett megtervezve és elkészítve, akik elfogadták Isten tervét.24 Itt egy olyan testet kapunk, mely Isten képére és hasonlatosságára lett megalkotva. Itt próbára tétetünk és megpróbáltatunk. Itt éljük át az örök élet megörökléséhez szükséges tapasztalatokat.25
A halandó élet
Isten megalkotta Ádámot és Évát, férjként és feleségként összeadta őket, elhelyezte őket az Éden kertjében, és megparancsolta nekik, hogy legyenek gyermekeik.26 Önrendelkezésüket használva Ádám és Éva együtt buktak el és távoztak Isten színe elől, hogy halandó lényekké váljanak.27 Ezzel megvalósították az Atya tervét, mivel így vált lehetővé, hogy gyermekeik legyenek, amire nem lett volna lehetőségük az Éden kertjében.28 A nemzés isteni hatalmát – az örökkévaló törvénynek megfelelően – kizárólag a Mennyei Atyánk által meghatározott kereteken belül szabad használni. Az ilyen használat örökkévaló örömre nyújt lehetőséget. E szent erő bármiféle használata az Isten által meghúzott határokon kívül végül nyomorúságot eredményez.29
Sátán, aki arra vágyik, hogy mindenki „olyan nyomorult lehessen, mint ő maga”30, megpróbál eltéríteni bennünket az Atya tervéből fakadó lehetőségektől. Miért engedi Mennyei Atyánk, hogy Sátán kísértsen bennünket? Azért, mert tudja, hogy a halandóságbeli fejlődésünkhöz és próbatételeinkhez ellenállás szükséges.31 Az ellenállás felbecsülhetetlen lehetőséget ad arra, hogy Istenhez forduljunk és Őrá támaszkodjunk. Mivel állandóan szemünk előtt van a jó és a gonosz, ezért az egyik kiválasztása és a másik elvetése révén világosan kinyilváníthatjuk szívünk vágyait.32 Az ellenállás Sátán kísértéseiben éppúgy megtalálható, mint a saját gyengeségeinkben, vagyis az emberi állapottal járó halandó esendőségben.33
Bölcs választásainkat segítendő, Isten kinyilatkoztatta az Ő megváltástervét, valamint parancsolatokat,34 Krisztus világosságát,35 és a Szentlélek társaságát36 adta számunkra. Azonban még ezen ajándékok birtokában is mindannyian követünk el bűnt ebben a bukott világban, ezáltal tehát egyikünk sem képes saját érdemei alapján Isten színe elé járulni37. Ezért biztosít egy Szabadítót az Ő irgalmas terve.
Jézus Krisztus Isten Egyszülött Fiaként jött a földre, és tökéletesen megvalósította a számára kijelölt küldetést azáltal, hogy mindenben alávetette magát az Atya akaratának.38 Az Atya irgalmas tervének megfelelően a Szabadító feltámadása legyőzi a bukás következményeit,39 a bűn következményei leküzdhetők, és a gyengeség erősséggé tehető, ha a javunkra fordítjuk Jézus Krisztus engesztelését.40
Csak a parancsolatoknak való engedelmesség révén válhatunk jogosulttá az örök életre. Ez megköveteli a hitet az Úr Jézus Krisztusban, a bűnök megbánását, a megkeresztelkedést, a Szentlélek ajándékának elnyerését, és a mindvégig kitartást a Szabadító példájának követésében.41 Egyszerűbben fogalmazva: részesülnünk kell az összes papsági szertartásban, és mindvégig ki kell tartanunk a hozzájuk tartozó szövetségekben.
A halandóság utáni élet
Halálunkat követően egy nap majd a Szabadító előtt fogunk állni, hogy megítéltessünk.42 Mivel Isten irgalmas, ezért akik bűnbánatra vezető hitet gyakorolnak Krisztusban, megbocsátást nyernek, és megöröklik mindazt, amivel az Atya rendelkezik, beleértve az örök életet is.43 Mivel Isten igazságos, ezért akik nem tartanak bűnbánatot, nem részesülnek majd az örök élet ajándékában.44 Minden egyes ember a saját hite, bűnbánata, gondolatai, vágyai és cselekedetei szerint lesz megjutalmazva.45
A szabadítás tervének alkalmazása a mindennapjainkban
Miután felfogjuk a terv nagyszerű összképét, és meglátjuk benne a saját helyünket, akkor valami felbecsülhetetlenre, valami alapvető fontosságúra teszünk szert: egy örökkévaló szemléletmódra. Az örökkévaló szemléletmód befolyással lesz a mindennapi döntéseinkre és tetteinkre. Kiegyensúlyozottá teszi elménket és lelkünket. Állhatatosak és rendíthetetlenek maradunk, amikor meggyőző, mégis örökké tökéletlen vélemények kavarognak körülöttünk.
