A békesség és hatalom forrásai
Írta: Carlos A. Godoy eldera Hetvenek Elnökségéből
Miként élhet az ember emberpróbáló körülmények között is békességben, vidáman és erősen?
Az ifjú csillagász. Készítette: Brian Kershisnik
Általános felhatalmazottként az volt az egyik leginkább szívhez szóló élményem, hogy a drága venezuelai szentjeink között szolgálhattam. Az ottani emberek, beleértve az egyháztagokat is, nehéz körülmények között élnek. Ugyanakkor, bár tényleg ez az élő valóság, az országba tett gyakori útjaim során azt is megfigyelhettem, hogy az utolsó napi szentek különböznek a lakosság egészétől.
A Venezuela-élmény
A venezuelai szentek minden tőlük telhetőt megtesznek. Valóban sokan szenvednek és küszködnek, és az egyház tevékenyen támogatja a szükséget látókat a böjti felajánlási pénzalapok, jólléti programok és önellátási kezdeményezések révén. Viszont a szentek, akik amúgy könnyen találhatnának okot a bánkódásra, az összes emberpróbáló körülmény ellenére is boldog népet alkotnak – békében élnek önmagukkal, gyakran mosolyognak, és az eljövendő jobb napokban reménykednek.
Igaz ez az egyház venezuelai fiataljaira is. A személyes és családi nehézségeik megerősítik őket, és felkészítik őket a jövőre. Igaz ez továbbá a venezuelai misszionáriusainkra is. Erősnek kell lenniük önmaguk, az érdeklődőik és a családjuk miatt is. És erősek is. Hélamán 2000 ifjú harcosára emlékeztetnek minket. Bár létszámuk csekély, „rendkívül hősiesek… bátorság tekintetében” (lásd Alma 53:20–21). Venezuelában az Úr az édesanyák, édesapák és vezetők erős nemzedékét készíti fel. Amikor csak az ottani szentek körében vagyunk, azon vesszük észre magunkat, hogy eltölt minket az evangéliumba és a jövőbe vetett hit.
Békesség a bajok idején
Miként élhetnek ezek az egyháztagok ilyen emberpróbáló körülmények között is békességben, vidáman és erősen? Meggyőződésem szerint az történik sokukkal, hogy egyre jobban támaszkodnak Istenre, ebből kifolyólag pedig minden erőnek forrásától nyerik erejüket. Felismerik a Mennyei Atyától kapott áldásaikat, Jézus Krisztusra és az Ő engesztelésének hatalmára támaszkodnak, valamint megnyugvást, támogatást és megerősítést nyújt számukra a Szentlélek. Ennek eredményeként a terheik könnyebbé válnak, a bánatuk enyhül, és békességre lelnek a megpróbáltatásaik közepette.
A venezuelai egyháztagok a mai időkben tapasztalják meg azt, ami a Mormon könyvében Almával és a népével történt:
„És most lőn, hogy a terhek, melyeket Almára és testvéreire helyeztek, könnyűvé tétettek; igen, az Úr megerősítette őket, hogy könnyen el tudják viselni a terheiket, és ők vidáman és türelmesen vetették alá magukat az Úr minden akaratának” (Móziás 24:15).
Jézus Krisztus engesztelő hatalma
A venezuelai egyháztagjainkkal töltött idő alatt egyre inkább megerősödött az arról való bizonyságom, hogy Isten meg szeretne áldani bennünket. Amint az Alma és követői esetében is történt, a venezuelai szentek erőssé tétettek, és a megnövekedett teherbíró képességük megkönnyíti a terheik viselését. A Szabadító arra hív bennünket, hogy jöjjünk Őhozzá a nehéz terheinkkel, és megpihenhetünk (lásd Máté 11:28–30). Ezek a jóravaló egyháztagok képessé tétettek arra, hogy az Úr erejével hordozzák a terheiket.
A venezuelai szentek boldog népet alkotnak – békében élnek önmagukkal, gyakran mosolyognak, az eljövendő jobb napokban reménykednek.
Megpróbáltatásaik következményeként, valamint a Szabadítóba és az Ő engesztelésébe vetett bizalmuk áldásaként szívbéli változást tapasztaltak meg, és mindegyikük olyan lett, „mint egy gyermek, engedékeny, szelíd, alázatos, türelmes, telve szeretettel, aki mindazon dolgoknak hajlandó alávetni magát, melyet az Úr jónak lát kiszabni rá, éppen úgy, ahogy egy gyermek veti alá magát az atyjának” (Móziás 3:19).
Összefoglalva: a megpróbáltatások révén olyan krisztusi tulajdonságokat fejlesztettek ki, amilyenek elérésében Krisztus minden tanítványa reménykedik.
Ami velük történt, az ugyanaz a folyamat, amelynek mindegyikünkkel meg kell történnie. Mindannyiunknak lesznek kihívásai és megpróbáltatásai az életben. Amikor ez bekövetkezik, tegyük fel magunknak a kérdést:
-
Vajon Istenre tekintünk-e segítségért, hogy felülkerekedjünk ezeken a nehéz helyzeteken?
