Egyedül? Soha. Liahóna, 2022. ápr.
Utolsó napi szentek történetei
Egyedül? Soha
Nem ismertem a beteg férfit, de Mennyei Atya ismerte.
Kompozit fénykép az Adobe Stock és Janae Bingham jóvoltából
Hat brazil misszionáriusként éppen csak leszálltunk Argentínában, és a misszióinkba induló járatokra vártunk. Amikor beléptünk az induló járataink várótermébe, szerettünk volna készíteni pár képet a repülőtér kifutópályájáról, a távolban a várossal. Miközben a többiek elmentek fényképezni, én a csomagokkal maradtam.
Miután visszatértek, én is körülnéztem, és láttam egy helyet, ahonnan fényképezni szerettem volna. „Mindjárt jövök” – mondtam a többieknek.
Miután fényképeztem egyet, hallottam, amint valaki azt mondja: „Elder!” Gyorsan körülnéztem, de nem láttam senkit. Aztán másodszor is hallottam: „Elder!”
Amikor újra körülnéztem, megláttam egy idős férfit, aki egy közeli padon ült. Amikor odamentem hozzá, ezt mondta: „Elder, szeretnék papsági betegáldást kapni.”
A kérése váratlanul ért. Egy férfi, akivel azelőtt még soha nem találkoztam, áldást kér tőlem az első napomon egy olyan országban, amelynek a nyelvét is alig beszélem.
Több akadozó kérdést is feltettem neki spanyolul: „Van hited? Hiszel a papság hatalmában? Ismered Az Utolsó Napi Szentjek Jézus Krisztus Egyházát?”
A kérdéseimtől kissé összezavarodva így felelt: „Az egyház tagja vagyok, elder. Saltából jöttem, északról. Egyedül vagyok, beteg vagyok, és áldásra van szükségem.”
Elmentem, hogy megkeressem a többi misszionáriust. Bemutatkoztunk, és egy percre elbeszélgettünk a férfival. Aztán vele és a társammal elvonultunk a mosdóba, ahol áldást adtunk neki.
Ez alkalommal nem volt időm mélyebben elgondolkodni azon, amit a férfi mondott nekem, csak azon, hogy áldásra van szüksége. Később azonban az „egyedül vagyok” szavak mélyen megérintették a szívemet. Egyedül érezte magát, de van egy Mennyei Atyja, aki tudta, hogy hol van ő, és azt is, hogy beteg. Mennyei Atya nemhogy nem hagyta el őt, hanem misszionáriusokat küldött, hogy vigasztalják, áldást adjanak neki, és emlékeztessék őt, hogy nincs egyedül.
Ez az élmény megerősítette a bizonyságomat arról, hogy van egy Mennyei Atyánk, aki ismer és soha nem fog cserben hagyni minket.