Neal A. Maxwell elder (1926–2004), a Tizenkét Apostol Kvóruma néhai tagjának tanítása szerint: „A halandóság előtti létünket és az ítéletet és a feltámadást is magába foglaló szabadításterv megértése nélkül olyan lenne önmagában értelmezni ezt az életet, mintha csak a második felvonást látnánk egy három felvonásos színdarabból.”46 Meg kell értenünk az első felvonást (a halandóság előtti életet) ahhoz, hogy a legjobb döntéseket hozhassuk meg a második felvonásban (a halandó életben), melyek meghatározzák majd, hogy mi fog történni velünk a harmadik felvonásban (a halandóság utáni életben).
Más szavakkal elmondva, a szabadítás tervének megértése, amennyiben őszinte imával párosul, megváltoztatja, hogy miként látjuk az életet, a körülöttünk lévő összes embert és magunkat is. A terv megértése élesíti lelki látóképességünket, és lehetővé teszi, hogy a maguk igaz valójában lássuk a dolgokat.47 Ahogyan az Urim és Tummim lehetővé tette Joseph Smith prófétának, hogy kinyilatkoztatást és útmutatást kapjon,48 úgy fogja a terv ismerete megmutatni nekünk, hogyan „cseleked[jünk] az eljövendőt illető tan és tantétel terén, azon erkölcsi önrendelkezés szerint”, melyet az Úr nekünk adott.49 A hitünk ezáltal erősebb lesz, mi pedig tudni fogjuk, hogy miként jelöljük ki életünk irányát és hozzunk olyan döntéseket, amelyek összhangban vannak az örök igazsággal.
Íme néhány példa, amelyek különösen fontosak a mai időkben.
A házasság célja Isten tervében
A házasság és a családok támadás alatt állnak, mert Sátán tudja, hogy ezek alapvető fontosságúak az örök élet elnyeréséhez – éppen olyan alapvetőek, mint a teremtés, a bukás, valamint Jézus Krisztus engesztelése és feltámadása.50 Miután kudarcot vallott a terv e pilléreinek elpusztításában, Sátán azon igyekszik, hogy elpusztítsa a házassággal és a családdal kapcsolatos felfogásunkat és gyakorlatunkat.
Mennyei Atyánk terve szilárd tájékozódási pontként szolgál, így a házasság célja világosan látszik. Az apa és anya elhagyásáról, illetőleg az egymáshoz való ragaszkodásról,51 továbbá a sokasodásról és a föld betöltéséről52 szóló parancsolatok teszik megvalósíthatóvá a tervét. A házasság által az Ő lélekgyermekeit hozzuk a világba, és a társaivá válunk abban, hogy segítsünk a gyermekeinek részt venni a tervében.53
Az Atya terve utat biztosít számunkra ahhoz, hogy megörökölhessük az örök életet – azt az életet, melyet a mennyei szüleink élnek. A tervben „sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban”.54 Az örök élet lényegéhez tartozik a férfi és a nő örök házassága, amely alapvető részét képezi annak, ahogy hasonlatossá válunk mennyei szüleinkhez.55
A férfi és nő közötti házasság
A házasságban kiegészítjük egymást, ahogyan arra kizárólag egy férfi és egy nő képes, a maguk egyedi és alapvető különbségeivel. A halandóságon férj és feleségként haladva keresztül együtt növekszünk, közelebb kerülünk a Szabadítóhoz, amikor engedelmeskedünk, áldozatokat hozunk Isten akaratának megtételéért, és együtt építjük fel a királyságát. Tudva, hogy az örökkévaló házasság Istentől származó parancsolat, és hogy Ő elkészíti az utat a gyermekei számára, hogy megtehessék mindazt, amit Ő parancsol56, azt is tudjuk, hogy a házasságunk sikeres lesz, amikor egységessé válunk a megkötött szövetségeink betartásában.
