Az igazi csoda
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utahban él.
Az Úr keze nemcsak Paola gyógyulásában nyilvánult meg, hanem édesapja megtérésében is az evangéliumhoz.
Illusztráció: D. Keith Larson
Ami Paola Yáñezzel történt, a doktorai szerint orvosi csoda volt. Az ecuadori Quitóban élő tinilány állapotában hirtelen javulás állt be, az édesapja neki tudta adni az egyik veséjét, az átültetés sikeres volt, ő pedig kapott egy második esélyt az életre.
Azonban az apja, Marco Yáñez szerint, ami vele történt, az ugyanilyen bámulatos volt. Rátalált az evangéliumra, és az a változás, amit ez hozott az életébe, neki is adott egy második esélyt.
Paola veséi egy gyermekkori vesegyulladás során károsodtak, de az orvostudománynak köszönhetően életben maradt. Azonban 15 éves korában az állapota rosszabbra fordult. Az egyik vese leállt, a másik állapota pedig gyorsan romlott. A dialízisek ellenére Paola lassan, de biztosan haldoklott. Naponta csupán egy pohár vizet volt szabad innia, és mivel az állapota a tüdejére, a hasnyálmirigyére és a szívére is hatással volt, a tevékenységei erősen korlátozva voltak.
Képtelenség volt az Amerikai Egyesült Államokba vagy Kubába szállítani őt transzplantációra, tehát Ecuadorban kellett donort találnia. A vizsgálatok azt mutatták ki, hogy az édesapja alkalmatlan donornak. Az édesanyja alkalmas volt ugyan, de ekkor az orvosok megállapították, hogy a dialízis miatt Paola szervezetében olyan magas volt az antitestek szintje, hogy a szerv kilökődött volna. Paola azért imádkozott, hogy valahogy életben maradjon.
Ekkor, 1988 júniusában, utolsó napi szent misszionáriusok kopogtattak a Yáñez család ajtaján. Paola édesanyja, Carmen, emlékszik, hogy csak azért hívta be őket, hogy kötekedhessen velük. Amikor azt mondták neki, hogy van egy üzenetük, amely segíthet neki, dühében így fakadt ki: „Hogy segíthettek nekem, amikor a lányom haldoklik? Nem hiszem el, hogy van Isten!”
Carmen kezdeti ellenszenve ellenére a misszionáriusok továbbra is látogatták a családot. Marco eleinte úgy érezte, túlságosan lefoglalja a lánya gondozása ahhoz, hogy oda tudjon figyelni a misszionáriusokra. Végül azonban kíváncsiságból mégiscsak meghallgatta őket. Rájött, hogy vannak válaszaik azokra a kérdésekre, amelyek az élet céljával kapcsolatban felmerültek benne.
Marco nem hitt egy személyes Istenben. Számára Isten valamiféle egyetemes energiaforrás volt, vagy egy nagy, távoli lény, aki nem foglalkozik az emberek ügyeivel. Amikor azonban a gyermeke állapota kritikusra fordult, imádkozott és arra kérte Istent, hogy vagy gyógyítsa meg a szenvedő lányát, vagy szólítsa magához. Így imádkozott: „Ha létezel, kérlek, mutasd meg nekem. Kérlek, hagyd meg nekem a lányom életét.”
Az imáját követően Marco erősen érezte, hogy Paola állapotában változás fog beállni. Megkérte az orvosokat, hogy ismét végezzék el a vizsgálatokat rajta és a lányán. Azt felelték, hogy a vizsgálat időpocsékolás lenne, de azért beleegyeztek.
Megállapították, hogy Marco mégis alkalmas donornak, és hogy Paola állapota eleget javult az átültetéshez!
A műtét előtti napon Marco és Paola papsági áldást kaptak a misszionáriusoktól.
Mindketten arra számítottak, hogy huzamosabb ideig kell majd lábadozniuk a kórházban, de Marco már öt nappal a műtét után elhagyhatta az intézményt, míg Paola, aki kéthavi tartózkodásra számított, mindössze 13 nap után hazamehetett. Marco a papsági áldásuknak tulajdonította a gyors felépülésüket, és tudta, hogy komolyan kell vennie a misszionáriusok üzenetét.
Marco és Carmen Yáñez 1988. szeptember 11-én keresztelkedett meg. Paola – aki a műtét előtt már meghallgatta a misszionáriusi leckéket – és a húga, Patricia, november 3-án keresztelkedett meg. Addigra az édesapjukat már elrendelték az ároni papságba, így ő keresztelhette a lányokat.
Yáñez testvér hisz abban, hogy az Úr azért válaszolta meg az imáját és tette lehetővé számára, hogy Paola donorja lehessen, hogy megváltoztassa a szívét. „Ha a feleségem lett volna a műtőben helyettem, szerintem továbbra is ugyanolyan életet éltem volna” – meséli. Nem olyan élet volt az, amelyre büszkén gondol vissza – ivászat, dohányzás és szerencsejáték. Mint mondja, az imáira kapott válaszoknak köszönhetően küzdötte le a függőségeit. Ez azonban nagyon nehéz volt; elismeri, hogy kizárólag Isten segíthetett neki megváltozni.
Yáñez testvér elmondása szerint ma már erős bizonysága van a Bölcsesség szaváról és a tized törvényéről. Amikor a misszionáriusok tanították, a hét minden napján nyitva tartotta az üzletét, hogy ki tudja fizetni Paola havi 1000 dolláros kezelési költségét. A tized törvényét „nagyon nehéz volt elfogadnom”, meséli, de úgy döntött, hogy megszenteli a sabbatnapot, és a tized befizetésével próbára teszi a Malakiás 3:10-ben foglalt ígéretet. Azt mondja, hogy attól kezdve, hogy vasárnaponként bezárta a boltot, „azok, akik korábban vasárnap vásároltak, szombaton jöttek vásárolni – és többet vásároltak”. Ma már sokkal jobb anyagi helyzetben van, mint amikor a hét minden napján működtette az üzletét.
Amikor Marco Yáñez visszatekint, maga is meglepődik a benne végbement változásokon. Készséggel elismeri, hogy a lányáért mondott fohászai az egész családot a lelkiség olyan szintjére emelték, amilyenről soha nem is álmodott volna.