Felépíteni egy lelki és fizikai menedéket
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
A világjárvány, valamint az ahhoz kapcsolódó áruhiányok, leállások és gazdasági felfordulás miatt sokunkban felmerült a kérdés: hogyan lehetnék felkészültebb a jövőre?
Illusztrálta: David Green
Azt a tanácsot kaptuk, hogy mind fizikailag, mind lelkileg építsünk menedéket a családunknak. David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „A Szabadító tanítványaiként parancsolatot kaptunk, miszerint: »készítsetek elő minden szükséges dolgot…« [Tan és szövetségek 88:119; kiemelés hozzáadva].” Majd hozzátette: „Arra is ígéretet kaptunk, hogy »ha fel vagytok készülve, akkor nem fogtok félni…« [Tan és szövetségek 38:30]. […] A felkészülésre vonatkozó ismétlődő intés… évtizedek óta elhangzik az egyház vezetőinek szájából.”1
A felkészülés érdekében az Úrhoz fordulhatunk útmutatásért. Russell M. Nelson elnök kijelentette:
„Az Úr prófétái évtizedek óta ösztönöznek minket élelmiszer-, víz- és pénztartalékok félretételére a szükség idejére. […] Sürgetlek benneteket, hogy tegyétek meg a fizikai felkészültséghez szükséges lépéseket. Ám ennél is jobban foglalkoztat a lelki és érzelmi felkészültségetek.”2
Tudjuk, hogy az utolsó napok nem a nyúlszívűeknek valók lesznek. A világ még több felfordulást fog tapasztalni, és a hívek próbára tétetnek. Nelson elnök ezt mondta: „Természetesen megtehetjük, hogy saját élelmiszer-, víz- és anyagi tartalékokat képezzünk. Ám ugyanilyen elengedhetetlen a személyes lelki raktárunk feltöltése is hittel, igazsággal és bizonysággal.”3
Elengedhetetlen, hogy mindegyikünk felkészült legyen az elkövetkezendőkre – nem csupán testileg és a fizikai dolgok terén, hanem lelkileg is. Ami a felkészülésünket illeti, e területek szembeszökő párhuzamokat mutatnak.
Víz és élő víz
Fizikailag az egyik kulcsfontosságú szükségletünk az, hogy legyen eltárolva friss ivóvizünk. Sokak számára súlyos aggodalmat jelent az aszály, a szennyezett vízlelőhelyek és más, vízzel kapcsolatos gondok. Ahol lehetséges, jó, ha rendelkezésre áll olyan vízkészlet, amely legalább pár napig kitart, amíg helyreállítják az ivóvízhez való hozzáférést. (Az embereknek nagyjából napi négy literre van szükségük iváshoz és tisztálkodáshoz.)
Lelkileg is szükségünk van rendszeres ellátásra a Szabadítónktól, Jézus Krisztustól eredő élő vízből (lásd János 4:10). Sokatmondó, hogy a járvány kitörésekor a prófétánk fő üzenete így szólt: Őt hallgasd – vagyis halljuk meg Jézus Krisztust az Ő Lelkén és tanításain keresztül. Nelson elnök ezt mondta:
„Az elmúlt jó néhány hét során legtöbbünknek felborult a szokásos életvitele. Földrengések, tüzek, árvizek, ragályok és ezek utóhatásai bolygatták fel a szokott rendet, hiányt idézve elő élelmiszerekben, alapvető árucikkekben és anyagi tartalékban. […]
Miközben igyekszünk Jézus Krisztus tanítványai lenni, még tudatosabb erőfeszítést kell tennünk az Ő meghallására. Tudatos és következetes erőfeszítést kíván a mindennapi életünk megtöltése az Ő szavaival, tanításaival és igazságaival. […]
Újra azt kérem tőletek, hogy tegyetek meg mindent, ami a személyes kinyilatkoztatás elnyeréséhez szükséges lelki képességetek fokozásához kell.
Ha így tesztek, tudni fogjátok, hogyan haladjatok előre az életetekben, mit tegyetek a válságos időkben, illetve hogyan ismerjétek fel és kerüljétek el az ellenség kísértéseit és megtévesztéseit.”4
A próféta újra és újra arra kért bennünket, hogy növeljük a kinyilatkoztatás elnyerésére való képességünket. Mindegyikünk számára elengedhetetlen mélyreható lelki erőfeszítést tenni az élő vízből való mindennapi merítésre, hogy meghallhassuk, megkaphassuk és követhessük a személyes kinyilatkoztatásokat.
Táplálék és lelki táplálék
A megfelelő élelmiszerkészlet megléte szintén elengedhetetlen egy vészhelyzet túléléséhez. Legyen szó akár egy munkahely elvesztéséről, természeti katasztrófákról vagy más válsághelyzetekről, az élelmiszer-raktározás segíthet nekünk átvészelni a próbatételeket. A próféták arra biztattak és biztatnak bennünket, hogy – a lehetőségeinkhez mérten – tegyünk félre élelmiszert. Fontos első lépés lehet indulásként egy néhány hétre elegendő élelmiszerkészlet felhalmozása, amellyel a szükség idején el tudjuk látni a családunkat.
