Melletted vagyunk. Liahóna, 2022. ápr.
Utolsó napi szentek történetei
Melletted vagyunk
Mindig emlékezni fogok azokra a beszélgetésekre és szeretetre, amelyek segítettek nekem a hazafelé vezető nehéz utazásomon.
Épp befejeződött a rákkezelésem egyik újabb fordulója a kaliforniai San Diegóban, és elindultam haza – majdnem 1000 kilométernyi vezetés várt rám. Fáradt voltam és magányos, segítségért és útmutatásért imádkoztam.
Addigra már több mint ötvenszer utaztam hétről hétre San Diegóba onkológiai kezelésekre, de ez az út nehezebb volt a Covid19-világjárvány miatt. A járványügyi korlátozások miatt a feleségem nem tudott velem utazni, én pedig nem mehettem repülővel, mert az orvosaim aggódtak, hogy elkaphatom a vírust. Ha elkaptam volna, valószínűleg nem éltem volna túl. Maradt a magányos vezetés.
Felhívott a feleségem és az édesanyám is. Mindketten aggódtak értem. Az éjszaka hosszúnak ígérkezett.
Amikor a szolgálattevő fivérem, Brough fivér megtudta, hogy San Diegóban vagyok, és éppen hazafelé indulok, ő is aggódni kezdett. Felhívott, hogy megtudja, hogy vagyok, majd szervezett egy „telefonos brigádot”. Megkérte az elderek kvórumának több tagját is, hogy egymást váltva hívjanak fel, és beszélgessenek velem egy-egy órán keresztül. A cél az volt, hogy a hívásaik társaságot biztosítsanak, illetve ébren és éberen tartsanak.
A tízórás vezetés során jólesett e kiváló fivérek társasága, akik szóval tartottak. Amint lejárt egy-egy óra, elbúcsúztunk egymástól. Aztán újra csengett a telefonom, és boldogan tettem ki az új hívót is a kihangosítóra.
Amikor köszönetet mondtam egy-egy telefonálónak, gyakran válaszoltak így: „Örülök, hogy segíthettem. Melletted vagyunk, Campbell fivér.”
Ma is könnyek szöknek a szemembe, amikor felidézem ezeknek a kiváló fivéreknek a kedvességét, akik arra áldoztak egy-egy órát az éjszakájukból, hogy biztonságban hazavezessenek engem. Valóban hosszú volt az az éjszaka, de mindig emlékezni fogok a beszélgetéseinkre és arra a szeretetre, amelyet ezek a fivérek tanúsítottak irántam.
Mindannyian hosszú – időnként nehéz – utazáson vagyunk, vissza a mi mennyei otthonunkba. Mindannyiunknak szüksége van jó emberekre, akik bátorítanak minket az út során.
Hálás vagyok azért a sok emberért, akik a rákkal folytatott hosszú küzdelmem során imádkoznak a családomért és értem, szolgálnak és szeretnek minket – különösen azokért az elderek kvórumában lévő fivérekért, akik szolgálattételt nyújtanak, támogatnak és utat mutatnak nekünk minden lépésnél (lásd Máté 25:35–40).