Hithűen öregedve
Célok azoknak, akik szívükben fiatalok
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Amikor hallottam a Gyermekek és fiatalok programról, részt akartam venni benne.
Fényképes illusztráció és hanghullámok képei a Getty Images jóvoltából
Amikor az egyház elindította az új Gyermekek és fiatalok programot, hallottam, ahogy a gyermekeink és az unokáink megbeszélik a célokra és leckékre vonatkozó terveiket. Már majdnem 80 vagyok, de részese szerettem volna lenni ennek a nagyszerű bizonyságépítő lehetőségnek.
A gyermekeim és az unokák sokfelé élnek az országban, így nem tudunk mindannyian személyesen találkozni. Úgy döntöttünk, hogy ehelyett havi online találkozókat tartunk. Az egyik unokánk ilyenkor elmondott egy leckét és levezetett egy evangéliumi beszélgetést. Ezt követően mindenki megosztotta a céljait és a haladását ezek elérésében. Természetesen egyes célok személyesek voltak, és tiszteletben tartottuk minden ember magánéletét.
Ahogy az unokáimmal beszélgettem a céljaikról, elkezdtem a saját céljaimon gondolkodni. Mit szeretnék elérni?
Itt egy felsorolás az általam kitalált célokról, amelyek a Gyermekek és fiatalok program témáit és mintáját követik. Úgy hívom ezt, hogy ezek „a céljaim azoknak, akik szívükben fiatalok”.
Intellektuális. A Segítőegyletünk elnöksége azt kérte a nővérektől, hogy tanulják meg kívülről Az élő Krisztus1 szövegét. Habár hosszú, tudtam, hogy ennek ellenére meg tudok tanulni egy ekkora szöveget, és értékes célnak is gondoltam.
Lelki. Amikor a templomban szolgálok, időnként egy-egy órán keresztül egy lépcsőnél állok, és az öltöző felé irányítom a templomlátogatókat. Szeretem lekötni a gondolataimat, ezért úgy döntöttem, hogy megtanulom kívülről a Mormon könyvéből vett régi ifjúsági hitoktatási szentírás-memoritereket. Amikor a templomok a Covid19-világjárvány alatt bezártak, én ennek ellenére kitartottam a célom mellett. A memorizálás lefoglalja az elmémet és eltölt engem a Lélekkel.
Fizikai. Az unokáink fizikai céljai többek között a tánccal, a röplabdával és a hullámlovaglással voltak kapcsolatosak. Számomra ezek egyike sem volt kivitelezhető, ezért úgy döntöttem, hogy sétálok naponta néhány mérföldet. Rájöttem, hogy a mozgástól összeszedettebb vagyok. Jót tesz az agyamnak és a testemnek.
Társas. Nagyon szeretem tartani a kapcsolatot a gyermekeimmel és unokáimmal. Korábban sokat beszéltünk telefonon (sőt, még mindig), de most már a szöveges üzenet az új módi. A gyerekek megtanították nekem, hogyan működnek a hangulatjelek és a rövid kis videók.
Több unokám is azt vette fel a céljai közé, hogy megtanul főzni. Amikor itt jártak, együtt főzőcskéztünk. Azokkal, akik távolabb élnek, videóhívásban szoktunk receptekről beszélgetni és „élőben” főzni.
Szívesen hívom fel azokat a nővéreket is, akiknek szolgálattételt szoktam nyújtani. A járvány miatti közösségi távolságtartás idején a telefonos csevegés csodálatos módja volt a kapcsolattartásnak. Néha elmegyek hozzájuk, és előre csomagolt finomságokat hagyok az ajtajuk előtt, meg egy üzenetet arról, hogy szeretem őket.
Gyarapodni az evangéliumban
A járvány idején hatalmas áldásnak bizonyult számomra és a családom számára a Gyermekek és fiatalok program. Bár nap nap után egyedül vagyok otthon, megvannak a céljaim. Az unokák egyre fejlesztik a tehetségeiket, és gyarapodnak az evangéliumban, én pedig támogatni tudom őket. Mindig várjuk a következő online családi összejövetelünket és egymás célkitűzéseinek megismerését.
És hála a sugalmazásnak, amely akkor érkezett, miközben az unokáimnak segítettem a céljaik elérésében, most már világosabban összpontosítok a saját – rövid távú és örökkévaló – céljaimra is. Mindennap azért dolgozom és imádkozom, hogy „engedjem Istent uralkodni”2 a saját és a családtagjaim életében.