Köszöntjük e lapszám olvasóit!

Az első tanúbizonyság Jézus Krisztusról

Christ in Gethsemane [Krisztus a Gecsemánéban]. Készítette: Michael T. Malm

A professzori munkámhoz rendszeresen szükség van arra, hogy a Bibliát és a Holt-tengeri tekercseket érintő kutatásokat végezzek Jeruzsálemben. A feleségemmel, Camille-el abban az áldásban volt részünk, hogy többször is vitorlázhattunk a Galileai-tengeren. Ilyenkor kihasználjuk ezeket a lehetőségeket, hogy elgondolkodjunk a tengerekről szóló számos szentíráson.

Mikeás például azt mondja, hogy Jehova „a tenger mélységébe vet[i] minden bűnünket” (Mikeás 7:19) – nem néhányat és nem részlegesen, hanem minden bűnünket. A „minden” teljes megbocsátást jelent. A „mélységébe” azt jelenti, hogy messze a víz felszíne alá, ahol a bűneink örökre eltűnnek.

Szerencsére Jehova nem veti ki bűneinket a partra, ahol mások is láthatják azokat. Ezenkívül a tengervíz tisztítószerként is szolgál. Mivel Jehova hajlandó volt viselni a vétkeinket (lásd Ésaiás 53:11), a bűneink elmosatnak. Ulisses Soares elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megerősíti, hogy a bűnbánatunk által biztosítva van a helyünk az Ő oldalán (lásd 4. oldal).

Más ószövetségi próféták számos meggyőző és kifejező szentírásrészt tárnak elénk a Szabadítóról. Ez azért van, mert az Ószövetség egy Jézus Krisztusra összpontosító szöveg. Valójában ez az első tanúbizonyság Jézus Krisztusról.

Remélem, hogy ez az igazság visszhangra talál bennetek az Ószövetség idei tanulmányozása során, és remélem, hogy az e havi Liahónához tett apró hozzájárulásom (lásd 40. oldal)megerősíti majd az erről az igazságról való bizonyságotokat.

Őszinte tisztelettel:

Donald W. Parry

A Brigham Young Egyetem professzora