„Azt gondolja, hogy látni fogja még a bátyját?”
Leah Barton (Wendy Jennings elmondása nyomán)
USA, Utah
Illusztrálta: Allen Garns
Késő este volt, már csak én voltam kasszában, és rajtam kívül egyetlen lélek sem volt az ábécében. Miközben letörölgettem a pénztárpultokat, dúdolgatni kezdtem.
A dúdolgatásból hamarosan éneklés lett. A Fel, szentek, fel című himnuszt énekeltem (Himnuszok, 19. sz.). Nem nagyon szoktam himnuszokat énekelni a magam szórakoztatására, de most lendületesen énekeltem, amíg észre nem vettem valakit.
Egy idősebb férfi jött oda.
„Ismerem ezt az éneket – mondta. – Magácska honnan ismeri?”
„Ez az egyik himnusz, amit az egyházamban szoktunk énekelni” – feleltem.
„Magácska mormon?”
Igennel feleltem.
Elmondta, hogy a felesége utolsó napi szent volt, és 2011-ben hunyt el rákban. Azt mondta, hogy a temetésén is a Fel, szentek, fel volt a himnusz. Részvétemet fejeztem ki, és elmondtam, hogy a bátyám is 2011-ben hunyt el, miközben Chilében szolgált missziót. Mi is ezt a himnuszt énekeltük a temetésén. A Lélek megérintette a szívünket, ahogy ezen a „véletlen egybeesésen” ámuldoztunk.
„És azt gondolja, hogy látni fogja még a bátyját?” – kérdezte.
Ezt a kérdést én is számtalanszor feltettem már magamnak. A bátyám halálát követő nehéz hónapok során kétségekkel küszködtem. Végül Mennyei Atya megáldott engem azzal a békés tudással, hogy a családok örökkévalóak. Bár maradtak még kérdéseim, de a férfi szemébe nézve határozottan mondhattam: „Igen, azt!”
„Magácskának nagy a hite – mondta a férfi. – A feleségem mindig azt mondogatta, hogy »tökéletesen ragyogó reménységgel« kell rendelkeznünk.” Ezzel én is egyetértettem, és idéztem neki a 2 Nefi 31:20 maradékát is, miszerint szeretnünk kell Istent és minden embert, előre kell törekednünk, lakmároznunk kell Krisztus szaván, és mindvégig ki kell tartanunk.
„Pontosan! – mondta a férfi könnyes szemmel. – Ő is mindig ezt mondogatta! Honnan tudta?”
Elmondtam, hogy ez a Mormon könyvéből van. Megkérdezte, hogy honnan szerezhetne egyet. Elmagyaráztam, hogyan intézheti el a neten. Ő megköszönte, kezet rázott velem, majd távozott.
Ha van hitünk Istenben, az azt jelenti, hogy akkor is bízunk benne, amikor nem ismerjük az összes választ. Hálás vagyok azért, hogy amikor úgy adódott, hogy meg kellett válaszolnom ennek a férfinak a kérdését, akkor képes voltam a már megismert igazságokba vetett hitemre támaszkodni. A hitem nem volt tökéletes, de tudtam, hogy az Úr szemében elégséges.