Szavak, melyek megváltoztatják a világunkat
Az egyik ghánai kerületi tanács megmutatja, miként teremt lehetőségeket a személyes fejlődésre és mások szolgálatára a közös tanácskozás és a helyi erőforrások kiaknázása.
Illusztráció: Taylor Callery
A ghánai Vida Osei nőtestvér meg akart tanulni írni és olvasni az országa hivatalos nyelvén, angolul. Számos alkalommal iratkozott be közösségi tanfolyamokra, de mindig elvesztette a lelkesedését, és abbahagyta. Azután az egyik vasárnap, amikor a Második Egyházközség gyűlésein volt, megtudta, hogy az Asamankese Kerület is indít egy ilyen kezdeményezést. Úgy döntött, hogy beiratkozik és kipróbálja.
Hamarosan rájött, hogy ez a kezdeményezés valahogy más. Az egyházi barátaival közösen vehetett rajta részt. A szentírásokat használták tananyagként, így egyszerre tanulhatta az angolt és az evangéliumot.
Két hónappal a tanfolyam kezdete után Vida életében először mondott imát egy osztály előtt. Három hónappal a kezdés után elmondta élete első beszédét egy úrvacsorai gyűlésen, részben a helyi twi nyelven, részben pedig angolul. Négy hónappal az indulás után elkezdte egy kopott füzetbe felírogatni a varrónői munkájához kapcsolódó megrendeléseket, költségeket és árakat. Kevesebb hibát vétett az ügyfelekkel, olcsóbban vásárolt az árusoktól, és több pénzt keresett, mint bármely korábbi hónapban.
„Túl szégyenlős voltam ahhoz, hogy idegenekkel vegyek részt egy írás-olvasás tanfolyamon – mesélte. – De amikor a gyülekezeti házban voltak az órák, azokkal az egyháztagokkal, akiket jól ismertem, akkor eléggé felbátorodtam ahhoz, hogy megint megpróbáljam. Most pedig már el tudom olvasni a szentírásokat, és a munkámat is segít jobban végezni, hogy képes vagyok angolul olvasni és írni.”
Fekete-Afrikában sokan nem tudnak írni és olvasni, különösképpen a nők között. Annyira széleskörű az analfabetizmus, hogy egy régi afrikai közmondás így szól: „ha valamit el akarsz rejteni, írd meg könyvben”. Azonban az utolsó napi szent nők körében, mint amilyen Vida is, növekszik az írni-olvasni tudók aránya.
Legyőzendő akadályok
A legtöbb fekete-afrikai országban a korlátozott infrastruktúra és a korlátozott közoktatás a lehetőségeket is korlátozza, különösképpen a lányok esetében. Az iskoláztatás magas költségeiből és a lányok alacsonyabb társadalmi helyzetéből fakadóan sokak számára az olvasás elsajátíthatatlan készségnek tűnik. Példának okáért, habár Ghánában az angol a hivatalos nyelv, becslések szerint a felnőtt nők kevesebb mint fele beszéli azt. Ghána vidéki területein a felnőtt nők kétharmada írástudatlan.
„Városainkban és falvainkban a legtöbb felnőtt asszony nem beszél angolul – mondja Seth Oppong, a Ghánai Accra Nyugati Misszióhoz tartozó Abomosu Kerület elnöke. – Helyi nyelvünk, a twi, évszázadok óta csak beszélt alakban használatos. Ábécét csak nemrégiben alkottak hozzá, így hát kevesen értenek az olvasásához.”
„A nőtestvéreknek másokra kell hagyatkozniuk – ha férjezettek, akkor leginkább a férjükre, egyéb esetekben a barátaik szavaira –, ha meg akarják érteni az evangéliumi tantételeket és az egyházi előírásokat – magyarázza Georgina Amoaka, a kerületi segítőegyleti elnök. – Sokakban él erős vágy a szolgálatra, de nem képesek elolvasni a kézikönyveket vagy a folyóiratokat, és ez korlátozza az egyházi szolgálati lehetőségeiket.”
Tanács a tanácstól
Mivel a nőtestvérek otthon vagy a piacon nem angolul beszélnek, az egyházi részvétel jelenti számukra a fő ösztönzést a nyelv elsajátítására. Azonban a régi egyháztagok és az új megtértek egyaránt szembesülhetnek családi ellenállással az írás-olvasás tanfolyamok kapcsán. Ezt az aggodalmat a kerületi tanács is megtárgyalta, azután Oppong elnök minden egyes gyülekezetben beszélt a papsági és segédszervezeti vezetőkkel egy kerületi szintű írás-olvasás képzést illetően. Ez a program minden helybéli asszony számára nyitott lenne, de elsősorban az egyháztagokra összpontosítana. Egyéni meghívások helyett csoportosan hívnák meg a résztvevőket, tehát például a Segítőegylet és az Elemi elnökségei közösen vennének részt, hogy támogathassák egymást.
A gyülekezetekkel történt megbeszélések nyomán azután a kerületi vezetés úgy döntött, hogy vasárnaponként és hetente még kétszer minden gyülekezetben lesz írás-olvasás tanfolyam. A tervek szerint egy intenzív, féléves erőfeszítést követően végbizonyítványt kapnának mindazok, akik rendszeresen járnak és elvégzik a házi feladataikat is.
Szükségletek, erőforrások és rugalmasság
„Az egyik nehézség abban állt, hogy olyan embereknek kellett olvasást és írást tanítani, akik egy kizárólag beszélt formában létező nyelvet ismertek – fejtette ki Jim Dalton elder, a kerületben szolgáló egyik idős misszionárius. – Mivel a twi nagyon sokáig csak beszélt, de nem írott nyelvként létezett, ezért a legtöbb beszélő nem is tud ezen a nyelven írni. Így hát az íráskészség megtanításával kellett kezdenünk.”
