Hogyan tudom megtenni, hogy ne ítélkezzek mások felett, de egyúttal mégse legyek elnéző a bűnnel szemben?

Azt a parancsolatot kaptuk, hogy bocsássunk meg másoknak és hagyjuk a végső ítéletet Istenre (lásd T&Sz 64:9–11), de ez nem jelenti azt, hogy elnézzük a bűnt. Amikor olyanok társaságában vagyunk, akik bűnös viselkedést tanúsítanak, akkor szolgáljunk világosságként számukra, és álljunk ki azért, ami helyes. A legkevesebb, hogy jó példát mutatunk azzal, hogy nem csatlakozunk magunk is a bűnhöz, és nem keveredünk kétes helyzetekbe vagy társaságba. De vajon rá is mutassunk mások rossz viselkedésére, hogy ők is tisztában legyenek Isten törvényeivel és azzal, hogy mi hogy is állunk azokhoz? És ha igen, akkor mikor és hogyan tegyük ezt?

A válasz valószínűleg függ az adott helyzettől, az érintettekhez fűződő kapcsolatunktól, valamint az Isten törvényeiről való ismeretüktől. Ha például kettesben beszéljük ezt meg a családtagjainkkal és a közeli barátainkkal, az jobb, mint egy egész szobányi felületesen ismert embert felszólítani, hogy bánják meg a bűneiket. Törekedjünk a Szentlélek sugalmazására! Ő képes úgy vezérelni a szavainkat és tetteinket, hogy megfelelően egyensúlyban legyen bennünk a szeretet, a türelem és az Úr normái iránti állhatatos elkötelezettség.