TörekedjMinta a fejlődéshez, a mentális és érzelmi jólléthez
A Gyermekek és fiatalok programban vázolt fejlődési minta mindannyiunk segítségére lehet, miközben törekszünk hasonlóbbá válni a Szabadítóhoz.
Képek a Getty Images jóvoltából
Akkor következik be valódi fejlődés, amikor többféle területen törekszünk fejlődni. Olvashatjuk, hogy „Jézus pedig gyarapodék bölcsességben, és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben” (Lukács 2:52). Keveset tudunk a Mester életének ezen időszakáról, de ebből a versből megtudjuk, hogy „gyarapodék” – vagyis fejlődött – intellektuálisan, fizikailag, lelkileg és társas téren is. Sok tanulmány jut arra a következtetésre, hogy az életünk különböző területein történő fejlődésre való törekvésünk támaszt jelent az egészséges érzelmi és mentális jólléthez.1
A fejlődés és az örökkévaló lehetőségek egyaránt Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának témái közé tartoznak. A bennünk rejlő lehetőség, hogy olyanná váljunk, mint Mennyei Atyánk, központi szerepet játszik az evangéliumban, és segít nekünk szeretetet, reményt és hálát érezni.2
Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa ezt tanította: „A végső ítélet nem csupán a jó és a gonosz cselekedetek összegzésének kiértékelése – azé, amit tettünk. Tetteink és gondolataink végső hatásának az elismerése is ez – azé, akivé váltunk. Senki esetében nem elég a dolgok puszta elvégzése. Az evangélium parancsolatai, szertartásai és szövetségei nem betétek listáját alkotják, melyekre szükség van valamely mennyei számlán. Jézus Krisztus evangéliuma olyan terv, mely megmutatja nekünk, hogyan váljunk azzá, akivé Mennyei Atyánk szeretné, hogy váljunk.”3
A növekedés mintája
A gyermekeket és a fiatalokat arra kérték, hogy kövessék azt a mintát, mely szerint felfedezik, hogy min kell dolgozniuk; megtervezik, hogyan fogják megtenni azt; hittel cselekszenek a tervüknek megfelelően; valamint elgondolkodnak a tanultakon.4 Ez a minta mindannyiunk segítségére lehet, miközben törekszünk hasonlóbbá válni a Szabadítóhoz.
Alma próféta például azt tanította, hogy „ha nem is vagytok képesek annál többre, mint hogy vágyjatok arra, hogy higgyetek, engedjétek, hogy ez a vágy… dolgozzon bennetek” (Alma 32:27). Ha tápláljuk ezt a vágyat, akkor kifejlődik belőle az, amit Amulek „bűnbánathoz vezető hitnek” nevezett (vö. Alma 34:16). A vágy, amelyről Alma szól, és a hit, amelyről Amulek bizonyságát teszi, nem reked meg egy helyben. E vágyunk és a Jézus Krisztusba vetett hitünk oda vezet bennünket, hogy valódi bűnbánatot tartsunk. Ez a bűnbánati folyamat pedig szüntelen fejlődéshez vezet bennünket.
Nelson elnök így fogalmazott: „Nincs semmi, ami felszabadítóbb, nemesítőbb vagy létfontosságúbb lenne egyéni fejlődésünk szempontjából, mint a bűnbánatnak szentelt rendszeres, napi figyelem. A bűnbánat nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamat. Ez jelenti a boldogság és a nyugodt lelkiismeret kulcsát. Hittel társítva a bűnbánat feltárja előttünk a kaput Jézus Krisztus engesztelésének hatalma előtt.”5
A fejlődéshez elkötelezettségre van szükség
Ahogyan a bűnbánat is folyamatos munkát és elkötelezettséget kíván, a valódi fejlődés akkor következik be, amikor különböző területeken igyekszünk felajánlani a „teljes lelkünket” (vö. Omni 1:26). Mindegyikünknek vannak egyedi lelki ajándékai, amelyek felhasználhatóak Isten királyságának építéséhez. Azon törekvésünk során, hogy „új teremtéssé” váljunk (vö. 2 Korinthusbeliek 5:17), felkérést kapunk arra, hogy teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel kövessük az Urat (lásd Tan és szövetségek 4:2). Miközben a legkülönbözőbb területeken törekszünk fejlődni, ellenálló képességet fejlesztünk ki és megerősítjük a Jézus Krisztusba vetett hitünket, ami segíteni fog nekünk szembenézni az élet kihívásaival.
A gyermekeknek és a fiataloknak – és mindenkinek – fokozottabb érzelmi és mentális jóllétben lehet része, ha egyszerű, rövid távú célokat tűznek ki a lelki, társas, fizikai és intellektuális fejlődés érdekében. E tantételek túlmutatnak az önsegítő elgondolásokon: egészséges megközelítést jelentenek a Jézus Krisztus tanítványaivá válásra irányuló törekvésünkben, hogy „amikor megjelenik, akkor olyanok legyünk, mint ő, mert a maga valóságában fogjuk látni őt; hogy meglehessen ez a reménységünk; hogy megtisztulhassunk, miként ő is tiszta” (Moróni 7:48).
