A papsági felhatalmazás forrása

A papság Isten hatalma és felhatalmazása, melyet azért ad nekünk, hogy segítsünk szabadító munkájának elvégzésében (lásd 2. kézikönyv: Az egyház igazgatása [2010], 8. o.). Az Úr minden kiválasztott szolgának megadta az Ő papságát Ádám napjaitól fogva. Mivel a papságot kézrátétel által kapják arra érdemes férfiak, és ezekről a szertartásokról feljegyzést vezetnek, napjaink papságviselői vissza tudják vezetni a papsági felhatalmazási vonalukat Joseph Smithig, aki Jézus Krisztus apostolaitól kapta a melkisédeki papságot.

1. Péter, Jakab és János

Halandó szolgálattétele idején Jézus Krisztus megadta az apostolainak – köztük Péternek, Jakabnak és Jánosnak – az Ő papsági felhatalmazását (lásd Máté 10).

2. Joseph Smith és Oliver Cowdery

1829. május 15-én Keresztelő János megjelent Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek, és rájuk ruházta az ároni papságot. Néhány héttel később Péter, Jakab és János – az ősi apostolok – Joseph Smithre és Oliver Cowderyre ruházták a melkisédeki papságot (lásd Tan és szövetségek 27:12; 128:20; Teachings of the Prophet Joseph Smith, sel. Joseph Fielding Smith [1976], 81, 101).

3. Utolsó napi apostolok és vezetők

Joseph Smith próféta más érdemes férfiakra is továbbruházta a papságot, akik a Próféta irányítása alatt újabb férfiakra ruházták azt, és így tovább, egészen napjainkig.

Papsági kulcsok

A papsági kulcsok azt a felhatalmazást jelentik, melyet Isten a papsági vezetőknek adott az Ő papsága használatának irányítására a földön, beleértve ebbe azt is, ahogy a papság továbbadásra kerül az egyik papságviselőtől a másiknak. Például csak a püspök – az egyházközsége papsági kulcsainak viselője – engedélyezheti, hogy az egyházközségében lévő bármely férfi vagy fiatal férfi megkapja az ároni papságot. 1836 áprilisában Joseph Smith próféta fontos papsági kulcsokat kapott a Kirtland templomban Mózestől, Éliástól és Illéstől (lásd Tan és szövetségek 110).