Utolsó napi szentek történetei
Az autóm és az evangélium megosztása
Csendes és békés volt az utam az angol vidéken át, ahogy azon a vasárnap reggelen az egyház felé tartottam. Útközben megláttam egy idős hölgyet az út mentén. Gyorsan kellett döntenem, hogy megálljak-e és megkérdezzem, hogy elvigyem-e.
Úgy éreztem, hogy meg kell állnom. Elmondta, hogy Mary a neve, és hogy ő is éppen akkor ért arra a helyre. Tudtam, hogy ha pár másodperccel később ér oda, vagy ha én érek oda pár másodperccel hamarabb, akkor elkerültük volna egymást. Tökéletes volt az időzítés!
Elmondta, hova szeretne eljutni, ez pedig közel esett a kápolnához. Megemlítettem, hogy éppen istentiszteletre tartok, és megkérdeztem, hogy hallott-e már az egyházról. Azt mondta, hogy hisz a Szabadítóban, de nem sokat tud az utolsó napi szentekről. Útközben megosztottam vele az evangéliumot.
Amikor Maryt kitettem, mondtam neki, hogy az istentiszteletet követően vissza is tudom vinni. Elfogadta, így hát megbeszéltünk egy találkozót a kápolnánál. Amikor bementem az épületbe, megkerestem a misszionáriusokat, és kértem tőlük egy példányt a Mormon könyvéből, hogy odaadhassam újdonsült ismerősömnek. Amikor Mary később odajött a kápolnához, az egyháztagok barátságosak voltak vele és megosztották a bizonyságukat.
A visszaúton elmondtam neki, hogy a Mormon könyvét olvasva többet tudhat meg Jézus Krisztusról. Azt is megmondtam neki, hol találja a beszámolót arról, amikor a Szabadító megjelent a nefitáknak. Habár az utolsó napi szentekkel kapcsolatos tapasztalatai csekélyek voltak, tudtam, hogy érzett valamit. Kiraktam Maryt ott, ahol találkoztunk. Nem számítottam rá, hogy látom még valaha.
Amikor másnap a munkából hazafelé autóztam, egy elterelés miatt olyan úton kellett végigmennem, amelyen rendes esetben nem szoktam. Meglepetésemre ismét megláttam Maryt! Amikor észrevett, rám mosolygott. Természetesen ismét szívesen elvittem.
Azóta nem láttam Maryt, de ahogy visszaemlékszem erre az élményre, hálás vagyok az Úrnak, amiért lehetőséget adott nekem az evangélium megosztására. Tudom, hogy az Úr megáld bennünket az Ő tökéletes időzítésével.