Fiatal felnőtteknek
A szövetségek fedezékében
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Hawaiin él.
Mindaz a hatalom és védelem, amely meg lett ígérve a templomi alsóruhát hithűen viselők számára, nem valamiféle varázslat eredménye: Istentől jön.
Szavakkal nem lehet maradéktalanul kifejezni, hogy mennyire szeretem viselni a templomi alsóruhámat. A templomi alsóruha könnyű anyagból készül, és miután hozzászoktam, már szinte alig vettem róla tudomást; amit azonban a templomi alsóruha képvisel, és a vele járó áldások, valamint az, hogy ez az Isten iránti belső elkötelezettségem és szeretetem állandó külső kifejezése, mindennap gyönyörű és lelki élménnyé teszi a viselését. A templomi alsóruha békesség. Erő. Nyugalom. Hatalom. Szentség. Pont annyira áldja meg az életemet, ahogy viszonyulok hozzá.
Az emberek időnként mindössze egy alsóneműnek tekintik a templomi alsóruhát, vagy egyszerűen csak a visszafogott öltözködés mércéjének, amely megmutatja számukra, hogy mit vehetnek fel és mit nem – mint az illő és az illetlen közti afféle teljhatalmú határvonal. És bár a templomi alsóruha viselése kétségtelenül visszafogott öltözködésre ösztönöz (különösképpen a mai világ mércéje szerint nézve), a szent papság ezen alsóruhája jóval többet képvisel.
Erőteljes örökkévaló szemléletmód
19 éves voltam, amikor a templomi házasságkötésemre való felkészülés részeként a saját felruházásomban részesültem. És bár bizonyos szerencsétlen körülmények e házasság végéhez vezettek, a szövetségeimhez hű maradtam, és ezek az Úrral kötött szövetségeim fennmaradtak. Beléjük kapaszkodtam, és fenntartottak engem. Nem maradtam magamra a próbatételeim során, inkább erősebbé tétettem általuk.
Számos áldásban volt már részem azért, mert folyamatosan van templomi ajánlásom; mert helyénvaló módon, az utasításoknak megfelelően hordom a templomi alsóruhát; és mert megtartom a templomban kötött szövetségeket. Habár lehetetlen lenne egyetlen áldást kiemelni, amely ebből az engedelmességből fakad, az általam megfigyelt két leginkább nyilvánvaló áldás az, hogy képes voltam megőrizni egyfajta mennyei szemléletmódot, valamint hogy volt egy állandó fizikai emlékeztetőm, hogy akkor is helyes döntéseket hozzak, amikor a környezetem nem ezt teszi – és még akkor is, amikor mások döntései fájdalmat okoznak nekem.
Sok minden alakult rosszul az életemben az elmúlt 11 év során (a mélypontok közé tartozott a válásom, a gyötrelmes anyagi gondok, valamint a bosszantó szakmai és személyes kudarcok), de a templomi alsóruhám következetes viselése és a rendszeres templomi részvétel segített abban, hogy tudjam, ez az élet nem csupán az adott pillanat próbatételéről szól, bármily nehéz vagy fájdalmas legyen is minden ilyen pillanat számomra.
Mivel e két biztos pont segített közel maradnom a Lélekhez, Ő a fizikai veszélyekből is kivezetett engem, ha hallgattam a Tőle jövő belső késztetésekre; ráadásul erős reményérzetet és örökkévaló szemléletmódot is kaptam, amelyek akkor is átvezettek a sötét pillanatokon, amikor nem éreztem magamban elég erőt ahhoz, hogy akár csak egyetlen érzelmi vagy fizikai lépést is tegyek előre az utam során. E békesség továbbra is megtart engem, amikor új kihívásokkal és próbatételekkel szembesülök.
A templomból fakadó, általam megtapasztalt áldások sora a mindennapi, ám olykor figyelemre sem méltatott áldásoktól (mint például a belső béke és a késztetések) egészen a megrendítő, örökkévaló – és nyilvánvaló – áldásokig terjed (mint amilyen az, hogy a családtagjainkkal örökkévalóan egymáshoz lehetünk pecsételve). Minden ember tapasztalata egyedi és személyes – azonban az áldásokat mindig az Úr tökéletes időzítése szerint kapjuk, amikor megtartjuk szövetségeinket (lásd Tan és szövetségek 82:10). A templomi alsóruha viselésével pedig fontos, személyes módon mutatjuk meg az Úrnak, hogy emlékezetünkben tartjuk a szövetségeinket.