-
Hajlandóak vagyunk-e megfizetni annak az árát, hogy jobb emberré váljunk és kialakítsuk a fejlődésünkhöz olyannyira szükséges krisztusi tulajdonságokat?
-
Értjük-e, hogy a Szabadító engesztelésének hatalma által képesek vagyunk erőre és reményre lelni?
Hogyan és miért képes a Szabadító efféle megnyugvást és hatalmat biztosítani? A szentírásokban ezt olvassuk: „És ő megy, mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést szenvedve el; és ez azért lesz, hogy beteljesedjen az ige, mely azt mondja, hogy magára fogja venni népének fájdalmait és betegségeit.
És magára veszi a halált, hogy megoldhassa a halál kötelékeit, amelyek népét lekötözik; és magára veszi a gyengeségeiket, hogy bensője irgalommal telhessen meg, a test szerint, hogy a test szerint tudhassa, hogyan segítse meg népét a gyengeségeik szerint” (Alma 7:11–12).
Az Úr tudja
Ahogy azt David A. Bednar elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja tanította: „A Szabadító nemcsak a bűneinkért, hanem azon egyenlőtlenségekért, méltánytalanságokért, fájdalmakért, kínokért és érzelmi gyötrelmekért is szenvedett, melyek oly gyakran sanyargatnak bennünket. Talán egy gyenge pillanatunkban így kiáltunk fel: »Senki nem érti meg! Senki nem tudja!« Talán senki nem is tudja – az emberek közül. De Isten Fia tökéletesen tud és ért mindent, mert Ő már jóval előttünk érezte és viselte a terheinket. És mivel Ő megfizette ezt a végső árat és viselte ezt a terhet, tökéletes empátiával rendelkezik, és életünk számos területén kinyújthatja felénk irgalmas karját” (vö. Az engesztelés és a halandóság útja. Liahóna, 2012. ápr. 19.).
Bednar elder ezt követően az alábbi szentírásrészt idézi, amely segít nekünk megérteni, hogy Jézus Krisztus engesztelésének köszönhetően mindegyikünk békére lelhet:
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30).
Brian Kershisnik: A szentek bevándorlása (részlet)
Szeretném Bednar elder szavaihoz hozzátenni a saját bizonyságomat. Magam is tudom azt a személyes tapasztalataim által, hogy Szabadítónk szerető karjaiban erőre és békességre lelhetünk. A Szabadító megváltó és képessé tevő hatalma nemcsak a bűneink bocsánatának forrása, hanem erőteljes forrása a reménynek, a békességnek, az erőnek, a megnyugvásnak, a tehetségeknek, az ihletnek és mindannak, ami ahhoz szükséges, hogy segítsen nekünk sikerrel járni az ezen az életen keresztülvezető utunkon. Valóban támaszkodhatunk „a Szent Messiás érdemei[re] és irgalm[ár]a és kegyelm[ér]e” (2 Nefi 2:8).
A saját életünkben alkalmazva ezt
Hogyan férhetünk hozzá az erő e forrásához? Mit kell tennünk azért, hogy megkapjuk a szükséges segítséget?
Az első: rendelkeznünk kell az Úr Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hittel. Meg kell értenünk, hogy Ő és az Ő Atyja a békesség és a hatalom forrásai. Ők tesznek mindent lehetővé.
Ezt követően cselekednünk kell, és a tőlünk telhető legtöbbet megtennünk az adott helyzetünkben. Lehet, hogy egy gyengeség leküzdésén dolgozunk, a bánatunk enyhítésére törekszünk vagy egy tehetség fejlesztésén igyekszünk. Még amikor a tőlünk telhető legjobb időnként elégtelennek tűnik is, ha tényleg beleadunk mindent, akkor az Úr kegyelme meg fog áldani bennünket azzal, amire szükségünk van.
„Amikor ti és én eljutunk oda, hogy megértjük és alkalmazzuk az engesztelés képessé tevő hatalmát a saját életünkben – mondta Bednar elder –, akkor erőért fogunk imádkozni, hogy meg tudjuk változtatni a körülményeinket, ahelyett, hogy körülményeink megváltozásáért imádkoznánk. Önrendelkezőkként mi magunk fogunk cselekedni, ahelyett, hogy velünk cselekednének (lásd 2 Nefi 2:14)” (vö. Az engesztelés és a halandóság útja. Liahóna, 16.).
Arra is emlékeznünk kell, hogy amikor megtesszük a saját részünket, az Úr mellettünk áll. Nem kell egyedül megvívnunk a csata ránk eső részét. Ő ott lesz velünk a legelejétől a legvégéig. Bizonyságot teszek arról, hogy igazak Ésaiás szavai: „Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!” (Ésaiás 41:13). Igaz ez a Venezuelában élő szentekre, és igaz a világ bármely más részén élő szentekre is.