Fel kell készülnünk azzal is, hogy a lelki táplálékot is a mindennapi életünk részévé tesszük. Nelson elnök ezt tanította: „Életünk legfőbb törekvése az, hogy felkészüljünk a Teremtőnkkel való találkozásra. Ezt oly módon tesszük, hogy mindennap törekszünk egyre hasonlóbbá válni Szabadítónkhoz, Jézus Krisztushoz. Ezt pedig úgy tesszük, hogy naponta bűnbánatot tartunk és részesülünk az Ő megtisztító, meggyógyító és megerősítő hatalmából. – Akkor pedig képesek leszünk tartós békességet és örömöt érezni még a viharos időkben is.”5
A tíz szűz példázata világosan tanítja e tantételt. Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa így fogalmazta meg ezt:
„A példázat számarányai letaglózóak. A tíz szűz nyilvánvalóan Krisztus egyházának tagjait képviseli, hiszen mindannyiukat meghívták a menyegzőre, és mindannyian tudták, hogy mi szükséges ahhoz, hogy beengedjék őket, amikor a vőlegény megérkezik. De a szüzeknek csak a fele volt kész, mikor Ő valóban megérkezett. […]
Ahogy a Mormon könyve is tanítja, »az embereknek ez az élet a felkészülés ideje az Istennel való találkozásra« (Alma 34:32). […] Készülünk?”6 Nem várhatunk egészen az Úr eljöveteléig azzal, hogy lelkileg tápláljuk magunkat.
Kapcsolattartás és ima
Válsághelyzetben a kapcsolattartás elengedhetetlen szükséglet. Az áramkimaradások vagy más katasztrófák idején a mobiltelefon-tornyok hamar túlterheltté válnak, és ez komolyan befolyásolja a kapcsolattartásra való képességet. A család és az egyházközségi tagjai közötti kapcsolattartási terv megléte a felkészülés fontos részét képezi. Hogyan fogjuk elérni a családtagjainkat, ha a telefonok nem működnek, vagy ha fizikailag nem érhetjük el őket? Ha van ilyen terv, az segíteni fog a családtagoknak abban, hogy tudják, mit kell tenniük, hogy képesek legyenek felvenni a kapcsolatot a többiekkel.
Mennyei Atyánk is létrehozta a kapcsolattartási tervét azáltal, hogy rendszeres imára buzdít. Micsoda megtiszteltetés, hogy ahol és amikor csak akarunk, beszélhetünk Mennyei Atyánkkal! A Szabadító ezt mondja nekünk: „Legyetek tehát hűségesek, mindig imádkozzatok, lámpásotok legyen rendben és égjen, és legyen nálatok olaj, hogy készen állhassatok a Vőlegény jövetelekor” (Tan és szövetségek 33:17).
Az őszinte imádkozásra irányuló erőfeszítéseink révén természetessé fog válni számunkra, hogy beszélgetünk Mennyei Atyánkkal és útmutatást kapunk Tőle, ez pedig elengedhetetlen kapcsolatot biztosít számunkra, hogy a szükség idején kalauzoljon bennünket és a családunkat.
Menedéket keresni és szent helyeken állni
A legtöbbünktől azt kérték, hogy a járvány alatt maradjunk az otthonunk menedékében. Első kézből megtanultuk, hogy a megfelelő felszereléssel rendelkező biztonságos menedék elengedhetetlen a felkészüléshez. Az is bölcs dolog, ha további menedékeket is keresünk, amennyiben az otthonunk már nem lenne biztonságos természeti katasztrófák vagy más olyan körülmények miatt, melyek az elhagyására kényszerítenek bennünket.
Ugyanígy biztatnak bennünket arra is, hogy az evangéliumban leljünk menedékre. Oaks elnök ezt tanította: „Követjük-e az Úr parancsát, melyben azt mondja: »Álljatok… szent helyeken, és ne mozduljatok el, míg el nem jön az Úr napja; mert íme, hamar eljön az, mondja az Úr«? (T&Sz 87:8). Mik ezek a »szent helyek«? Bizonyos, hogy ide tartoznak a templomok, valamint az ott kötött szövetségek [hithű] megtartása. Bizonyos, hogy ide tartoznak az olyan otthonok is, ahol a gyermekeket becsben tartják, és a szülőket tisztelik. Bizonyos, hogy a szent helyek közé tartoznak olyan állomáshelyek is, melyeket papsági felhatalmazás által kaptunk, beleértve a missziós szolgálatot, továbbá a… hithűen teljesített elhívásokat.”7
Az egyház tagjai átérezték azt a veszteséget, amikor nem találkozhattunk együtt gyülekezetenként, illetve nem szolgálhattunk a templomban. Azonban azt is megtanultuk, mennyire elengedhetetlen szent hellyé tenni az otthonunkat. Az egyházi gyűléseken való részvétel, a templomi szolgálat, valamint otthonunknak a hit szentélyeként való létezése meg fog erősíteni bennünket és a családunkat, miközben felkészülünk a második eljövetelre.
