24. lecke Felkészülési anyag az osztály számára: Az Úr szabadító hatalma. A Mormon könyve tanításai és tana hitoktatói anyag (2021)
24. lecke Felkészülési anyag az osztály számára. A Mormon könyve tanításai és tana hitoktatói anyag
24. lecke Felkészülési anyag az osztály számára
Az Úr szabadító hatalma
Kérdezted már valaha magadtól, amikor egy megpróbáltatással néztél szembe, hogy „Miért történik ez velem?” vagy „Miért nem veszi el az Úr tőlem ezt a megpróbáltatást?” A Mormon könyvéből fontos leckéket tanulhatunk a megpróbáltatásaink forrásairól, valamint arról, hogy milyen áldásokban részesülhetünk, ha a Szabadítóhoz fordulunk segítségért. Miközben az órára készülve tanulmányozol, gondold át, miként mélyíthetnéd el a bizalmadat Jézus Krisztus végtelen szeretetében, hatalmában és bölcsességében, miközben támogat a megpróbáltatásaidban, amelyekkel szembenézel, vagy éppen megszabadít tőlük.
1. szakasz
Miért vannak megpróbáltatásaim még akkor is, amikor azt teszem, ami helyes?
A Mormon könyve megmutatja, hogy a megpróbáltatásoknak különféle forrásai vannak. Némelyik a bűnből ered. Például Zézrom magas lázban és betegségben szenvedett a saját bűnei okozta bűntudata miatt (lásd Alma 15:3). A nefitáknak és a lámánitáknak évekig háborút kellett elszenvedniük Amalikiás gonosz választásainak következményeképpen (lásd Alma 46:9–10). Azonban nem minden megpróbáltatás a gonoszság következménye. Lehi és Ismáel családja számos nehézséget szenvedett el, amelyek természetes részei voltak a vadonon keresztül vezető utazásuknak (lásd 1 Nefi 16:9–17:4).
Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő megfigyelést tette a megpróbáltatásainkról:
„A halandó élet iskolájában gyakran a fájdalom és a megpróbáltatás a tanítónk, de ezek a leckék finomításunkra, áldásunkra és erősítésünkre, nem pedig elpusztításunkra adattak” (A hit békét és örömet hoz a megpróbáltatások idején. Liahóna, 2003. máj. 17.).
Hales elder kijelentését példázza Alma és népe élménye. Ők hittek Abinádi próféta figyelmeztetéseiben. Miután megtértek az Úrhoz, és Alma megkeresztelte őket, a gonosz Noé király serege a vadonba kergette a népet. Egy nyolcnapos utazást követően új földre érkeztek, melyet Hélámnak neveztek el. Itt az evangélium szerint éltek és „rendkívül sokasodtak és boldogultak” (Móziás 23:20). Azonban a békéjüket megzavarta egy lámánita sereg, akik rájuk találtak és rabságba vetették őket. (Lásd Móziás 17–18; 23.)
2. szakasz
Miért fontos, hogy bízzak az Úr időzítésében a megpróbáltatásaim idején?
Miután Alma és népe hallgattak Abinádi felszólítására, és megbánták a bűneiket, valamint a vadonba menekültek, Noé király és a nép többi része elutasították a prófétát, és nem bánták meg a bűneiket. A bűneik miatt a lámániták legyőzték és rabságba vetették őket. Noé fia, Limhi király uralkodása alatt a lámániták keményen megadóztatták a népet és rendkívül üldözték őket. Limhi király népe három sikertelen próbát is tett a kiszabadulásukra, és sokan vesztették életüket ezen erőfeszítések során. (Lásd Móziás 12:2; 19:1–21:12.) Végül az Úrhoz fordultak segítségért.
Amikor Limhi népe igazán megalázkodott és az Úrra várt, egy Móziás király által küldött keresőcsapat rátalált Limhi népére. A keresőcsapat és Limhi király megvitatta a néppel, hogy miként szabaduljanak ki a rabságból. A kijelölt éjszakán több bort adtak a lámánitáknak, akik lerészegedtek és mély álomba merültek. Limhi népe aztán a vadonba menekült és épségben Zarahemlába érkezett. (Lásd Móziás 21:23–22:14.)
Amint azt ez a beszámoló is szemlélteti, az Úrnak megvolt a maga célja és ütemterve Limhi népének kiszabadítására.
Dallin H. Oaks elnök az Első Elnökségből ezt tanította:
„Az evangélium első tantétele az Úr Jézus Krisztusba vetett hit. A hit bizalmat jelent – bizalmat Isten akaratában, bizalmat a dolgoknak az Ő módján történő rendezésében, és bizalmat az Ő időbeosztásában. Ne próbáljuk meg rákényszeríteni a mi időbeosztásunkat az Övére! Ahogy azt Neal A. Maxwell elder a Tizenkét Apostol Kvórumából mondta:
»A kérdés számunkra az, hogy eléggé bízzunk Istenben ahhoz, hogy az Ő időzítésében is bízzunk. Ha igazán képesek vagyunk elhinni, hogy a szívén viseli a jóllétünket, akkor vajon nem kéne hagynunk, hogy az Ő tervei az általa legjobbnak látott módon bontakozzanak ki?« [Even As I Am (1982), 93.]” (“Timing,” Ensign, Oct. 2003, 12).
3. szakasz
Miként kaphatok erőt az Úrtól, amikor megpróbáltatásokon megyek keresztül?
A lámánita sereg üldözőbe vette Limhi népét, azonban eltévedtek. Idővel rátaláltak Noé gonosz papjaira, akik csatlakoztak a lámánita sereghez. A vadonban utazva felfedezték Alma igazlelkű népét, és rabságba vetették őket. Amulont, aki egyike volt Noé gonosz papjainak, a lámánita király kinevezte, hogy uralkodjon Alma népe fölött. Amulon munkafelügyelőket helyezett az emberek mellé, és megfenyegette őket, hogy megöli, akit imádkozáson kap. (Lásd Móziás 22:15–16; 23:25–24:1; 24:8–11.)
Alma népe hitet és türelmet gyakorolt, és az Úr végül kiszabadította őket. „[M]ély álmot bocsátott a lámánitákra” (Móziás 24:19), lehetőséget nyújtva ezzel Almának és népének, hogy Zarahemla földjére meneküljenek. (Lásd Móziás 24:17–25.)
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította erről a történetről:
„A kihívások és nehézségek nem vétettek el azon nyomban az emberektől, hanem Alma és követői erőssé tétettek, és megnövekedett képességeik könnyebbé tették a terheket. […]
A mindannyiunk életében meglévő egyedülálló terhek segítenek nekünk a Szent Messiás érdemeire, irgalmára és kegyelmére támaszkodni (lásd 2 Nefi 2:8). Bizonyságomat teszem és megígérem, hogy a Szabadító segíteni fog könnyen elviselnünk a terheinket (lásd Móziás 24:15). Amikor szent szövetségek által Hozzá vagyunk kötve az igában, és részesülünk… képessé tevő hatalmából az életünkben, akkor egyre inkább törekedni fogunk megérteni és követni az Ő akaratát. Imádkozni fogunk erőért ahhoz is, hogy tanuljunk a körülményeinkből, változtassunk rajtuk vagy elfogadjuk őket, ahelyett, hogy fáradhatatlanul azért fohászkodnánk, hogy Isten változtasson a körülményeinken a mi akaratunknak megfelelően” (Hogy könnyen el tudják viselni a terheiket. Liahóna, 2014. máj. 89., 90.).