Az úrvacsora: A Szabadítóra való emlékezés egyik módja. Liahóna, 2022. ápr.
Evangéliumi alapok
Az úrvacsora: a Szabadítóra való emlékezés egyik módja
The Last Supper [Az utolsó vacsora]. Készítette: Simon Dewey
A keresztre feszítése előtti estén Jézus Krisztus az utolsó vacsora alkalmával találkozott az apostolaival. Ott részesítette őket először úrvacsorában. Elmagyarázta, hogy ezáltal is emlékezhetnek Őrá. Az úrvacsora egy olyan szertartás, amikor is kenyeret és vizet veszünk magunkhoz, hogy emlékezzünk Krisztus engesztelésére. A kenyér Krisztus testét jelképezi, a víz pedig a vérét.
Vasárnaponként, az úrvacsorai gyűlés során veszünk az úrvacsorából. Egy himnuszt énekelünk, miközben papságviselők apró darabokra törik a kenyeret.
Azok a papságviselők, akik megtörték a kenyeret, különleges imákat is mondanak. Ezeket az imákat a Tan és szövetségek 20:77, 79 tartalmazza. Az imák arra emlékeztetnek minket, amit mi ígértünk Mennyei Atyának, és amit Ő ígért nekünk.
Más papságviselők kiosztják az úrvacsorát az egyházközség vagy gyülekezet tagjainak. Amikor veszünk az úrvacsorából, emlékezünk a Szabadítóra és az Ő értünk hozott áldozatára. Ismételten elkötelezzük magunkat a Mennyei Atyával kötött szövetségek (ígéretek) betartása mellett.
Áhítatosak vagyunk, miközben zajlik az úrvacsora megáldása és kiosztása. Ez annak az ideje, hogy Jézus Krisztus életére, tanításaira és engesztelésére gondoljunk. Arra is gondolhatunk, hogy miként követhetjük az Ő példáját.