Nyomtatásban nem jelenik meg: Jöjj, kövess engem!
Áldásokként tekinteni a parancsolatokra
Amikor igazán megértjük a parancsolatokat, láthatjuk, hogy azok annak a hatalmas szeretetnek a bizonyítékai, amelyet Mennyei Atya és Jézus Krisztus irántunk tanúsít.
Az egyetemi éveim második felében producerként dolgoztam az egyetemünk rádióműsorának. Szórakoztató munka volt, rengeteg alkotói szabadsággal, de sok szabály is volt. Az általános munkaköri leírásomban rádiós tartalmak készítése szerepelt; bár ez talán magától értetődőnek tűnhet, a munka részleteit egy teljes körű, többoldalas dokumentumba foglalták. Voltak benne szabályok az íméletikettről, az interjúk előkészületeiről, a hangfelvételek vágásáról és mindenféle olyan dologról, amelyekről még soha nem is hallottam.
Eleinte ijesztő volt, amint megpróbáltam észben tartani az összes részletet. De kezdtem nagyra értékelni ezt a listát – segített jobb producernek lennem. Nem korlátozó lista volt, amely visszatartott volna az alkotókészségem használatától: inkább segített abban, hogy az ötleteimet valós, kész termékké alakítsam. Olyan irányelvek voltak, amelyeket olyan emberek hoztak létre, akik nálam sokkal jobban ismerték a munkakört.
Szeretek a parancsolatokra is így gondolni. A két nagy parancsolat – hogy szeressük Istent és szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat (lásd Máté 22:35–40) – részét képezik a földi emberekként való általános munkaköri leírásunknak. A többi parancsolat részletesebb utasításokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miként lehet eredményesen elérni ezeket a célokat; egy szerető Mennyei Atya vázolta fel ezeket, aki tökéletesen ismeri a munkát.
Parancsolatok és áldások
Amikor valóban megértjük a parancsolatokat, áldásokként tekintünk rájuk. További útmutatást jelentenek, amelyeket Mennyei Atya ad nekünk az Ő tökéletes szemszögéből, hogy segítsen visszatérnünk Őhozzá. Amint azt Russell M. Nelson elnök kifejtette: „Mivel az Atya és a Fiú végtelen, tökéletes szeretettel szeret minket, és tudják, hogy nem láthatunk mindent úgy, ahogyan azt Ők látják, törvényeket adtak nekünk, amelyek utat mutatnak nekünk és védelmeznek minket.” 1
Carole M. Stephens nővér, aki korábban első tanácsos volt a Segítőegylet Általános Elnökségében, jól szemléltette ezt azzal, amikor elmesélte a hároméves, eleven kisunokája, Chloe történetét, akit nem lehetett meggyőzni arról, hogy becsatolva tartsa a biztonsági övét a kocsiban. Annak ellenére, hogy Stephens nőtestvér szívből igyekezett meggyőzni őt, Chloe továbbra is állandóan kicsatolta az övet, és nem volt hajlandó megfelelően becsatolva maradni az ülésében.
Végül miután elmagyarázta az unokájának, hogy a biztonsági öv a saját biztonságáért van, Chloe arca felragyogott, és így kiáltott fel: „Nagyi, azért akarod, hogy becsatoljam magam, mert szeretsz!” 2 Amint azt Chloe idővel megértette, a szabályok gyakran szeretetből fakadnak. Így van ez Isten parancsolataival is.
A parancsolatok annak a hatalmas szeretetnek a bizonyítékai, amelyet Mennyei Atya és Jézus Krisztus tanúsítanak irántunk. Lehetőséget adnak nekünk arra is, hogy kimutassuk a mi irántuk való szeretetünket és engedelmességünket. A „ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok” (János 14:15) olyan szentírás, amelyet gyakran hallunk, és jelentése szívbe markoló. Amint azt Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította: „a szeretet mindent betetőző jellemvonása mindig is a hűség” 3 . Csak elképzelni tudom, milyen szeretetet érezhet Mennyei Atya és Jézus Krisztus, amikor igyekszünk követni az utasításaikat és oly módon élni, hogy egy nap majd visszatérhessünk az Ő színük elé.
Az előttünk álló utazás
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy Isten parancsolatainak a követése könnyű lesz. Még ha megértjük is Isten szeretetét és a parancsolatok mögött meghúzódó okokat, néhányukat még mindig nehéz lehet követni (lásd 2 Nefi 2:11; Móziás 3:19).
Mózes közvetlenül azután beszélt erről, hogy lehozta a tízparancsolatot a Sínai-hegyről, azt mondva az izráelitáknak, hogy „azért jött az Isten, hogy titeket [próbára tegyen]” (2 Mózes 20:20). A próbatétel azt jelenti, megpróbál vagy megvizsgál (lásd Malakiás 3:10). Bármily szeretetteljesek is ezek a parancsolatok, Mennyei Atyánk gyermekei számára készített tervének is a fontos részét képezik: „próbára tesszük őket, hogy meglássuk, vajon megtesznek-e minden olyan dolgot, amit az Úr, az ő Istenük megparancsol nekik” (Ábrahám 3:25). A parancsolatok lehetőséget adnak nekünk arra, hogy tudatosan használjuk az önrendelkezésünket, amint azt Nelson elnök tanította: „Ő azt szeretné, ha a gyermekei döntése lenne az, hogy Őhozzá visszatérjenek – felkészülten, alkalmasan, felruházva, összepecsételve és a szent templomokban kötött szövetségekhez hűen.” 4
Amikor úgy érezzük, hogy sok mindent kell egyensúlyban tartani és megtenni, akkor emlékezhetünk arra, hogy a világ, nem pedig az evangélium teszi bonyolulttá az életünket. Gary E. Stevenson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„Hallottam már olyan megfogalmazást, mely szerint Jézus Krisztus evangéliuma »egyszerűen gyönyörű és gyönyörűen egyszerű«. A világ nem az. Bonyolult, összetett, és tele van zűrzavarral és viszályokkal. Áldottak vagyunk, amikor gondosan ügyelünk arra, hogy a világra oly jellemző bonyolultság ne kapjon teret abban, ahogyan az evangéliumot befogadjuk és gyakoroljuk. […]
Mindannyian törekedjünk az evangélium egyszerűségének a megtartására” 5 .
Azokban az időkben, amikor úgy érezzük, hogy túlterhelnek minket az élet követelményei, hasznos lehet, ha a legegyszerűbb formájukban emlékezünk a parancsolatokra: Szeresd Istent! Szeresd a felebarátodat! Szeresd önmagadat! Isten számunkra adott összes többi parancsolata ezen alapvető parancsolatok kiterjesztése, valamint az Ő irántunk való szeretetének a kiterjesztése.