Utolsó napi szentek történetei
Üres kézzel, de tele hittel
Illusztráció: Carolyn Vibbert
Miután a Fülöp-szigetek Cagayan de Oro Misszióban szolgáltam, eltökéltem, hogy követem a próféta és az apostolok tanácsát, és a templomban fogok házasságot kötni. Nem egyháztag rokonaim és barátaim többsége, és még néhányan az egyháztagok közül is, azt mondták, hogy szerezzem meg a diplomát vagy legyen egy nagyszerű állásom, mielőtt a házasságon járna az eszem. Egyikkel sem rendelkeztem, amikor eljegyeztem a menyasszonyomat.
Izgultam, de felidéztem egy történetet Gordon B. Hinckley elnökről (1910–2008), amikor megkapta a missziós elhívását Angliába. Gazdasági nehézségek és személyes aggodalmak közepette készült útnak indulni. Indulás előtt az édesapja adott neki egy lapot, amelyen mindössze néhány szó szerepelt: „Ne félj, csak higyj” (Márk 5:36). Eszembe jutottak a püspököm szavai is: „Legyen hited. Isten majd gondoskodik a többiről.” E szavak bátorságot és erőt adtak ahhoz, hogy haladjak tovább előre.
Ha üres kézzel is, de feleségül vettem a gyönyörű menyasszonyomat a Fülöp-szigeteki Manila templomban. Röviddel ezután egy olyan cégnél kezdtem dolgozni, amely vasárnapi munkavégzést is előírt számomra. Szentnek akartam megtartani a sabbatnapot, így ez a munka nem tartott sokáig. Sokan nem értették, miért hagytam ott a munkahelyemet, én azonban csak törekedtem előre, magamban e szavakat ismételve: „Legyen hited. Isten majd gondoskodik a többiről.”
Egy dzsipni (jeepney) volánja mögé ültem, és értékesítőként is dolgoztam, hogy gondoskodjak az alapvető szükségleteinkről, és felkészüljek az első kisbabánk érkezésére. Feleségem észrevette, hogy kimerít a családom eltartására irányuló igyekezet. Közölte velem, hogy vissza kell mennem tanulni, de én úgy véltem, hogy nehéz lesz egyszerre dolgozni, szolgálni az egyházban és tanulni is.
Igazam lett: tényleg nehéz volt. De minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy betartsuk a parancsolatokat. Anyagiakban gyakran szenvedtünk hiányt, de az egyház Állandó Oktatási Alapja segítségével még a második gyermekünk születése előtt be tudtam fejezni a tanulmányaimat. Felvettek tanítani egy középiskolába, idővel pedig ifjúsági és felsőfokú hitoktatás koordinátor lettem.
A próféta és más egyházi vezetők tanácsainak követése segített rájönnöm, hogy a házasság nagyszerű lehetőségeket kínál a lelki fejlődésre és érésre. Áldásokban részesültem a házasságomnak és az evangéliumnak köszönhetően.
Szükségtelen félnünk, legyen szó akár a legnehezebb körülményekről is. Egyszerűen csak tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és emlékezzünk ezekre a szavakra: „Legyen hited. Isten majd gondoskodik a többiről.”