Kérdések és válaszok
„Amikor édesanyám beteg volt, akkor böjtöltünk és imádkoztunk érte, mégis meghalt. Hogyan törődhetek bele ebbe?”
Ez egy szomorú időszak az életedben. Teljesen rendjén van, hogy megnyugtató válaszokat szeretnél kapni számos kérdésre: „Miért nem maradt életben? Fogom-e újra látni? Mihez kezdjek nélküle?”
Jézus Krisztus evangéliuma vigaszt és válaszokat is ad. Az Úr megígérte, hogy „áldottak, akik gyászolnak, mert majd megvigasztaltatnak” (3 Nefi 12:4). Keresd a Szentlelket, mert Ő a Vigasztaló.
Ilyenkor azon tűnődsz, hogy vajon meghallgatásra találtak-e az imáid. Biztos lehetsz benne, hogy a Mennyei Atya mindig meghallja az imáinkat. A szentírások és az élő próféták egyaránt arról biztosítanak minket, hogy ez igaz. Rád is vonatkozik az, amit az Úr Joseph Smithnek mondott: „[I]máid és testvéreid imái feljutottak a füleimhez” (T&Sz 90:1). Emlékeznünk kell azonban arra, hogy Mennyei Atyánk egy örökkévaló szemléletmód birtokában ad választ az imáinkra (lásd Ésaiás 55:8–9). Ezért van az, hogy a Szabadító példáját követve először áldásokat kérünk, majd pedig őszintén azt kérjük, hogy legyen meg az Atya akarata (lásd Lukács 22:42).
Habár ez egy nehéz megpróbáltatás, ez az időszak mégis növekedést hozhat számodra. Megtanulhatsz hinni Isten akaratában, még ha ez azt is jelenti, hogy édesanyád nem gyógyult meg. Természetesen azt akartad, hogy éljen. A halandó élet próbatétele azonban az, hogy mindig bízzunk Istenben – különösképpen akkor, amikor ez nehéz. Ha bíztok benne, „minden dolog összefog a javatokért” (T&Sz 90:24).
A halál a terv része
Mennyei Atyánk számunkra készített boldogságterve szerint az Őhozzá való visszatérésünk része a halál és a feltámadás, amelyek ebből a halandó állapotból halhatatlan állapotúvá változtatnak bennünket. Csupán azt a tényt kell elfogadnod, hogy a halál a terv része, és hinned kell, hogy egy nap ismét együtt lehetsz elhunyt édesanyáddal. Tudd, hogy édesanyád a lélekvilágban van, és vár rád.
David M., 18 éves, Kongói Demokratikus Köztársaság, Nyugat-Kasai tartomány
A lélekvilágban van
Az anyukámnál két évvel ezelőtt rákot diagnosztizáltak. Rossz volt nézni a fájdalmát, és azt kívántam, bárcsak tehetnék valamit. És habár mostanra jobban lett, azok nagyon nehéz idők voltak. Anyukád olyan helyen van, ahol nem érez fájdalmat és szenvedést. Nehéz, hogy most nem láthatod őt, de soha nem vagy egyedül. Anyukád mindig szeret téged, Mennyei Atyánk pedig mindig ott lesz, hogy felemeljen, amikor a padlón vagy. Soha nem leszel magadra hagyva. Jézus Krisztus elszenvedte a világ fájdalmát. Tudja, hogy mit érzel, és hogy min mész keresztül. Tedd azt, amit én is tettem a megpróbáltatásaim idején: járulj Őhozzá, és Ő könnyűvé teszi a terheidet.
Shiloh W., 18 éves, Mexikó, Chihuahua állam
A családotok újraegyesül majd
12 éves voltam, amikor meghalt az édesanyám. Akkoriban nem voltam az egyház tagja. Amikor beteg volt, sokat imádkoztam, hogy jobban legyen. Nagy hitem volt, és bíztam Istenben, azt remélve, hogy visszatér az egészsége. Sajnos nem épült fel. Tele voltam kérdésekkel, amiért ilyen fiatalon kellett meghalnia, és amiért tizenéves koromban kellett magamra hagynia. Mérges voltam, és eljutottam oda, hogy Isten létezésében is kételkedtem. Ma már, az egyház tagjaként, megértem a szabadítás tervét. Tudom, hogy vár rám, és hogy egy nap a családunk majd újraegyesül.
Inaê L., 19 éves, Brazília, Minas Gerais állam
Tanulunk a megpróbáltatásokból
Az én anyukám három éve hunyt el. A kapcsolatod Mennyei Atyáddal és a Szabadítóval erősödni fog, ha feléjük fordulsz a szükség idején. Rá fogsz jönni, hogy bármilyen tragikus is ez a megpróbáltatás, egyúttal áldás is lehet. Imádkozz Mennyei Atyádhoz békességért és megnyugtató bizonyosságért. Bízz az Úr számodra készített tervében. Fogadd el, hogy a Mennyei Atya tudja, hogy merre tartunk, és mi kell ahhoz, hogy odaérjünk. Az Úr szeret téged. Azt akarja, hogy örömöd legyen. A megpróbáltatásaink célja, hogy tanuljunk és erősödjünk általuk.
Megan B., 18 éves, Kanada, Ontario
Újra látni fogod őt
Anyukám 17 éves volt, amikor a nagymamám meghalt. A család heteken át böjtölt és imádkozott érte a halála előtt. Kapott papsági áldást is. A legfőbb dolog, ami békességet adott anyukámnak, az volt, hogy tudta: a következő életben újra látni fogja az édesanyját. Anyukámnak az a célja, hogy olyan életet éljen, amely által kiérdemli ezt az áldást. Szomorú vagyok, amiért nem ismerhettem a nagymamámat ebben az életben, de már várom azt az időt, amikor végre találkozunk majd.
Cari R., 15 éves, USA, Utah