Nem tudtam, miért vagyok ott
Amber Cheney, USA, Alabama
Anyuval éppen befejeztük az esti imánkat. Megöleltük egymást. „Szeretlek” – mondtuk egymásnak, és ezzel elindultam a szobámba. Ahogy a kilincsért nyúltam, az az erős benyomásom támadt, hogy az anyukám másnap meg fog halni.
Az agyam és a szívem erősen küzdött a gondolat ellen. Kizárt, hogy bármi is történjen Anyuval. Minden rendben lesz vele.
A szobámban letérdeltem imádkozni, és elmondtam Mennyei Atyámnak, hogy az anyukámmal kapcsolatos benyomás nem lehet igaz. Megkértem, hogy oszlassa el ezt a gondolatot, de ez nem történt meg. Visszamentem a szüleim szobájába és még egy ölelést és puszit kértem Anyutól lefekvés előtt. „Szeretlek” – mondtuk ismét egymásnak, én pedig visszatértem a szobámba. Aznap este sokáig nem tudtam elaludni.
Másnap reggel idegesen ébredtem. Hála az égnek, az anyukám is fent volt, boldogan és egészségesen. Az agyam hátsó részében azonban továbbra is ott motoszkált a gondolat, hogy valami nincs rendben. Az aznapi böjti és bizonyságtételi gyűlésen Anyu is felállt és egy gyönyörű bizonyságot osztott meg.
Az úrvacsorai gyűlést követően átment tanítani az elemis osztályát, én pedig beültem vasárnapi iskolára. Ismét egy határozott benyomásom támadt – ezúttal az, hogy álljak fel, és menjek ki a teremből. Nem akartam felhívni magamra a figyelmet, de valami szinte húzott kifelé a székemből, ki az ajtón. Pár perccel később ott ültem anyukám elemis óráján, és hallgattam, ahogy tanított. Nem tudtam, miért vagyok ott, de tudtam, hogy ott a helyem.
A délután folyamán éppen a bátyáméknál voltunk, amikor Anyu utoljára még egyenesen a szemembe nézett, majd összeesett, és meghalt tüdőembóliában. A saját megfontolása és kegyelme szerint Mennyei Atyám elküldte a Szentlelket, hogy felkészítsen. E sugalmazások olyan többlet időt biztosítottak számomra az anyukámmal, amelyben nem lett volna részem, ha figyelmen kívül hagyom a kis, halk hangot.
Mennyei Atyám szeretete soha nem volt ennyire nyilvánvaló számomra, mint az anyukám elhunytát övező események során. Mennyire áldottak vagyunk, hogy van egy Atyánk a mennyben, aki eléggé szeret bennünket ahhoz, hogy megadja nekünk a Szentlélek különleges ajándékát!