Ahol vigaszt találtam. Liahóna, 2022. ápr.
Utolsó napi szentek történetei
Ahol vigaszt találtam
Miközben a szolgálattevő fivéreim énekeltek, megerősítették a bizonyságomat arról, hogy a Szabadító megért, szeret és soha nem hagy el engem.
Amikor férjhez mentem, soha nem gondoltam volna, hogy a válás szó valaha is a személyes történetem részévé válik. De a férjem a könyörgéseim és a kapcsolatunk megmentésére tett legjobb erőfeszítéseim ellenére is távozott, és a házasságunk véget ért. Csődtömegnek éreztem magam.
A mély fájdalom, megaláztatás és szétzúzott álmok időszaka következett. Soha nem tapasztaltam még nagyobb veszteséget vagy gyászt.
Szomorúságom közepette a szolgálattevő fivéreim eljöttek meglátogatni. Vigasztaltak engem, és áldást adtak nekem. Aztán a mély hangjukon elénekeltek nekem egy himnuszt, amelyet nem ismertem. Számomra ez volt a legcsodálatosabb, legvigasztalóbb himnusz, amelyet valaha is hallottam. Ezt énekelték:
Hol találok békét,
Lelkemnek vigaszt,
Mikor magányos vagyok, és senkim sincs?
Mikor a bosszúság és a bősz harag
Megsebzett szívemet
Szétfeszíti? […]
Nem tehettem róla: megríkatott a szöveg és a zene. Azt az igazságot bizonyította ez számomra – és megerősítette az arról való bizonyságomat –, hogy a Szabadító megért, szeret, és soha nem hagy engem magamra a bánatomban.
Annak köszönhetően, amit a Szabadító az engesztelése révén megtapasztalt, megérti az érzéseinket. Nem számít, hogy milyen körülményekkel nézünk szembe, Ő ismeri a bánatunkat. Szenvedett értünk. (Lásd Alma 7:11–12.)
Amikor a szolgálattevő fivéreim befejeztek az éneklést, eszembe jutottak azok a szavak, melyeket Ésaiás a Szabadító jellemzésére használt: „…betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá…, és az ő sebeivel gyógyulánk meg” (Ésaiás 53:4–5).
Biztosak lehetünk abban, hogy a Szabadítónk, Jézus Krisztus megért minket, szeret minket, és mindig mellettünk lesz – még a legmélyebb bánatunkban is.