Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Három meglátás az erős házassági alapok kiépítéséről
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
A házasságunk során tapasztalt kihívások csiszolhatják a kapcsolatunkat.
A házasság nem mindig könnyű.
De sokan közülünk – a szívünk mélyén – úgy gondoljuk, hogy annak kéne lennie.
Nem nehéz megérteni, hogy miért. Népszerű könyvek és filmek teljes műfaja tanítja azt nekünk, hogy az élet valódi kihívása megtalálni és megnyerni az igaz szerelmünket, de aztán a házasságkötést követően boldogan élünk, míg meg nem halunk. Házas barátaink gondosan összeválogatott közösségimédia-bejegyzései pedig mintha csak megerősítenék ezt a téves hiedelmet.
Mit tegyünk hát, ha úgy érezzük, a házasságunk nem olyan, mint amilyennek vártuk?
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként áldottak vagyunk, ha megértjük, hogy a halandóságot úgy tervezték meg, hogy kihívásokat tartalmazzon. Nagyszerű boldogságot érhetünk el a házasságban, ha elfogadjuk, miszerint az egy lehetőség a fejlődésre; arra, hogy Jézus Krisztusra támaszkodjunk, és lehetővé tegyük az Ő számára, hogy finomítson bennünket.
Ha nehezedre esik áldásként tekintened a házasságban rejlő kihívásokra, fontold meg a következő meglátásokat.
1. A be nem teljesült elvárások lehetőséget adhatnak az egység növelésére
Sokan közülünk sokat várnak a házasságtól – önkiteljesedést vagy valami varázslatos boldogságot, amit nem találtak meg, amíg egyedülállók voltak. De ha nem vigyázunk, elvárásokat alakíthatunk ki azzal kapcsolatban, hogy szerintünk milyennek kellene lennie a házasságnak, ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni, mi a házasság az Úr meghatározása szerint.
David A. Bednar elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja kijelentette: „A házasság mint tartós szövetségeken, kötelességeken és élethosszig tartó áldozatvállaláson alapuló szent rend áll szöges ellentétben a házasság modern, világi felfogásával. Ennek a világi szerveződésnek gyakorlatilag semmi köze ahhoz, hogy a család szolgálatában vagy a házastársért és a gyermekekért való önfeláldozásban veszítsd el az életed.”1
Szerencsére a házasságokon folyamatosan lehet dolgozni! Mi lenne, ha ahelyett, hogy a házasságtól automatikusan több boldogságot várnánk, inkább az egymás iránti áldozathozatal és szolgálat lehetőségeként tekintenénk rá – amikor is két tökéletlen ember alázatosabb lehet, növekedhet, és hasonlóbbá válhat Krisztushoz?
Talán ijesztő érzés lehet megszabadulni attól az elvárástól, hogy a házasság mindig napfény és csillogás legyen. De ha ezt felváltjuk az egymásért való áldozatvállalással – ahogy Bednar elder leírta –, akkor jobban összehangoljuk életünket Krisztussal. Ennek a megközelítésnek az a szépsége, hogy az Úr megerősíti a házasságunkat, és segít elérni azt a boldogságot, amelyre mindvégig vágytunk!
2. A nézeteltérések elmélyült kapcsolathoz vezethetnek
Amikor két ember összeköti az életét, nem mindig fognak egyetérteni:
Hol fogunk lakni? Mire költjük majd a pénzünket? Mennyi időt töltünk majd a rokonokkal? Milyen gyakran takarítunk otthon?
De ezekben a dolgokban a nézeteltérés nem feltétlenül rossz. Sőt, ha megtanulunk kedvesen és megfontoltan egyet nem érteni, az kiváló módja az alázat és az együttérzés kialakításának. És ahogy igyekszünk megérteni a házastársunk nézőpontját, egyre mélyülhet iránta a szeretetünk, amint egyre jobban, igazán megismerjük őt.
Jean B. Bingham elnök, a Segítőegylet általános elnöke megtanította, hogyan tehetjük ezt meg. Ezt mondta: „Az egység nélkülözhetetlen ahhoz az isteni munkához, melynek elvégzése a mi kiváltságunk, és amelyre elhívást kaptunk, de ez nem következik be magától. Erőfeszítést és időt igényel az, hogy valóban tanácskozzunk egymással – meghallgassuk egymást, megértsük a másik szempontjait és tapasztalatokat osszunk meg –, azonban a folyamat maga is további sugalmazott döntéseket eredményez.”2
Ha nézeteltérések merülnek fel, az összetűzés gyakran egyszerűen elkerülhető, ha a konkrét nézeteltérésre való összpontosítás helyett a nagyobb célt tartjuk szem előtt. Ez a házasság kisebb és nagyobb vonatkozásaiban egyaránt működik.
Például a házastársad talán úgy pakolja be a mosogatógépet, hogy azzal téged az őrületbe kerget: A poharaknak kellene oda kerülniük, nem a tálaknak!
Mi a nagyobb cél? Hogy tiszta edényeink legyenek. Az egyéni módszereitekkel be lehet pakolni a mosogatógépet? Remek! Akkor nincs semmi gond vagy ok az összetűzésre.
Nézzünk meg egy komolyabb házassági ügyet: a gyermeknevelést. Lehet, hogy egyikőtök a következetes fegyelmezés rendszerében hisz, míg a másik úgy véli, hogy rugalmasságra és engedményekre van szükség. Hogy a csodába tud ez a két vélemény egymás mellett létezni? Úgy, hogy a nagyobb célra összpontosítunk.
