Nyomtatásban nem jelenik meg
Egész héten készüljünk az úrvacsorára!
Jézus Krisztus mindennapos követése gyönyörűséggé teszi az életünket.
Illusztrálta: Joshua Dennis
A sabbat napján való gyülekezésünk egyik fő oka az, hogy felajánljuk szentségeinket az Úr szent napján (lásd Tan és szövetségek 59:9). Ez egy fontos időszak a hét folyamán arra, hogy elgondolkodjunk Jézus Krisztusról és az Ő engesztelésén, valamint megújítsuk azon elkötelezettségünket, hogy az evangélium szerint éljünk és kövessük Mennyei Atya tervét, amely lehetővé teszi számunkra a visszatérést Őhozzá.
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta, hogy az egyházban tartott sabbatnapi gyűléseink célja az, „hogy az úrvacsora szentsége megfelelő hangsúlyt kapjon mint a heti hódolatunk szent és elismert központi élménye” 1 .
Azonban még ha értjük is az úrvacsora fontosságát, időnként előfordul, hogy kósza gondolatok és aggályok elterelik a figyelmünket e szertartás elvégzése során. Lehet, hogy nem összpontosítunk kizárólag a tettünk fontosságára.
Hogyan készíthetjük fel az elménket és a szívünket arra, hogy még teljesebb mértékben hódoljunk az Úrnak az úrvacsora kiszolgálása alatt? Hogyan készülhetünk fel vasárnap és a hetünk folyamán, amikor oly sok aggály és felelősség nyugszik a vállunkon? Íme öt ötlet az úrvacsora szentebb élménnyé tételéhez.
1. Igyekezz Krisztust követni mindenben, amit teszel!
Alfred Kyungu elder a Hetvenektől ezt mondta: „Krisztus követőjének lenni annyit tesz, mint arra törekedni, hogy a Szabadító cselekedeteihez, viselkedéséhez és életéhez igazítjuk a sajátunkat. Azt jelenti, hogy erényeket sajátítunk el. Így válunk Jézus Krisztus igaz tanítványává.” 2
Mennyei Atyának és a Szabadítónak kell az életünk középpontjában lennie. Azon szövetségünk részeként, miszerint mindig emlékezünk Jézus Krisztusra (lásd Tan és szövetségek 20:77, 79), mindennap meg tudunk tenni minden tőlünk telhetőt az Ő követése érdekében. Amikor így élünk, Ő megáldhat minket, és a szívünk felkészültebbé válik arra, hogy minden sabbatnapon vegyünk az úrvacsorából. Könnyebb lesz Őrá összpontosítani, amikor igyekszünk úgy élni, ahogy Ő tette.
2. Tégy erőfeszítést a gyűlésen való részvételre!
Dallin H. Oaks elnök, első tanácsos az Első Elnökségben, azt tanította, hogy „az úrvacsora szertartása teszi az úrvacsorai gyűlést a legszentebb és legfontosabb gyűléssé az egyházban” 3 . Az e gyűlésen való részvételre tett erőfeszítéseink sokat jelenthetnek.
Holland elder ezt mondta: „…arra buzdítanak minket, hogy érkezzünk időben és áhítattal az istentiszteletre, a szent szertartásban való részvételhez illően öltözve. A »vasárnapi ruha« jelentése kissé megfakult napjainkban, ám az Őiránta érzett tiszteletből, akinek a színe elé járulunk, vissza kell állítanunk a sabbatnapi megjelenés és öltözködés e hagyományát, amikor és ahol csak tudjuk.”
Majd pedig hozzátette: „Ami a pontosságot illeti, bármikor szeretettel igazoljuk azon áldott édesanyák késését, akik gyermekek, nasik és pelenkázótáskák garmadájával nyomukban szerencsések, hogy egyáltalán ideértek.” 4
Néha nehéz lehet eljutni az istentiszteletre a sabbat napján. Mennyei Atya azonban látja a küzdelmeidet és hallja az imáidat. Látja az erőfeszítéseidet is, és meg fog áldani, amikor eljössz istentiszteletre és veszel az úrvacsorából, még akkor is, amikor az élet forgószélnek tűnik vagy nehéz eljönni az egyházi gyűlésekre. Randy D. Funk elder a Hetvenektől ezt mondta: „Ahhoz, hogy elnyerjük [a Mennyei Atya által] kínált nagylelkű áldásokat, cselekednünk kell az elfogadásukért.” 5 Mennyei Atya és az Úr szeretik a cselekvést; szeretik látni, ahogy igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni Jézus Krisztus követése érdekében.
