Tényleg sokat érek
Amit megtudtam az őseimről, bátorságot adott a saját lelki harcaim megvívásához.
Illusztrálta: Alex Nabaum
Úgy 11 éves voltam, amikor először szembesültem a pornográfiával. Idővel aztán az az egyetlen alkalom súlyosabb gonddá fejlődött, és tizenévesen az életem meghatározó küzdelmévé vált. Mire középiskolába mentem, már hátat fordítottam a pornográfiának, és Jézus Krisztus engesztelése felé fordultam. Habár megtapasztaltam azt a csodát, hogy a szenny kitörlődött a gondolataimból, a mindent elborító bűntudat továbbra is megmaradt a szívemben.
A nagyim nagyjából ekkor adta nekem kölcsön az üknagymamám kéziratos önéletírását. Alig pár nap alatt azt éreztem, hogy szoros kötődés alakult ki bennem Thea Martina Waagen (1883–1967) iránt. Thea édesapja tragikus módon még hónapokkal a születése előtt elhunyt, így őt a megözvegyült, Norvégiából bevándorolt édesanyja nevelte fel. Nehéz gyermekkora volt, de örömet lelt a szamócaszedésben, és abban, hogy a helyi evangélikus templomban orgonálhatott. Az édesanyja újraházasodott, és a nevelőapja segítségével Thea főiskolára ment. Az élete egy későbbi szakaszában Thea a családjával együtt megtért az egyházhoz, és Utah-ba költöztek. Ezután sem volt könnyű az élete. A férjével elváltak. Nagy szívfájdalmat és súlyos depressziót élt át, mégis hű maradt a bizonyságához.
Amikor Theáról olvastam, és arról a döntéséről, hogy a csapások során is ki fog tartani, egy olyan erőteljes szeretet árasztott el, amely megerősítette, hogy milyen sokat érek, és segített túltenni magamat a bénító bűntudatomon. Ráébredtem, hogy ha ő képes volt keresztülmenni ilyen kemény dolgokon, akkor nekem is sikerülni fog.
Felmentem az LDS.org oldalra, és kikértem Thea pátriárkai áldását. Még inkább elérzékenyültem, amikor ezt olvastam: „Méhednek magja felkel és áldottnak nevez majd téged Sion asszonyai között.” Rájöttem, hogy az iránta érzett mélységes tiszteletem ennek a rövid mondatnak a beteljesedése. Thea szeretete segített kigyógyítani a szívemet a bűntudatból, és a szívemet az őseim felé fordítani. Ez volt az első tanúbizonyságom David A. Bednar elder azon ígéretéről, mely szerint a családtörténeti munkában való részvétel által védelmezve leszek az ellenség egyre fokozódó befolyása ellen (lásd A gyermekek szíve atyáikhoz fordul. Liahóna, 2011. nov. 27.).
Úgy érzem, hogy egyre nagyobb mértékben van jelen erő és tisztánlátás az életemben, miközben tovább kutatom az őseimet, és megismerem a történetüket. Azáltal, hogy következetesen részt veszek családtörténeti tevékenységekben, úgy érzem, mintha szövetségesek egész seregére tettem volna szert, akik segítenek megvívni a lelki harcaimat. Félelem nélkül élhetek, mert „többen vannak, a kik velünk vannak [az őseink], mint a kik ő velök [Sátán követői]” (2 Királyok 6:16).
Habár nem találtam ezrével saját, templomba vihető neveket, megismertem az őseim történetét, és – alapos kutatás által – a családtagjaikat is. Időt szántam arra, hogy felidézzem az életüket, és megbecsüljem az örökségüket. Tudom, hogy megerősít és megvédelmez engem Sátán ellenében, amikor a családom világosságával töltöm meg az életemet.