A nagyobb közös cél az, hogy boldog, felelősségteljes és Jézus Krisztus evangéliumában elmélyült gyermekeket neveljetek. A legfontosabb dolgokban már összehangolódtatok!
Élvezzétek annak a megtanulását, hogyan dolgozzatok együtt a cél elérése érdekében. Ha elfogadjátok a saját különbözőségeiteket és életszemléleteteket, a gyermekeitek – akiknek mindegyike saját, egyedi személyiséggel rendelkezik – más-más módon tudnak majd hatásosan együttműködni mindkettőtökkel.
Két fej, két világnézet, két különböző vélemény mindig jobb, mint egy!
Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség második tanácsosa gyönyörűen tanított nekünk arról, hogyan teszik lehetővé a különbségek, hogy a házasságban kiegészítsük egymást:
„Jobb emberré váltam, ahogy szerettem és együtt éltem [a feleségemmel]. Jobban kiegészítettük egymást, mint azt valaha is el tudtam volna képzelni. Az a képessége, hogy gondoskodjon másokról, az én részemmé is vált, ahogy egyre inkább eggyé váltunk. Az én képességem pedig, hogy tervezzek, irányítsak és vezessek a családunkban, az ő részévé vált, amikor házasságban egyesültünk. Most már tudom, hogy együtt nőttünk eggyé – lassan emeltük és formáltuk egymást, évről évre. Attól, hogy erőt szívtunk magunkba egymástól, nem csökkentek a személyes adottságaink.
Különbözőségeink egyesültek, mintha arra lettek volna tervezve, hogy egy jobb egészet alkossanak Ahelyett, hogy elválasztottak volna minket, a különbözőségeink inkább összekötöttek bennünket.”3
3. Mi vagyunk a felelősek a saját boldogságunkért
Túl gyakran a házastársunktól várjuk, hogy segítsen magabiztosnak, szeretettnek és biztonságban éreznünk magunkat, miközben magunk sem tudjuk, hogyan tegyük meg ezeket a dolgokat önmagunkért. Ha a házastársadtól várod, hogy mindezeket az igényeket és szükségleteket kielégítse, az csalódáshoz és nehezteléshez vezethet a házasságban.
Te vagy a felelős a saját boldogságodért. Dieter F. Uchtdorf elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja egyszer ezt a meglátást osztotta meg:
„Minél idősebbek leszünk, annál többször tekintünk vissza és jövünk rá, hogy a körülmények tulajdonképpen nem számítanak, vagy nem azok határozzák meg a boldogságunkat.
[…] Mi határozzuk meg, mennyire leszünk boldogak.”4
Derítsd ki, mire van szükséged saját érzelmi egészséged kezeléséhez. A házastársad nem tudja helyetted kezelni az érzelmeidet – ő azért van ott, hogy a saját érzelmeit kezelje melletted.
A házasság egyik legfelszabadítóbb igazsága az a tudat, hogy érzelmeinket nem a házastársunk szavai vagy tettei diktálják. Más szavakkal: mi cselekedhetünk, nem pedig velünk cselekednek (lásd 2 Nefi 2:26; Tan és szövetségek 58:27–28). Hatalmunkban áll, hogy miként fogunk gondolkodni, és ezáltal milyen érzéseink lesznek a házasságunkban.
Amikor a férjem nem viszi ki a szemetet, választhatom azt, hogy azt gondolom, ez azért van, mert nem értékel engem. Elvégre tudja, hogy utálom, amikor a konyhában túlságosan megtelik a szemetes.
De mit eredményez ez a gondolat? Rossz érzést okoz bennem. És talán még úgy is érzem ettől, hogy elszakadtam tőle. Mi lenne, ha ehelyett azt gondolnám, hogy egyszerűen elfelejtette? Vagy még jobb: mi lenne, ha úgy döntenék, elhiszem, hogy semmi köze az irántam érzett megbecsüléséhez annak, hogy nem vitte ki a szemetet? Sokkal valószínűbb, hogy a szemét nem zavarta, és ezért felejtette el kivinni. Ha engem zavar, én vagyok a legjobb a feladatra!
Nem feltétlenül könnyű megváltoztatni a gondolataidat annak érdekében, hogy megváltoztasd a házassági élményedet, de megéri. Ráadásul határozottan könnyebb, mintha a házastársad viselkedését próbálnád megváltoztatni!
A házasság a növekedés útja
A házasságban mindig lesznek hullámvölgyek, de az ezeken a hullámvölgyeken át vezető utazás örömteli és kalandos lehet, ha nem felejtjük el, hogy a házasság lehetőség a fejlődésre. Ez az élet a felkészülés ideje arra, hogy jobban hasonlítsunk mennyei szüleinkre, és a házasság segít ebben!
Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Nem szabad letörnünk, ha a tökéletességre tett őszinte erőfeszítéseink most nagyon fáradságosnak és vég nélkülinek tűnnek. A tökéletesség még várat magára. A maga teljességében csak a feltámadás után érkezhet el, és csak az Úr által.”5
Mily hálás vagyok Jézus Krisztus engesztelő áldozatáért, amely lehetővé teszi, hogy a házasságom az idő előrehaladtával egyre jobbá és boldogabbá váljon. Örökké hálás vagyok a Szabadítóért, aki annak ellenére, hogy a férjemmel továbbra is munkálkodnunk kell a gyengeségeinken, segíthet abban, hogy még inkább olyanok legyünk, mint Ő, és aki a házasságunkat olyanná teheti, amit valóban „celesztiálisnak” lehet nevezni.