„Enyhíteném fájdalmát…”

Írta: Kerri Nielsen

Okleveles klinikai szociális munkás, Családsegítő Szolgáltatások

Hat tantétel segíthet nekünk jobban támogatni a szükséget szenvedőket.

Kép

két nő beszélget egy parkban

Előfordult már veled, hogy egy barátod egy emberpróbáló helyzetről mesélt neked, és nem tudtad, hogyan segíthetnél a legjobban, vagy utólag visszatekintve azt kívántad, bárcsak másként reagáltál volna? Előfordult, hogy elfogadtál egy elhívást, és aggódtál amiatt, hogy mennyire tudnál segíteni azoknak, akiknek a szolgálatára elhívtak?

A Lásd, követlek, Uram című himnusz (Himnuszok, 140. sz.) harmadik versszakában ez a sor áll: „Enyhíteném fájdalmát…” [Az angol eredeti szó szerinti fordításban azt jelenti: Elsajátítanám a gyógyító mesterségét.] Micsoda erőteljes kifejezés! A hátterünktől és a körülményeinktől függetlenül mindegyikünk hasonlóbbá válhat a Szabadítónkhoz, ha megtanuljuk, hogyan tudunk felemelni és megerősíteni másokat.

Íme hat alapelv, amelyek segíthetnek neked enyhíteni mások fájdalmát. ¹

1. Először is szeress!

Isten minden gyermeke megérdemli a szeretetet és a kedvességet. Lehet, hogy nem értjük az illető egyéni tapasztalatait, de mindig tanúsíthatunk iránta szeretetet. Amikor igazán törődünk valakivel, az át fog ragyogni a kapcsolatainkon. Ez egy olyan bizalmi alapot fog képezni, amely hihetetlenül hasznos lehet, miközben átevickélünk a kihívást jelentő beszélgetéseken – különösen akkor, amikor nem a tökéletes dolgokat mondjuk a tökéletes időben.

2. Hallgasd meg, hogy megértsd!

Ügyelj arra, hogy ne bocsátkozz feltételezésekbe azt illetően, mit éreznek mások, vagy miért teszik azt, amit tesznek. Inkább tegyél fel kérdéseket, és figyelj oda azzal a céllal, hogy megértsd, min megy keresztül a másik ember. Ne feledd, hogy nem kell megoldanod a helyzetet! Ha csak a gond megoldására összpontosítunk, akaratlanul is azt az üzenetet közvetíthetjük, hogy nem fontos, amit a másik mond.

Inkább gyakorolhatjuk a türelmes odafigyelést – megpróbálhatunk megérteni anélkül, hogy azt tervezgetnénk, mit mondunk válaszul. Amikor megtanulunk egyszerűen csak meghallgatni valakit és mellé ülni a fájdalmában, olyan kapcsolatot teremtünk, amely már önmagában is meglehetősen gyógyító hatással lehet.

3. Tanítsd az igazságot!

Miután megértettük a helyzetet, lehet, hogy úgy érezzük, hogy szeretnénk megosztani a vigaszt nyújtó evangéliumi tantételekről való tudásunkat. Imádságosan kérj segítséget a Lélektől, hogy tudd, mit ossz meg. Összpontosíts olyan igazságokra, amelyek segíteni fognak az illetőnek az örökkévaló öröm felé vezető ösvényen járni.

Michelle D. Craig nővér, a Fiatal Nők Általános Elnöksége első tanácsosa ezt tanította: „Talán a legfontosabb dolgok, amelyeket világosan látnunk kell, azok, hogy kicsoda Isten és valójában kik vagyunk mi: mennyei szülők fiai és leányai, »isteni természettel és örökkévaló rendeltetéssel«.” ²

4. Tápláld a hitet!

Buzdíthatunk másokat, hogy legyen hitük Mennyei Atyjukban, aki ismeri és szereti őket; a Szabadítójukban, aki tökéletesen érti őket; és a Szentlélekben, aki nagyon szeretne utat mutatni nekik. Egy olyan egyszerű dolog, mint a velük való imádkozás vagy a szentírások közös olvasása segíthet táplálni a hitüket.

Russell M. Nelson elnök ezt az ígéretet tette:

„Az Úr nem követel tőlünk tökéletes hitet ahhoz, hogy hozzáférjünk az Ő tökéletes hatalmához. Azt azonban kéri tőlünk, hogy higgyünk. […]

Arra kérlek benneteket, hogy már ma kezdjetek hozzá a hitetek gyarapításához. A hitetek által Jézus Krisztus növelni fogja az arra irányuló képességeteket, hogy hegyeket mozdítsatok el az életetekben, még ha a Mount Everesthez hasonló nagyságú személyes kihívások sejlenének is fel.” ³

Ez egyaránt vonatkozik a mi életünkre és azok életére is, akiknek segíteni próbálunk.

5. Folytasd a szolgálattételt!

Amikor kapcsolatokat építünk, és gondosan odafigyelünk arra, hogy másoknak mire van szüksége, akkor bízhatunk abban, hogy a Lélek segíteni fog tudnunk, hogyan cselekedjünk – úgy azonnal, mint hosszú távon. Néhány megpróbáltatás és kihívás hosszú ideig tart. Azoknak, akiknek szolgálattételt nyújtunk, további segítségre lehet szükségük a kezdeti válság után. Amikor imádságosan útmutatásra törekszünk, majd pedig kinyitjuk a szemünket és a szívünket, mennyei segítséget fogunk kapni, hogy megtudjuk, miként szolgáljuk egymást bölcsen.

6. Osszuk meg a saját terheinket!

Sokan hajlandóak vagyunk segíteni valakinek. De hányan vagyunk hajlandóak őszintén válaszolni egy szívből jövő „Hogy vagy?” kérdésre? Bízunk-e eléggé másokban ahhoz, hogy sebezhetőek legyünk, és megosszuk, mi is történik valójában a mi életünkben?

A szentírások számos olyan alkalomról szólnak, amikor a Szabadító elfogadta, sőt, kérte is a szolgálatot. Íme néhány példa:

Mások otthonában evett (lásd Márk 2).
Megengedte, hogy drága olajjal mossák meg a lábát (lásd Lukács 7).
Vizet kért a kútnál lévő asszonytól (lásd János 4).
Engedte, hogy mások lássák, amikor gondterhelt volt (lásd János 11).

A Szabadító életének ezen beszámolóiból többek között azt tanulhatjuk meg, hogy amikor őszintén megosztjuk az életünket másokkal, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy megáldjunk másokat, és ugyanakkor mi magunk is áldottak legyünk. Megoszthatunk valamit, ami segíteni fog valakinek felismerni, hogy nincs egyedül a küszködésében – és lehetséges, hogy éppen ő lesz majd a válasz a mi imáinkra.

Nem kell félnünk, amikor mások az életük kihívásaival jönnek hozzánk. Amikor szeretettel és odafigyeléssel kezdünk, a Lélek segíteni fog tudnunk, hogyan nyújtsunk szolgálattételt és miként tápláljuk a hitet. Mi is kérhetünk segítséget, és kell is. Mindezen módokon Jézus Krisztus példáját követjük, aki „az út, az igazság és az élet” (János 14:6). Ő a vigasz és a remény valódi forrása. Ő a Gyógyítómester.