20. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: A vallásszabadság áldásai A Mormon könyve tanításai és tana hitoktatói anyag (2021)
20. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. A Mormon könyve tanításai és tana hitoktatói anyag
20. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
A vallásszabadság áldásai
Mennyire fontos számodra a vallásszabadság? Az egyházi Sajtószoba oldalán található bejegyzés szerint: „A vallásszabadság alapvető emberi jog, mely minden ember lelkiismeretét védelmezi. Lehetővé teszi, hogy legbensőbb hitünknek megfelelően gondolkodjunk, azt kifejezésre juttassuk és aszerint cselekedjünk. […] Védelmezi minden csoport és egyén jogát – ideértve a legkiszolgáltatottabbakét is –, legyenek akár vallásosak, akár nem” (vö. Vallásszabadság, hirek.JezusKrisztusEgyhaza.org).
Napjainkról szólva Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így figyelmeztetett: „[Sátán] vadul igyekszik aláásni a vallásszabadságot, ellenállni annak, és zagyvaságokat terjeszteni arról, hogy az miből is áll, és miért szükséges a lelki életünkhöz és a szabadulásunkhoz” (Az önrendelkezés megőrzése, a vallásszabadság védelme. Liahóna, 2015. máj. 112.). Miközben az órára készülve tanulmányozol, gondolkodj el azon, hogy a Mormon könyve mit tanít nekünk a vallásszabadságról, és gondold át, te mit tehetnél azért, hogy előmozdítsd, megőrizd és megvédd azt.
1. szakasz
Hogyan védi meg a vallásszabadság a hitelveimet, és miként éljek a hitelveim szerint?
Nézd meg a Preserving Religious Freedom [A vallásszabadság megőrzése] című rövidfilmet (3:59).
Az alábbi összefoglaló kiemel néhányat a vallásszabadság alapvető jogai közül:
„A vallásszabadság nemcsak a hódolat szabadságát foglalja magában, hanem annak jogát is, hogy az egyén a vallási hitelvei szerint beszéljen és cselekedjen. […]
A vallásszabadság megvédi minden egyes ember jogát ahhoz, hogy lehessenek ilyen hitelvei, és azoknak hangot adhasson anélkül, hogy üldöznék érte vagy megtagadnák a polgári egyenjogúságát. […]
A vallásszabadság nemcsak az egyéneket védi, hanem azokat a vallási szervezeteket is, amelyek lehetővé teszik a vallási közösségek létezését” (“Religious Freedom: The Basics,” ChurchofJesusChrist.org).
A történelem során a hitünk alapján történő cselekvés alapvető emberi jogát gyakran kétségbe vonták, sőt, még el is nyomták. Például Móziás király uralkodása alatt súlyossá vált az egyháztagok hitetlenek általi üldöztetése (lásd Móziás 27:1).
A vallásszabadság nemcsak a vallásos emberek önkifejezését védelmezi, hanem azok jogait is, akik nem vallásosak vagy más a meggyőződésük. Korihór története is ezt példázza. Korihór a bírák uralma alatt élt, mely egy abból a célból kialakított kormányzati rendszer volt, hogy megőrizze és megvédje a nép szabadságát a hamislelkű királyoktól (lásd Móziás 29). Korihór azt prédikálta, hogy „nem lesz Krisztus” (Alma 30:12). Kijelentette, hogy nincs bűn, és minden ember a saját tudása szerint boldogul. Korihór tanításai sokakat elvezettek az Úr ösvényéről. (Lásd Alma 30:6, 12–18.)
Az Alma 30:29–58-ban azt olvassuk, hogy Korihórt Alma próféta, valamint a zarahemlai főbíró elé vitték, és Alma szembeszállt Korihór tanításaival azáltal, hogy bizonyságot tett Krisztusról. Miként Korihórnak joga volt kifejeznie, hogy nem hisz Istenben, Alma is szabadon bizonyságot tehetett arról, miszerint Mennyei Atya és Jézus Krisztus élnek. Korihór úgy döntött, hogy nem hisz Almának; jelet követelt Istentől, és megnémult. Miután ezt az eseményt nyilvánosságra hozták, azok, akik hittek Korihórnak, meggyőződtek arról, hogy nem volt igaza, és „mindannyian ismét megtértek az Úrhoz” (58. vers).
Minden ember vallásszabadsága megőrzésének fontosságáról Joseph Smith próféta ezt mondta:
„Ugyan[úgy] kész vagyok meghalni egy presbiteriánus, egy baptista vagy bármely más felekezethez tartozó jó embernek a jogai védelmében [mint az egyház tagjai jogainak védelmében]; mert az a tantétel, amely az utolsó napi szentek jogait eltaposná, eltaposná a római katolikusok vagy bármely más felekezethez tartozók jogait is, akik esetleg népszerűtlenek, vagy túl gyengék ahhoz, hogy megvédjék magukat” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007], 362.).
