Fiataloknak

Szeretem a családtörténetet! Nem mindig értékeltem a családtörténeti munkát. Ez megváltozott, miután a Chilei Santiago templomban megkereszteltek az egyik ősömért.

Diakónus voltam, amikor először jártam a templomban. Amint éppen léptem volna be a keresztelőmedencébe, megéreztem valakinek a jelenlétét, aki addig nem volt ott. Felnéztem, és egy régi ruhába öltözött öregembert láttam. Éreztem a felém irányuló szeretetét és háláját, amiért helyettes általi munkát végzek érte. Miután megkeresztelkedtem érte és kijöttem a vízből, szétnéztem, de nem láttam sehol.

Mindig úgy voltam vele, hogy a templomban majd úgyis kapok neveket, akikért templomi munkát végezhetek, ezért nem is érdekelt a családtörténeti kutatás. De ez az élmény teljesen beizzított, és elkezdtem a saját családtagjaim neveit kutatni.

Egy nap leültem a gép elé, és láttam, hogy jött egy ímél az egyháztól az egyik családtagom nevével. Azt éreztem, hogy további neveket kellene kikutatnom, úgyhogy megkértem édesanyámat, hogy magyarázza el, miként tudnék eredményesen neveket keresni, és több részletet összegyűjteni az őseimről.

Eddig 11 nevet találtam a családomból, és tudom, hogy többet is találhatok még. Amikor itt éltek a földön, nekik soha nem volt lehetőségük megkeresztelkedni, és régóta várnak arra, hogy valaki elvégezze értük a templomi munkát. Örülök, hogy segíthetek nekik a templomi és családtörténeti munkán keresztül.

Lucas,16, Chile, Santiago