Megtanulni, hogyan szól hozzád a Lélek

Írta: Chakell Wardleigh Herbert

Egyházi folyóiratok

Nem olyan nehéz, mint ahogy gondoljuk.

Kép

szentírást olvasó nő

Illusztráció: J. Kirk Richards

„Annyira össze vagyok zavarodva! Miért éreztem késztetést arra, hogy szolgáljam őt, amikor még csak nem is értékelte?”

A barátom, Sarah (a nevet megváltoztattam) könnyes szemmel mesélte nekem, hogyan szerzett tudomást arról, hogy egy régi ismerősének nemrégiben kisbabája született, és mivel ő maga korábban szolgálati lehetőségekért imádkozott, késztetést érzett arra, hogy felajánlja, visz nekik vacsorát. Az ismerőse elfogadta az ajánlatot.

De a dolgok nem a tervek szerint alakultak.

Az étel elkészítése közben minden csak egyre rosszabbra fordult, és amikor Sarah a tervezettnél egy órával később végre odaért a házukhoz, az ismerőse kimérten közölte, hogy a családjuk már evett, aztán becsukta az ajtót.

Sarah-t lesújtotta a dolgok menete, de leginkább összezavarodva érezte magát – nem tudta, hogy valóban késztetést kapott-e a Lélektől az ismerőse szolgálatára, vagy az csak a saját ötlete volt.

Sokan éltünk már át ehhez hasonló helyzeteket – én biztosan. Olyan helyzetekre gondolok, amikor késztetést éreztünk bizonyos döntések meghozatalára, de ezek a döntések végül nem olyan kimenetellel járnak, ahogy gondoltuk. Az ilyen pillanatokban felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon a Szentlélek valóban kommunikál-e velünk.

A Szentlélek valóban szól hozzánk, de gyakorlást igényel, hogy megtanuljuk felismerni a késztetéseit. Íme néhány ötlet, amely segíteni fog neked felismerni az Ő hangját és bízni benne.

1. Ne feledd, hogy a Szentlélek elnyerése egy döntés!

Amikor az egyház tagjává konfirmálnak minket, az áldásban azt mondják nekünk: „fogadd be a Szentlelket”.

A kulcsszó ez: fogadd be.

A befogadás azt jelenti, hogy még ha meg is adták nekünk a Szentlélek ajándékát, rajtunk áll e páratlan ajándék elfogadása azáltal, hogy eldöntjük, érdemesen élünk az Ő társaságára, majd pedig eldöntjük, miszerint hallgatunk-e az Ő lágy benyomásaira.

Amint azt David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította: „A Szentlélek nem kezd el munkálkodni az életünkben csak azért, mert kezek pihentek meg a fejünkön, és elhangzott ez a négy fontos szó. E szertartás elnyerésekor mindannyian szent és állandó felelősséget vállalunk, hogy vágyni, keresni és munkálkodni fogunk, valamint úgy élünk, hogy valóban »befogadjuk a Szentlelket«…” ¹

A Szentlélek elnyerése és az Ő hatásának a felismerése olyan hitbéli cselekedeteket foglal magában, mint az imádkozás, a szentírások tanulmányozása és a templomlátogatás. Végső soron, ha igyekszel mindennap követni Jézus Krisztust, akkor „a Szentlélek állandó társad lesz” (Tan és szövetségek 121:46; lásd még 45. vers).

2. Tudd, hogy a Lélek mindennap szólhat hozzád!

Igen, mindennap. Amint azt Lorenzo Snow elnök (1814–1901) egyszer tanította: „Ez minden utolsó napi szent hatalmas kiváltsága…, hogy jogunkban áll részesülni a Lélek megnyilatkozásaiban életünk minden napján.” ²

Azonban a világ fülünkbe zúgó kellemetlen zsibongásával és a vállunkon nyugvó feladatok végtelen számával nem csoda, hogy néha elszalasztjuk életünkben a Szentlélek halk, szelíd hangját.

Ami segíthet mindennap felismernünk az Ő hangját, az az, ha listát készítünk a velünk történt jó dolgokról, vagy azokról a dolgokról, amelyek megtételére vagy elmondására késztetést éreztünk. Gyakran addig nem ismerjük fel a kinyilatkoztatást, amíg nem cselekedtünk egy adott benyomás szerint, majd pedig vissza nem tekintünk az élményünkre.