Joseph Smith az egyház alapvető tanításaként is kiemelte a vallásszabadságot: „Igényt tartunk arra a kiváltságra, hogy saját lelkiismeretünk parancsai szerint hódoljunk a Mindenható Istennek, és minden embernek megadjuk ugyanezt a kiváltságot, hadd hódoljanak úgy, ott és annak, ahogy, ahol és aminek akarnak” (Hittételek 1:11).
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza az alábbi nyilatkozatot tette közzé a vallásszabadságért folytatott békés munka kapcsán:
„Ahol a törvény korlátozza a vallásszabadságot, az utolsó napi szentek hisznek a törvénynek való engedelmességben, miközben olyan törvényes eszközök által keresik alapvető jogaik védelmét, amelyek rendelkezésre állnak az adott igazságszolgáltatásban vagy országban” (“Religious Freedom: The Basics,” ChurchofJesusChrist.org).
2. szakasz
Hogyan segíthetek a vallásszabadság előmozdításában vagy megőrzésében?
Hasznos lehet átgondolni pár példát arra, hogy milyen lehet az élet vallásszabadság nélkül. Képzeld el, hogy az alábbi élethelyzetek egyikébe kerülsz (vagy többe is), ahol a vallásszabadság korlátozott:
„Elveszítheted a munkádat vagy a vezetői beosztásodat, ha hangot adsz a vallási hitelveidnek – akár még munkán kívül is. […]
Elvárhatják tőled a vallásod titokban tartását vagy a hitelveiddel ellenkező feladatok végrehajtását. […]
Lehet, hogy még akkor is dolgoznod kell a sabbat napján vagy más vallási ünnepek alkalmával, amikor mások szívesen elvállalnák a műszakodat. […]
Lehet, hogy az állami iskolába járó gyermekeidnek olyan szexuális és nemi ideológiákról kell tanulniuk, amelyek ellenkeznek az egyház alapvető tanításaival. […]
A vallási hitelveid vagy a családdal kapcsolatos nézeteid miatt előfordulhat, hogy nem fogadhatsz örökbe gyermeket vagy válhatsz nevelőszülővé.
Vállalkozóként vagy szakemberként elveszítheted az engedélyedet vagy megbírságolhatnak, ha megtagadod olyan szolgáltatások nyújtását, amelyek ellenkeznek a hitelveiddel” (“Religious Freedom Matters: What’s at Risk,” Ensign, July 2017, 37).
A Mormon könyve feljegyzése szerint a bírák uralmának 19. évében egy Amalikiás nevű gonosz ember szövetkezett arra, hogy a nefiták királya legyen. Ravaszul igyekezett elpusztítani az Úr egyházát, valamint „azon szabadság alapj[ait], …melyet Isten megadott nekik” (Alma 46:10). Amalikiás sok nefitának hízelgett, és ezek a nefiták elhagyták az egyházat, hogy őt kövessék. (Lásd Alma 46:1–10.)
Amikor a nefita hadsereg fővezére, Moróni tudomást szerzett Amalikiás tervéről, haragra gerjedt és összegyűjtötte a népet, hogy védjék meg a jogaikat, beleértve ebbe a vallásszabadságukat is (lásd Alma 46:11–13, 19–20).
A nép összegyűlt Morónival és szövetséget kötöttek arról, hogy kiállnak a szabadságukat fenyegető veszélyek ellen (lásd Alma 46:21–22). Hales elder az alábbiakat tanította azon kötelességünkről, hogy támogassuk a vallásszabadságot:
„Jézus Krisztus tanítványaiként feladatunk együtt dolgozni a hasonlóan gondolkozó hívőkkel, és felemelni szavunkat amellett, ami helyes. […]
Felelősek vagyunk azért, hogy megvédjük ezeket a szent szabadságjogokat mind magunk, mind pedig a leszármazottaink számára. Ti és én vajon mit tehetünk?
Először is, tájékozódhatunk. Figyeljetek oda azokra az ügyekre a közösségetekben, amelyek hatással lehetnek a vallásszabadságra.
Másodszor, a személyes körötökön belül fogjatok össze azokkal, akik ugyanígy el vannak kötelezve a vallásszabadság mellett. Munkálkodjatok vállvetve a vallásszabadság megvédésén.
Harmadszor, éljetek úgy, hogy szóban és tettben is jó példái legyetek annak, amiben hisztek. Ahogy a vallásunk szerint élünk, az sokkal fontosabb annál, mint amit a vallásunkról esetleg mondunk.
Közeleg Szabadítónk második eljövetele. Ne késlekedjünk ebben a nagyszerű ügyben! Emlékezzetek Moróni kapitányra, aki kitűzte a szabadság zászlaját [lásd Alma 46:12]. […] Ne feledjük, hogyan reagált a nép: önrendelkezésüket gyakorolva »mindenfelől futva« jöttek és szövetséget kötöttek, hogy cselekedni fognak [Alma 46:21]” (Az önrendelkezés megőrzése, a vallásszabadság védelme. Liahóna, 2015. máj. 112., 113.).