Jól időzített hívás
A szerző Tajvanon, Tajcsung tartományban él.
Úgy nőttem fel, hogy nem hittem Isten létezésében. Az életem zűrös volt, és a legsötétebb napjaimban annyira nyomott volt a hangulatom, hogy véget akartam vetni az életemnek. Ekkor történt, hogy misszionáriusok kopogtattak az ajtómon. Az evangélium pontosan az volt, amire szükségem volt; úgy vonzott, mint egy mágnes.
A megpróbáltatásaim nem értek véget azután, hogy csatlakoztam az egyházhoz, de jobb helyzetben voltam ahhoz, hogy ellenálljak az ellenség befolyásának. Akkor jöttem rá először, hogy milyen a boldogság.
A depresszió azonban nem engedett ki könnyen a szorításából. Volt egy pont, amikor ismét fel akartam adni. Éppen akkor hívott fel Ting nőtestvér, a püspök felesége. Elmondta, úgy érezte, hogy fel kell hívnia. A közérzetem felől érdeklődött. Kiöntöttem neki a lelkemet. Számomra ő egy Istentől küldött angyal volt.
Ez az eset erőssé tett. Megerősödött a hitem. Úgy éreztem, hogy a halált is legyőzhetem. Kiszabadítva éreztem magam, ahogyan az Alma 36:2–3 versekben is olvasható:
„…rabságban voltak, és senki nem tudta volna kiszabadítani őket, csakis… az Istenük.
[A]ki Istenbe helyezi a bizalmát, az támogatva lesz a próbatételeiben és a gondjaiban és a megpróbáltatásaiban, és felemeltetik az utolsó napon.”
Továbbra is vannak megpróbáltatásaim, de nem hagyom magam könnyen legyőzni. A megpróbáltatásaim és aggodalmaim során Isten mindvégig támogatott engem. Megszabadított a lelki börtöntől és rabságtól, de még a haláltól is. Ő a Szabadítóm!