Nem korlátozzuk-e Istent az életünkben? Liahóna, 2022. ápr.
Nem korlátozzuk-e Istent az életünkben?
Nem a püspök az egyetlen, akit Isten biztosított számunkra, hogy segítsen nekünk a kihívásainkban.
Illusztrálta: David Green
Amikor Marcót elhívták püspöknek, az egyik első találkozója Peña fivérrel és nővérrel zajlott (a neveket megváltoztattuk). Mindketten bántalmazással kapcsolatos megrázkódtatással küzdöttek. Az ebből fakadó mentálhigiénés kihívásaik égetőek voltak. Korábban mindkettejüknek része volt már sikertelen házasságban, és minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy összetartsák a mozaikcsaládjukat. A munkavállalással kapcsolatos folyamatos kihívások küzdelmessé tették az önellátást. El akartak menni a templomba, de nem voltak érdemesek az ajánlásra. Úgy tűnt, hogy valamelyikük mindig válságban van.
Marco szerette őket, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy több segítségre van szükségük, mint amennyit egyedül képes nyújtani.
Sajnos Peñaék nem szívesen engedték, hogy a püspök másokat is bevonjon. Akkoriban az egyháztagok közül sokan a püspök feladatának tekintették, hogy átsegítse az egyháztagokat az ilyen kihívásokon. Ezenkívül Marco attól is tartott, hogy ha valaki más segítségét kéri, akkor Peñáék úgy fogják érezni, hogy nem fontosak számára.
Így aztán Marco minden tőle telhetőt megtett. Meglátogatta őket. Tanácsot adott. Megpróbálta összekapcsolni őket a szükséges mentálhigiénés szakemberekkel. Marco és a felesége elmentek velük az önellátási órákra, és segítettek nekik átküzdeni magukat néhány pénzügyi nehézségen. Bár az egyházközség más tagjai is segítettek, a püspök számtalan órát töltött Peñáékkal. Öt év után egymáshoz pecsételték őket, de még mindig küszködtek a legtöbb olyan hosszú távú gonddal, amellyel annak idején felkeresték őt.
Visszatekintve Marco azt mondja, hogy ő is és a Peña házaspár is félreértette a püspök szerepét. Ezenkívül egyikük sem bízott eléggé abban, hogy a Segítőegylet és az elderek kvóruma elnökei képesek lesznek eleget tenni az Istentől kapott azon feladataiknak, hogy segítsenek az egyháztagoknak az efféle kihívások közepette. Az eredmény az volt, hogy ezzel korlátozták az Úr áldásait a Peña család életében.
Több szem, több kéz
Ez a történet nem szokatlan. Legtöbben az egyházközségünk lelki vezetőjeként tekintünk a püspökünkre. Ő az egyházközség elnöklő főpapja, és ő rendelkezik az egyház munkájának a vezetéséhez szükséges papsági kulcsokkal az egyházközségben. Mivel a szentírásbeli szerepe magában foglalja, hogy általános bíróként szolgáljon, szükségünk van a segítségére az érdemességgel és a bűnbánattal kapcsolatos kérdésekben. Végső soron ő felel azért is, hogy egyházi forrásokat használjon a szükséget látók megsegítésére. Így hát gyakran ő az első ember, aki eszünkbe jut, amikor bármilyen segítségre van szükségünk.
Azonban Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában nem a püspök az egyetlen, akit az Úr felhatalmazott arra, hogy az Ő nevében cselekedjen. A papsági kulcsok irányítása alatt végzett szolgálat során az egyházközségből más férfiak és nők is felhatalmazással és hatalommal rendelkeznek arra, hogy kinyilatkoztatást kapjanak és segítsenek a gondjaikra bízottaknak. Az elderek kvóruma és a Segítőegylet elnöke is ki lett jelölve arra, hogy Isten útmutatásában részesüljenek a segítségünkre vonatkozóan. Az egyházközség más tisztségviselői, szolgálattevő fivérek és nővérek, valamint bárki, aki papsági kulcsok felhatalmazása alatt megbízást kap arra, hogy az Úr nevében cselekedjen, szükség szerint segítséget nyújthat.
„Az elderek kvóruma és a Segítőegylet elnökei Isten által kijelölt felelősséggel és kinyilatkoztatással rendelkeznek az egyháztagok megsegítését illetően – mondta Jean B. Bingham elnök, a Segítőegylet általános elnöke. – Mindenki, akit elválasztanak egy elhívásra, vagy aki papsági kulcsok alatt kapott megbízást, rendelkezik a felhatalmazással, továbbá jogosult az adott feladat ellátásához szükséges kinyilatkoztatásra.” 1
Isten szeret minket, és végtelen hatalmát arra szeretné használni, hogy megáldjon bennünket (lásd Tan és szövetségek 41:1). 2 „Általában azonban egy másik ember által elégíti ki a szükségleteinket.” 3 Amikor korlátozzuk, hogy kikben bízunk meg annyira, hogy elfogadjuk a segítségüket, akkor esetleg Isten számos nekünk szánt áldását rekesztjük ki az életünktől, mivel nem teszünk eleget az adott áldások elnyeréséhez Őáltala támasztott feltételeknek (lásd Tan és szövetségek 130:20–21). 4
A Segítőegylet és elderek kvóruma elnökeinek a felemelése
A 2018. áprilisi általános konferencián a vezetők jelentős változásokat jelentettek be, köztük a papsági kvórumok átszervezését, a házi- és látogatótanítás helyett végzett szolgálattétel bevezetését, valamint a Segítőegylet és az elderek kvóruma elnökségeinek a felemelését oda, hogy segítsenek vezetni a szabadítás és felmagasztosulás munkáját az egyházközségben. Ezek a változások kihangsúlyozták, milyen szerepük van a Segítőegylet és az elderek kvóruma elnökeinek abban, hogy „elsődleges felelősséget vállal[ja]nak… az egyház tagjai feletti őrködésért” 5 , és abban, hogy a püspökkel egyeztetve együttműködjenek a fizikai szükségletek kielégítésében. 6
Az egyház szervezetét, eljárásrendjeit és programjait érintő közelmúltbeli változtatások célja részben az volt, hogy „segít[se] az elderek kvórumát és a Segítőegyletet, hogy összehangolják munkájukat. [V]alamint lehetővé teszik a püspök számára, hogy több feladatot adhasson ki az elderek kvóruma és a Segítőegylet elnökének, s ezáltal ő és a tanácsosai elsődleges kötelességeikre összpontosíthassanak” az egyházközség felnövekvő nemzedékét illetően. 7
Püspököknek: Az isteni delegálás hatalma
Mivel vannak olyan feladatok, amelyeket csak a püspök képes ellátni, nagy áldást jelenthet a püspökök és a szükséget látó egyháztagok számára, ha a Segítőegylet és az elderek kvóruma elnökei felhatalmazást kapnak a segítségnyújtásra.