A fejlődés türelmet és szorgalmat igényel
Miközben arra törekszünk, hogy fejlődjünk és haladjunk, érdemes észben tartanunk, miszerint „nem szükséges, hogy egy ember gyorsabban fusson, mint ahogy azt ereje engedi” (Móziás 4:27). Törekszünk szorgalmasnak lenni, és amikor elesünk, akkor arra törekszünk, hogy ismét felálljunk (lásd Tan és szövetségek 117:13). A személyes fejlődés türelmet igényel. Amikor Jézus meggyógyított egy vak embert, a vak ember először úgy látta „az embereket, mint valami járkáló fákat”. Jézus „kezeit ismét ráveté annak szemeire”, ő pedig „megépüle, és láta messze és világosan mindent” (Márk 8:24–25). A gyógyulás és a fejlődés – akár a fizikai, akár az érzelmi, akár a mentális – szakaszosan jöhet, és nem is feltétlenül történik gyorsan.
A fejlődés megköveteli tőlünk, hogy a rendelkezésünkre álló összes forrást igénybe vegyük
Nem létezik egyszerű és általános gyógymód az érzelmi és mentális jóllét eléréséhez. Meg fogjuk tapasztalni a stresszt és a zűrzavart, mert egy bukott világban élünk, bukott testtel. Emellett számos további tényező is hozzájárulhat egy-egy mentális betegség kialakulásához. A mindenkori mentális és érzelmi jóllétünktől függetlenül is egészségesebb a fejlődésre összpontosítani, mint a hiányosságaink megszállottjának lenni. Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Az egyház nem egy autószalon – nem olyan hely, ahol kiállítjuk magunkat, hogy mások csodálhassák lelkiségünket, képességeinket vagy gyarapodásunkat. Sokkal inkább valamiféle szerelőműhely, ahová a lerobbant járművek karbantartásra és felújításra érkeznek.”6
A lelkiségünk fokozása fontos részét képezi a mentális és érzelmi jóllétnek, de gyakran többet is tehetünk ennél, és az Úr elvárja tőlünk, hogy minden eszközt igénybe vegyünk, melyet a rendelkezésünkre bocsátott. Előfordult, hogy megbélyegzés övezte a további források igénybe vételét, amikor valaki a mentális és érzelmi jólléte javításán munkálkodott, de az egyházi vezetők azt tanítják, hogy ezek a források létfontosságúak lehetnek.
Reyna I. Aburto nővér, második tanácsos a Segítőegylet Általános Elnökségében, ekképpen tanított: „Mint minden testrész, az agy is ki van téve betegségeknek, traumának és kémiai egyensúlya felborulásának. Amikor az elménk szenved, segítséget kérhetünk Istentől, a körülöttünk lévőktől, valamint orvosoktól és mentálhigiénés szakemberektől.”7
A mi felelősségünk, hogy megtegyük „mindazon dolgokat, amikre erőnkből telik; aztán pedig hadd álljunk mozdulatlanul, a legteljesebb bizonyossággal, hogy meglássuk Isten szabadítását, és az ő karjának felfedését” (Tan és szövetségek 123:17). Talán nem úgy látjuk meg a kezét, ahogyan azt várnánk vagy vágynánk, de azok, akik bíznak Őbenne, láthatják.
A Szabadító példája a fejlődésre
A Szabadítónk, Jézus Krisztus mutatta a legnagyszerűbb példát a fejlődésre. A szentírásokból azt tanuljuk, hogy „először nem kapott a teljességből, hanem kegyelemért kapott kegyelmet;
És először nem kapott a teljességből, hanem kegyelemről kegyelemre haladt tovább, míg teljességet nem kapott;
És így Isten Fiának nevezték, mert először nem kapott a teljességből” (Tan és szövetségek 93:12–14).
Amikor fejlődésre és haladásra törekszünk, mi is kaphatunk „kegyelemért kegyelmet”. Amikor az élet nyomasztóvá válik, talán azt gondoljuk, hogy Isten elhagyott bennünket. Azonban békességet és vigaszt találhatunk abban az igazságban, hogy az Atyaisten és a Szabadítónk, Jézus Krisztus, tudnak rólunk és tudják, hogyan segítsenek minket keresztül a próbatételeinken. Jézus Krisztusban hinni nem azt jelenti, hogy a halandó kihívások megszűnnek, ám hisszük azt, hogy az Úr képes erőt adni nekünk a kihívásainkkal való szembenézéshez, miközben igyekszünk hasonlóbbá válni Őhozzá.8