3. Gondolkodj el a hét során kapott áldásaidon – hogy mikor láttad az Úr kezét az életedben
Ronald A. Rasband elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Az Úr keze vezérel benneteket. Az »isteni terv« szerint Ő jelen van életetek apró részleteiben, ahogyan a fő mérföldköveknél is.” 6
Mindennap szakíts időt arra, hogy felismerd, Mennyei Atya és Jézus Krisztus mikor segített neked növekedni vagy sikerrel járni. Talán elértél egy célt. Talán jó hírt kaptál egy fizikai áldást illetően. Talán erőt éreztél ahhoz, hogy kitarts egy nehézségben. Bármi történt is, igyekezz minden dologban emlékezni Istenre, és felismerni az isteni áldásokat. 7
Az Úr ismeri a bánatainkat, ahogy ismeri az örömeinket is. Ha mindenben emlékezünk Őrá, az segít bíznunk Őbenne és az engesztelés hatalmában. Mielőtt bevezette az úrvacsorát, a Szabadító hálát adott (lásd Lukács 22:19). Örömre lelhetünk, ha követjük az Ő példáját.
4. Gondolj olyan alkalmakra a hét során, amikor kudarcot vallottál. Tarts bűnbánatot, és készíts tervet a fejlődésre!
„Ahogy hetente az úrvacsorára készülsz, szakíts időt az életed felülvizsgálatára és bűneid megbánására! Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy az úrvacsorából vehess, azonban az alázat és bűnbánat lelkiségének kell a szívedben lenni.” 8
Az úrvacsora heti emlékeztető a bűneink megbánására. A bűnbánatnak azonban mindennapos folyamatnak is kell lennie, hogy segítsen nekünk felkészülni a szövetségeink megújítására a sabbat napján. Mindennap szakíts időt arra, hogy átgondold, miben vallottál kudarcot, majd pedig készíts tervet Mennyei Atyával és a Szabadítóval arról, hogy jobban fogsz teljesíteni másnap és az elkövetkező héten. A bűnbánat ezen állandó folyamata segíteni fog egyre jobban értékelned az úrvacsorát, amikor rendszeresen érzed a Jézus Krisztus és az Ő engesztelése által felkínált megtisztító erőt.
Miközben igyekszünk jobbá válni, felidézhetjük, mit tanácsolt Michael A. Dunn elder a Hetvenektől, amikor arra kért minket, hogy mindennap váljunk akár csak „egy százalékkal jobbá”: „Vajon az apró kiigazítások véghez viszik azt a »hatalmas változást« [Alma 5:14], amelyre vágytok? Ha helyesen alkalmazzátok, akkor 99 százalékban biztos vagyok abban, hogy igen! Azonban ennek a megközelítésnek van egy feltétele: az apró javulások halmozódásához következetes, napról napra kitartó erőfeszítésre van szükség. És bár valószínűleg nem leszünk tökéletesek, el kell határoznunk azt, hogy a kitartásunkat türelemmel párosítjuk. Tegyétek ezt, és akkor a fokozott igazlelkűség édes jutalmai meghozzák nektek a vágyott örömöt és békességet.” 9
5. Ne feledd: a bűnbánat egy boldog folyamat, nem pedig szomorú esemény
Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Nincs semmi, ami felszabadítóbb, nemesítőbb vagy létfontosságúbb lenne egyéni fejlődésünk szempontjából, mint a bűnbánatnak szentelt rendszeres, napi figyelem. A bűnbánat nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamat. Ez jelenti a boldogság és a nyugodt lelkiismeret kulcsát. Hittel társítva a bűnbánat feltárja előttünk a kaput Jézus Krisztus engesztelésének hatalma előtt.” 10
Mennyei Atya és Jézus Krisztus tudják, hogy nem vagyunk tökéletesek, és hogy mindannyian fogunk hibázni. Jézus Krisztus engesztelése lehetőséget ad nekünk arra, hogy visszatérjünk az Ő jelenlétükbe. Emiatt a bűnbánat áldás, az úrvacsora pedig segít nekünk ebben a folyamatban. Minden héten veszünk az úrvacsorából, hogy újra elkötelezzük magunkat az Úr iránt.
Nelson elnök erre kért minket: „Tegyétek gyönyörűséggé a sabbatotokat, miközben hódoltok Neki, vesztek az úrvacsorából, és megszentelitek az Ő napját.” 11 Amikor követjük a próféták és apostolok tanácsát, hogy megbecsüljük Mennyei Atyánkat, Jézus Krisztust és az Ő engesztelését, valamint az úrvacsorát, akkor nem a sabbat lesz az egyetlen gyönyörűségünk: Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus követése gyönyörűséggé teszi az életünket.