Azt is fontos szem előtt tartanunk, hogy a tanulásunk és a fejlődésünk lehetővé tétele érdekében Isten talán nem vázol fel minden lépést, amelyet meg kell tennünk az életben. Amint azt Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította: „Mennyei Atyánk szülői célja nem az, hogy gyermekei megtegyék, ami helyes, hanem hogy saját maguk döntsenek a helyes dolgok mellett, végül olyanná válva, mint Ő maga.” ³

3. Olvass a sorok között!

Néha talán túlgondoljuk, hogy egy üzenet a Lélektől való-e. Fontos hittel cselekedni, azonban megtudhatjuk, hogy egy adott késztetés a Szentlélektől érkezett-e, amint átgondolunk néhány kérdést:

Törekedtél kinyilatkoztatásra?
Olyan módon élsz, mely által veled marad a Lélek?
Jó cselekedetre késztet téged ez a benyomás?
Hajlandó vagy a Lélekre hallgatni a saját vágyaid helyett?

Ha minden tőled telhetőt megteszel azért, hogy kinyilatkoztatásra törekedj, és olyan benyomást kapsz, amelynek nem látod értelmét, emlékezz Dieter F. Uchtdorf elder szavaira a Tizenkét Apostol Kvórumából: „Talán ekkor még nem áll össze a teljes kép, de ha türelmesek vagyunk, elegendőt fogunk látni ahhoz, hogy bízzunk egy gyönyörű, nagyszerű minta létezésében. Amikor pedig igyekszünk Istenben bízni és Fiát, Jézus Krisztust követni, akkor egy nap majd meglátjuk a kész alkotást, és tudni fogjuk, hogy maga Isten keze vezette és irányította a lépteinket.” ⁴

Ez visszavezet minket ahhoz a beszélgetéshez, amelyet Sarah és én folytattunk.

4. Igyekezz megtudni, hogyan érzed a Lelket!

Sarah elmondta nekem, hogy amikor hazatért az ismerőse szolgálatára tett katasztrofális kísérletéből, megkérdezte Mennyei Atyát, miért érezte a késztetést, ha végül ilyen rosszul sült el a dolog. És miközben csendben hallgatott, határozott gondolata támadt: „A válasz nagyobb, mint gondolnád.”

Miközben a szavain elmélkedtem, hirtelen eszembe jutott egy általános konferenciai beszéd, amelyet nemrég tanulmányoztam: Renlund elder Dühítő igazságtalanság című beszéde.

Késztetést éreztem, hogy megosszak belőle néhány tanítást: „Jézus Krisztus egyaránt érti az igazságtalanságot, és hatalmában áll gyógyírt is nyújtani rá. Semmi sem fogható ahhoz az igazságtalansághoz, amelyet Ő elszenvedett. […] Ő tökéletesen érti, hogy mit élünk át.” ⁵

Azzal a gondolattal álltam elő, hogy talán ennek a késztetésnek az volt a célja, hogy lehetővé tegye Sarah számára a Szabadító fokozottabb megbecsülését és szeretetét. E gondolat megosztása közben mindkét karom libabőrös lett, és megerősítést kaptam arról, hogy a Lelket érzem.

Abban a pillanatban ráébredtem, milyen sokféleképpen szólt hozzánk a Szentlélek:

Sarah-nak az a jó gondolata támadt, hogy szolgáljon valakit.
Egy szelíd hang az elméjében megválaszolta a kérdését, miután imádkozott.
Hirtelen eszembe jutott Renlund elder beszéde, és kiderült, hogy ez volt az, amit Sarah-nak hallania kellett.
A gondolataim megosztása után vigasztaló érzést éreztem, ami megerősítette, hogy a gondolatom Őtőle eredt.

A beszélgetésünket úgy fejeztük be, hogy éreztük a Lelket és megnövekedett az abba vetett bizalmunk, hogy Ő valóban szól hozzánk. Az is megújította a hitünket, hogy még ha a késztetések nem is úgy alakulnak, ahogy várjuk, attól még a Szentlélektől erednek.

Könnyebben meg tudod különböztetni a Lelket a saját gondolataidtól, amikor megkéred Mennyei Atyát, hogy segítsen felismerned, hogyan szól hozzád a Lélek. Szükség van még készséges szívre, lelkileg józan elmére és olyan fülre is, amely képes kikapcsolni a világ hatásait.

Én még mindig tanulom ezt a lelki nyelvet, de hálás vagyok azokért a pillanatokért, amikor a Szentlélek ajándékán keresztül Mennyei Atya emlékeztet engem, hogy Ő ismer engem és készen áll útmutatást adni nekem – és mindegyikünknek, aki továbbra is Őhozzá fordul.