Állandó lelki védelem
Boyd K. Packer elnök (1924–2015), a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke kitért az egyik olyan áldásra, amelyre a templomi alsóruhánk helyénvaló viselésekor számíthatunk: „A templomi alsóruha szent szövetségeket képvisel. Elősegíti a visszafogottságot, és pajzzsá és védelemmé válik a viselője számára.”1
Ez a pajzs képes megvédeni minket attól, amit Nefi úgy nevezett, hogy „az ellenség tüzes nyilai” (lásd 1 Nefi 15:24). Úgy képzelem, hogy ha ki tudnánk számítani, hány nyilat lő ki ránk Sátán minden egyes nap, a kapott szám csillagászati lenne. Olyan világban élünk, amely buzgón törekszik elpusztítani azt, amiben hiszünk. Mindenütt helytelen képek és üzenetek vesznek minket körül, karöltve az arra irányuló nyomással, hogy használjunk káros szereket, vagy hogy szegjük meg a nemi erkölcsösség törvényét. Még ennél is féktelenebb az arra irányuló nyomás és kísértés, hogy veszekedjünk és modortalanok legyünk, akár személyesen is, de virtuálisan különösképpen; vagy hogy belekössünk valakibe olyan apróságért, mint egy helyesírási hiba. Ha hagyjuk, akkor ezek a lelki támadások eltompítják az érzéseinket, és csökkentik az arra való képességünket, hogy megérezzük a Szentlélektől érkező figyelmeztetéseket.
A Sátán által ránk lődözött „tüzes nyilak” felsorolása szó szerint vég nélküli, és ezek mindig veszélyesek. Taniela B. Wakolo elder a Hetvenektől ezt mondta: „Az élet számos zavaró tényezője és kísértése olyan, mint a »ragadozó farkasok«”. Hogyan védjük hát meg magunkat? A beszédben később erre is kitért: „Megígérem, hogy a szertartásokban való részvétel, és a hozzájuk tartozó szövetségek tiszteletben tartása csodálatos világosságot és védelmet fog hozni nektek ebben az egyre sötétedő világban.”2
Ha a Sátán által naponta rád lődözött „nyilak” szó szerint valamiféle hegyes tárgyak lennének, amelyeket láthatnál és érezhetnél, akkor vajon otthon hagynád a pajzsodat? Figyelmen kívül hagynád-e az önvédelemről – vagy a menedékbe vezető ösvényről – szerzett tudásodat? Halogatnád-e, hogy megkösd vagy megtartsd a szövetségeidet Istennel, amikor pedig Ő azt ígérte, hogy ezek a szövetségek segítenek majd, hogy győzhess?
A szövetségek hatalma fejlődésünk során
A templomi alsóruha által nyújtott védelem forrása nem a ruhadarabba szőtt valamiféle varázslat, ahogy azt páran tévesen képzelik. Arról van szó, hogy ez a megígért védelem egy olyan védelem, amelyet az Úr fizikai és lelki téren is biztosít, amikor megtartjuk szövetségeinket, és naponta kifejezzük hithű elkötelezettségünket Őiránta.
A templomi szövetségek és az alsóruha nem a tökéletes emberek számára adattak. Az a céljuk, hogy segítsenek fedezéket és védelmet nyújtani azoknak a tökéletlen embereknek, akik a tőlük telhető legjobban igyekeznek jobbá válni. Azoknak az embereknek, akik megbotlanak, bűnbánatot tartanak, majd mennek tovább előre. Az olyan embereknek, mint te és én.
Éppen úgy, ahogy minden héten fizikailag veszünk az úrvacsorából, hogy felidézzük és megújítsuk a keresztelési szövetségeinket, az alsóruha napi szintű viselése is fizikai emlékeztetőül szolgál a templomi szövetségeinkkel kapcsolatban. Olyan dolgok ezek, melyekre szükségünk van a krisztusibbá válás felé vezető utunkon.
Az isteni védelmen túl a szövetségeink megtartása és az alsóruha viselése arra is szolgál, hogy naponta megmutassuk Istennek, hogy milyen nagyon szeretjük Őt, és hogy azért, mert szeretjük, követni fogjuk a parancsolatait – és ez az egyik módja annak, hogy elnyerjük azt a számos áldást, amelyet Isten meg szeretne adni nekünk. Ő valóban jobban szeret minket annál, mint ahogy azt képesek vagyunk felfogni, és azt szeretné, ha biztonságban lennénk és részesülnénk az Őáltala megígért védelemben.
Áldások mindennap
Mindannyian naponta a lelki harcmezőn csatázunk, akár tisztában vagyunk ezzel, akár nem. A templomban megkötött és a mindennapi életünkben megtartott szövetségek segíteni fognak nekünk, hogy megnyerjük a háborút a bűn és Sátán ellen, de rajtunk múlik, hogy felkészüljünk, majd pedig hithűek legyünk.
Nagyon örülök, amiért úgy döntöttem, hogy részt veszek a templomi szertartásokon – és a szövetségeim megtartására vonatkozó későbbi döntéseimért is. Naponta érnek áldások, amiért ezt választottam, és amiért viselem a templomi alsóruhát, ahogy azt illik – ahogy arra szövetséget kötöttem. Biztonságot nyújt. Emlékeztet a szövetségeimre. És megmutatja Istennek, hogy jobban szeretem Őt a világnál, és hogy megteszem, amit kér tőlem.