A papság szertartásai, illetve a hozzájuk tartozó szövetségek betartására irányuló döntésünk révén nyerjük el az isteniség hatalmát, miközben a halandóság kihívásaival birkózunk.57 A templomi szertartások ruháznak fel bennünket felülről jövő hatalommal, és tesznek képessé arra, hogy visszatérjünk Mennyei Atyánk színe elé.58 A pecsételő szertartás teszi képessé a férjet és a feleséget arra, hogy Isten hatalma által együtt növekedjenek, és egyek legyenek az Úrral.59 Az ilyen házasságot semmi más nem helyettesítheti, amikor az Ő szent céljainak megvalósításáról van szó, melyeket számunkra és a gyermekei későbbi nemzedékei számára tűzött ki.60
Vonzalmak és vágyak
Mindannyiunk olyan gyengeségekkel vagy nehézségekkel érkezik ebbe a bukott világba, melyek az emberi mivoltból fakadnak.61 Isten tervének megértése képessé tesz bennünket arra, hogy időleges jelenségként tekintsünk az összes emberi esendőségre – még azokra a vonzalmakra és vágyakra is, amelyek összeegyeztethetetlenek az Ő tervével.62 Az a tudás, hogy ez előtt az élet előtt mennyei szülők szeretett fiaiként és lányaiként éltünk, lehetővé teszi számunkra, hogy az önazonosságunkat isteni eredetünkből vezessük le. Önazonosságunk valós forrása az a mivoltunk, hogy Isten fiai vagy lányai vagyunk, nem pedig az esendőségeink vagy hajlandóságaink.63
E szemléletmód birtokában megnövekszik azon képességünk, hogy alázatosan és türelmesen várjunk az Úrra64, bízva abban, hogy hitünk, engedelmességünk és mindvégig való kitartásunk által a hajlamaink és vágyaink megtisztíttatnak, testünk megszenteltetik, és igazán Krisztus fiaivá és lányaivá leszünk, tökéletessé téve az engesztelése révén.
A terv örökkévaló szemléletmódja azt a megnyugvást adja a hithűeknek, hogy bizonyosan eljön a nap, amikor „Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és …fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak”.65 Ez a „tökéletesen ragyogó reménység”66 kiegyensúlyozottá teszi elménket és szívünket, és képessé tesz minket arra, hogy türelmesen várjunk az Úrra.
Ígéretek a hithűen kitartók számára
Akik azon tűnődnek, hogy a mostani helyzetük vagy állapotuk esetleg megfosztja őket az örök élet lehetőségétől, emlékezzenek arra, hogy „senkinek nincs eleve kevesebb elrendelve mindannál, amit az Atya a gyermekeinek tartogat”.67
Nincs áldás, amely meg lenne tagadva a hithűektől. Lorenzo Snow elnök kijelentette: „Nincs olyan utolsó napi szent, aki hithű élete végén úgy hal meg, hogy bármit is elveszítene majd azért, mert nem tett meg bizonyos dolgokat, amikor nem adattak meg neki a lehetőségek. Más szavakkal: ha egy fiatal férfinak vagy fiatal nőnek nincs lehetősége a házasságkötésre, és haláluk idejéig hithű életet élnek, akkor megadatik nekik az összes áldás, felmagasztosulás és dicsőség, melyben része lesz bármely olyan férfinak vagy nőnek, akinek megadatott ez a lehetőség és élt vele. Ez biztos és valós…”68
Ígéretek mindazoknak, akik ismerik a tervet és naponta alkalmazzák azt
A halandóság előtti életben mindannyian teljes szívünkből támogattuk az Atya tervét. Tudtuk, hogy szeret bennünket, és ámulatba ejtett ez a nagylelkű ajánlat, mely szerint örökölhetünk mindent, amivel Ő rendelkezik, beleértve az örök életet is. Sikerünk kulcsa a halandóság előtti életben Atyánk tervének támogatása volt. Hasonlóképpen ez jelenti boldogságunk kulcsát a halandó életben is.
A felhívásom tehát úgy szól, hogy álljunk ismét együtt Atyánk tervének támogatásában. Mindenki felé szeretettel fordulunk, amikor ezt tesszük, hiszen maga a terv is Isten szeretetének kifejezése.
Amikor naponta alkalmazzuk az Atya tervére vonatkozó tudásunkat, életünk mélyebb értelmet nyer. Nagyobb hittel leszünk képesek szembenézni a kihívásainkkal, és az örök élet biztos, ragyogó, sugárzó reménységével törekszünk majd előre.