Elsősegély és bűnbánat
A jó elsősegélynyújtó készletek és készségek nélkülözhetetlenek a fizikai felkészüléshez. Az egész világ jó maszkokat és orvosi eszközöket keresett a világjárvány alatt. A gyógyszerek és az orvosi eszközök tárolása fontos részét képezi az eljövendő természeti katasztrófákra és más próbatételekre való felkészülésnek.
Ugyanígy alapvető fontosságú a lelki elsősegély is. Az Úr módot biztosított a gyógyulásunkra. A bűnbánat lehetőséget nyújt nekünk arra, hogy a viselkedésünkben helyrehozzuk, amit kell, valamint hogy Jézus Krisztusnak és az Ő engesztelésének balzsama megtisztítson minket. Hans T. Boom elder a Hetvenektől így beszélt erről: „Sérültek is [vannak] köztünk, de az Úr elsősegélyládájában lévő ragtapaszok elég nagyok minden sebünk lefedésére.”8
A rendszeres bűnbánat segíteni fog finomítani minket az eljövendőkre való felkészülés során. Amikor következetesen bűnbánatot tartunk, erősebbekké, jobbakká és az Úrral jobban összhangban lévőkké válunk. Nelson elnök ezt tanította:
„[A]mikor Jézus bűnbánatra szólít titeket és engem, azzal arra kér minket, hogy változtassuk meg az elménket, a tudásunkat, a lelkünket…
Nincs semmi, ami felszabadítóbb, nemesítőbb vagy nagyobb létfontosságú lenne egyéni fejlődésünk szempontjából, mint a bűnbánatnak szentelt rendszeres, napi figyelem. […] Hittel társítva a bűnbánat feltárja előttünk a kaput Jézus Krisztus engesztelésének hatalma előtt.”9
Mentális erő és bizonyság
A világjárvány alatt sokan küszködtek mentálhigiénés gondokkal. Felkészülésünk részét képezik a jó mentális egészség előmozdítására irányuló gyakorlatok. Sokan próbára tétettünk, ahogy a megpróbáltatások egyre inkább elhúzódtak és súlyosabbakká váltak. Az egyházi vezetők arra buzdítanak minket, miszerint tegyük a felkészültségünk részévé a mentális egészséget és erőt.
Lelkileg a bizonyságunk megerősítésére kell összpontosítanunk, hogy ellenálljon a megpróbáltatásoknak, melyek az összes hívet elérik majd. Russell M. Nelson elnök kijelentette: „Szabadítónk és Megváltónk, Jézus Krisztus mostantól kezdve fogja véghezvinni néhány leghatalmasabb művét mindaddig, amíg újra eljő. Csodálatos jeleit láthatjuk majd annak, hogy az Atyaisten és Fia, Jézus Krisztus uralkodik ezen egyház felett, magasztosan és dicsőségben. Az eljövendő napokat azonban nem lehet majd lelkileg túlélni a Szentlélek útmutató, irányító, vigasztaló és állandó hatása nélkül.”10
Amint azt a Szabadító tanította, mindegyikünknek a sziklára – tehát az Ő tanításai iránti engedelmesség szerinti életre – kell felépítenie a lelki házát, hogy biztos alapunk legyen (lásd 3 Nefi 14:24–25). Ez szükséges lesz ahhoz, hogy túléljük a biztosan elkövetkező lelki gyötrelmeket.
Amikor azon munkálkodunk, hogy felkészítsük magunkat és a világot Jézus Krisztus második eljövetelére, akkor fizikai értelemben fel kell készítenünk a családunkat arra, amit azokkal a napokkal kapcsolatban megjövendöltek. A természeti katasztrófák, a társadalmi felbolydulás és a politikai zavargások mind ott várnak ránk, amint azt a prófétáink megjövendölték. Ezek az események gondos felkészülést követelnek meg tőlünk ahhoz, hogy fizikailag megóvjuk magunkat és a családunkat.
Hasonlóképpen kell óvnunk magunkat és a családunkat az elpusztításunkra törekvő minden gonoszságtól. A személyes kinyilatkoztatásra való támaszkodás; a lelki táplálás rendszeres szokásainak gyakorlása, beleértve az imát és a bűnbánatot is; valamint a szent helyeken állás segíteni fog nekünk olyan bizonyságot kialakítani, amely erős és rendíthetetlen.
Akkor pedig nyugodtak lehetünk az Úr ígéretében, miszerint ha felkészültek vagyunk – fizikailag és lelkileg is –, akkor nem kell félnünk (lásd Tan és szövetségek 38:30).