Ransford Darkwah, az Abomosu Kerület főtanácsának tagja, továbbá két visszatért misszionárius, Francis Ansah és Cecelia Amankwah, egy helyben összeállított kézikönyvet használtak. A résztvevőknek képeket mutattak, és arra kérték őket, hogy írják le, mit látnak. Ez segített nekik kifejleszteni egy alapvető íráskészséget, miközben megtanultak angol nyelven gondolkodni. Amikor néhány alapvető készség a helyén volt, onnantól már az emeltebb szintű tanulási módszereket is alkalmazni lehetett.
Felkészülés és újítás
Mielőtt elindult volna a program, írás-olvasás szakértők készítették fel az oktatókat, úgy a tanulási módszerek terén, mint a gyakorlati higiéné és a családvezetési ismeretek oktatását illetően. Azonban még a legjobb képzés sem készíthetett fel az összes olyan kihívásra, melyek a tanfolyamok elindítása után felszínre bukkantak: a térségben tapasztalható gyakori áramszünetek megnehezítették az esti órák megtartását, a garázda aranybányászok éjszakai tivornyáiról szóló hírek feszültséget keltettek, néha pedig nem tudtak időben odaérni azok, akiknél az adott egyházi épület kulcsai voltak.
A kerületi tanács tehát ismét megtárgyalta a szükséges teendőket. Tanácsukat követve a résztvevők elkezdtek csoportosan járni az órákra. Ezen kívül zseblámpákat is kiosztottak közöttük, hogy biztonságosan közlekedhessenek a gyalogutakon. A helyi vezetők azt is engedélyezték, hogy esténként generátorok szolgáltassanak áramot az egyházi épületek világításához. Az egyházi épületek közelében lakó megbízható egyháztagok némelyike pedig kulcsokat kapott, hogy időben kinyithassa az ajtókat.
Előadások az évzárón
Hatvanegy egyháztag és érdeklődő iratkozott be a tanfolyamra. Negyvenhárman teljesítették az összes leckét és házi feladatot. Az évzárón fel lettek kérve arra, hogy tartsanak egy-egy rövid előadást.
„Az írás-olvasás program indulása előtt egyáltalán nem tudtam olvasni – mondta Sandra Obeng Amoh, a Sankubenase Gyülekezet tagja. – Amikor a férjem a munkája miatt távol volt, soha nem tartottam családi estet. Néhány héttel ezelőtt, amikor ismét távol volt, a legidősebb fiam segített nekem elolvasni a kézikönyvet, és én angolul tanítottam egy leckét a gyerekeimnek. Azóta minden olyan héten így teszek, amikor a férjem nincs otthon.”
Prosper Gyekete, aki a csekély angoltudása ellenére is hithű tagja maradt az Abomosu Második Gyülekezetnek, felolvasott egy saját maga által megírt hárommondatos bizonyságot. Elmondta, hogy a tanfolyam előtt nem tudott írni és olvasni, de most már a gyermekeinek is tud segíteni a házi feladatukban. „A tanultaknak köszönhetően jobb apa lehetek” – tette hozzá.
„Most már egyedül is el tudom olvasni a szentírásokat – mondta Kwaku Sasu, a Kwabeng Gyülekezet tagja. – Előtte annyit tudtam, hogy a Mormon könyve igaz, még ha nem is voltam képes elolvasni. Ma már akkor is tudhatom, hogy igaz, amikor olvasom. A bizonyságom egyre csak növekszik.”
Az Asunafo Gyülekezet Segítőegyletének elnökségi tagjai elmondták, hogy minden csütörtökön kizárólag angolul beszéltek egymással. „Ettől néhány beszélgetés hosszabb lett azokon a napokon, mert nem találtuk a pontos szavakat – mondta Evelyn Agyeiwaa, segítőegyleti elnök. – Viszont hamarosan elkezdtünk egymásnak fordítani, és ilyenkor rátaláltunk a megfelelő kifejezésekre. Mivel közösen tanultunk, így egyikünk sem szégyellte vagy félt attól, hogy nem a megfelelő szavakat fogja használni. Egyszerűen csak segítettünk egymásnak.”
Bőséges előnyök
Azok a nők, akik végigcsinálták az Abomosu Kerület írás-olvasás tanfolyamát, elmondták, hogy jobb érzésekkel tekintettek saját magukra, és nagyobb valószínűséggel vettek részt az egyházi programokon is. Hajlandóbbá váltak az elhívások elfogadására, a szentírások olvasására, illetve az egyházi és otthoni tanításra. Néhány férfi is elvégezte a képzést. A legtöbben olyan kistermelők voltak, akik a saját elmondásuk szerint ezután jobban ki tudták számolni a terményeik költségeit és eladási árát, segíteni tudtak a gyerekeiknek a házi feladatokban, valamint képesek voltak a szentírásokat olvasni úgy egyedül, mint a családjukkal.
Az Abomosuban tapasztalt sikeren felbuzdulva a szomszédos Asamankese Kerület elindította a saját programját.
„Az olvasás és írás képessége megváltoztatja az életünket, és a gyerekeink életét – fejtette ki a Sankubenase Gyülekezet tagja, Gladis Aseidu. – A szavak megváltoztatják a világunkat, mi pedig hálát adunk Mennyei Atyánknak.”
Résztvevők, családtagok és barátok ünnepelnek a kerület által levezényelt írás-olvasás oktatás évzáró ünnepségén
Szövet képe: Africanway/iStock/Thinkstock