8. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: A halál utáni élet. A Mormon könyve tanításai és tana hitoktatói anyag (2021)
8. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. A Mormon könyve tanításai és tana hitoktatói anyag
8. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
A halál utáni élet
Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Nem szabad a halálra ellenségként tekintenünk. Teljes megértéssel és felkészüléssel a hit kiszorítja a félelmet. A remény felváltja a csüggedést” (“Doors of Death,” Ensign, May 1992, 74). Miközben e felkészülési anyagot tanulmányozod, gondold át, hogy a Mormon könyve mit tanít a halálról és a halál utáni életről, ami segíthet neked „felkészül[ni] az Istennel való találkozásra” (Alma 12:24).
1. szakasz
Mi történik a halálunk után?
Miután Koriánton, az ifjabb Alma fia elhagyta a szolgálatot és nemi bűnt követett el, az apja beszélt vele a cselekedetei komolyságáról. Alma látta, hogy Koriánton aggódik a halál utáni élet, valamint azon büntetés miatt, mely a bűnösökre vár. Alma azt tanította a fiának, hogy noha mindenki fel fog támadni, csak az igazlelkűek élnek majd Istennel (lásd Alma 40:1, 9–10, 25–26). Azt is kifejtette, mi történik a lelkünkkel a halál és a feltámadás között.
Joseph Fielding Smith elnök a „hazavitetik ahhoz az Istenhez, aki életet adott neki” idézet kapcsán a következőket tanította:
„[Ez a szövegrész] egyszerűen azt jelenti, hogy véget ér a halandó létük, és visszatérnek a lelkek világába, ahol aztán tetteik szerint jelölnek ki számukra egy helyet az igazak vagy a hamisak között, hogy ott várják a feltámadást” (Joseph Fielding Smith, Answers to Gospel Questions, comp. Joseph Fielding Smith Jr. [1958], 2:85).
Továbbá Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből a következőket mondta a lélekvilágról:
„Természetesen a szentírásokból tudjuk, hogy miután a testünk meghal, lelkekként folytatjuk életünket a lélekvilágban. A szentírásokból arra is fény derül, hogy ez a lélekvilág kettéoszlik azok között, akik »igazlelkűek« avagy »igazak« voltak ebben az életben, és azok között, akik gonoszak. Azt is leírják, hogy néhány hithű lélek miként tanítja az evangéliumot azoknak, akik gonoszok voltak vagy lázadtak (lásd 1 Péter 3:19; Tan és szövetségek 138:19–20, 29, 32, 37). A legfontosabb pedig, hogy modern kori kinyilatkoztatásból tudomásunk van arról, miszerint a szabadítás munkája tovább folytatódik a lélekvilágban (lásd Tan és szövetségek 138:30–34, 58), és bár arra buzdítanak minket, hogy a halandóság során ne halogassuk a bűnbánatunkat (lásd Alma 13:27), azt is tudjuk, hogy bizonyos mértékben ott is van mód a bűnbánatra (lásd Tan és szövetségek 138:58)” (Bízzatok az Úrban! Liahóna, 2019. nov. 26.).
2. szakasz
Miként adhat nekem reményt a feltámadásba vetett hit?
Amikor Alma és Amulek Ammoniha népét tanította, egy Zézrom nevű törvénytudó megkísérelte kiforgatni Amulek szavait, és aláásni a Jézus Krisztusról adott tanításait. Válaszként Amulek bátran bizonyságot tett, hogy a feltámadás és a bűntől való szabadítás csakis Jézus Krisztuson keresztül valósulhat meg.
A feltámadás fontosságáról téve bizonyságot, Susan W. Tanner elnök, a Fiatal Nők korábbi általános elnöke ezt tanította:
„Ezeket a szent testeket, melyekért oly hálásak vagyunk, természetes korlátok akadályozzák. Néhány ember fogyatékossággal születik, néhányan pedig egy betegség fájdalmával küszködnek egész életükön keresztül. Mindannyian tapasztaljuk, hogy a korral a testünk lassan kezd elgyengülni. Amikor ez történik, arra a napra vágyunk, amikor a testünk meggyógyul és egészséges lesz. Türelmetlenül várjuk a feltámadást, melyet Jézus Krisztus tett lehetővé számunkra. […] Tudom, hogy Krisztuson keresztül megtapasztalhatjuk az öröm teljességét, mely csupán akkor érhető el, amikor a lélek és az anyag elválaszthatatlanul össze van kötve (lásd T&Sz 93:33)” (A test szent mivolta. Liahóna, 2005. nov. 15.).
3. szakasz
Mit tehetek azért, hogy felkészültebb legyek az Istennel való találkozásra?
Jó pár évvel az ammonihai tanításuk után, Alma és Amulek egy újabb misszióba indult, ez alkalommal a hitehagyott zorámiták közé. Alma és Amulek sikereket ért el a nép alázatosabb része között. Miután Amulek arról tanította a népet, hogy tekintsenek Jézus Krisztusra és higgyenek az Ő engesztelése hatalmában, arra kérte őket, hogy készüljenek fel az Istennel való találkozásra.
Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből ezt tanította annak fontosságáról, hogy még ma felkészüljünk az Istennel való találkozásra:
„Veszélyt hordoz magában az egy napon kifejezés, amikor azt jelenti, hogy »nem a mai napon«. »Egy napon majd bűnbánatot tartok.« »Egy napon majd megbocsátok neki.«
A szentírások rávilágítanak a halogatás veszélyére. […] A mai nap Isten becses ajándéka. Az »Egy napon majd« gondolata elorozhatja tőlünk az idő adta lehetőségeket és az örökkévalóság áldásait” (A mai napon. Liahóna, 2007. máj. 89.).
Amikor az ifjabb Alma a Zarahemla földjén élő népnek nyújtott szolgálattételt, számos elgondolkodtató kérdést tett fel nekik, ezáltal segítve nekik átgondolni, mit kell tenniük ahhoz, hogy felkészüljenek arra, hogy Isten jelenlétében álljanak (lásd Alma 5).