Érdemességi ügyekben például csak a püspök szolgálhat általános bíróként. Szintúgy ő tartozik felelősséggel a böjti felajánlások és az egyházközségi pénzek felhasználásáért. Ő rendelkezik az ároni papság kulcsaival az egyházközségben, és nem hanyagolhatja el a felnövekvő nemzedékkel kapcsolatos feladatait.
A delegálás lehetősége áldást jelent a püspöknek és az egyházközség tagjainak is. „A püspöknek ügyes delegálónak kell lennie, máskülönben összeroppan a feladatai terhe alatt, vagy nekikeseredik, ha azt látja, hogy sok közülük elvégzetlen marad” – mondta Dallin H. Oaks elnök, első tanácsos az Első Elnökségben. 8
„A püspöknek meg kell értenie, hogy ő nem lesz ettől kevesebb” – ezt pedig már Reyna I. Aburto nővér, a Segítőegylet Általános Elnökségének második tanácsosa mondta. 9 Éppen ellenkezőleg, ha felkérünk másokat, hogy segítsenek az Úr munkájában, az építi és megáldja őket szolgálati lehetőségek révén. Ez annak eredménye, hogy a Szabadító nevében és az Ő felhatalmazásával cselekszünk mások megáldására.
Vezetőknek: Hogyan történik ez?
Az egyháztagok és a vezetők nagy valószínűséggel olyan egyházközségekben láthatják ezeket az áldásokat, ahol az egyháztagok magukévá tették a szolgálattételben rejlő elképzelést, és ahol az elderek kvóruma és a Segítőegylet elnöke jól egyeztetnek egymással és a püspökkel.
„Mire az elderek kvóruma és a Segítőegylet elnöke a szolgálattételről egyeztet, addigra ideális esetben ők már együtt dolgoznak azon egyháztagok szükségletein, akiket ott szóba hoznak – mondta Bingham elnök. – Ezután találkoznak a püspökkel, hogy meglátásokat és jóváhagyást nyerjenek a segítségnyújtásra vonatkozó terveiket illetően.” 10
Fontos felismerni, hogy a munka az egyházközség tagjainak a szolgálattétele során lesz elvégezve. „A szolgálattétel az evangélium működés közben – mondta Walter F. González elder a Hetvenektől. – Az egyháztagok szükségleteinek a kielégítése nem csupán az elderek kvóruma és a Segítőegylet elnökeinek a dolga, mint ahogy nem is csak a püspök dolga.” 11
„A szolgálattétel a kulcs a szükségletek kielégítéséhez, valamint a szabadítás és felmagasztosulás munkájának az elvégzéséhez – mutatott rá Bingham elnök. – A szolgálattétel azt jelenti, hogy meghívjuk az embereket, hogy jöjjenek Krisztushoz, és kössenek templomi szövetségeket Ővele. A szolgálattétel révén határozzuk meg az egyháztagok szükségleteit és erősségeit, miközben támogatjuk őket az evangélium szerinti életben és az önellátóvá válásban.” 12
Tovább is van
Nem sokkal azután, hogy Marcót felmentették a püspöki elhívásából, lesújtott a járvány. Peña testvér elvesztette az állását, a család pedig újabb érzelmi és pénzügyi válságba süllyedt. Az egyházi vezetők tanácsát és az átdolgozott kézikönyvet követve, 13 az elderek kvóruma elnöke vette kézbe, hogy sugalmazott módokat keressen a Peña család támogatására. Az új püspökkel tanácskozva az elderek kvóruma elnöke késztetést érzett arra, hogy Marcót bízza meg Peña fivér megsegítésével.
A fontos bizalmi kapcsolat már megvolt közöttük, és a papsági kulcsok felhatalmazása alatt kapott megbízással Marcó támaszkodhatott arra, hogy megkapja a kinyilatkoztatást, amelyre a segítségnyújtáshoz szüksége lesz. 14
„Néhányan ironikusnak tartották, hogy én lettem felkérve Peña fivér megsegítésére, miután püspökként már annyi időt töltöttem velük – idézte fel Marco. – Ez a feladat azonban kiváló tapasztalatot jelent számomra. Az Úrtól kapott megbízás, hogy segítsek elvégezni az Ő munkáját. Hálás vagyok azért, hogy nemcsak a Peña család terheinek könnyítésében segíthetek, hanem a püspökében is.”