Csodákra lelni a mindennapokban
Ha az életet a Jézus Krisztusba vetett hit szemüvegén keresztül szemléljük, rányílik a szemünk a minket körülvevő számos csodára.
Mi az, hogy csoda?
Mindannyian tudjuk, hogy milyen is egy csoda, nem igaz? Mózes kettéválasztja a Vörös-tengert. A Szabadító látást ad egy vak férfinak. Egy asszony felgyógyul a halálos betegségéből. Mind közt az egyik leginkább rendkívüli csoda Jézus Krisztus engesztelése – egyetlen más csoda sem volt soha ilyen messzemenő és erőteljes hatású. De vajon csak az efféle élményeket tekinthetjük csodának?
Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa ezt mondta: „Nap mint nap csodák történnek egyházunk munkájában és tagjaink életében.”1 Na, de te mikor mozdítottál meg utoljára egy hegyet, vagy voltál tanúja annak, ahogy ezrek laknak jól néhány hallal és pár vekni kenyérrel? A legtöbbünk valószínűleg soha nem látott semmi hasonlót. Akkor hogyan lehet igaz Oaks elnök állítása?
A Bible Dictionary [Bibliaszótár] szerint a csodák „az isteni vagy lelki hatalom megnyilvánulás[ai]”2. E meghatározás tudatában nyissuk rá a szemünket a minket körülvevő számos csodára – olyan csodákra, amelyeket talán fel sem ismerünk.
A szentírásokban leírt csodákon keresztül kétségtelenül látjuk Isten kezét népének életében. Akkor is láthatjuk azonban az Ő lélekbeli hatalmát, amikor választ kapunk egy imára, megerősítjük a bizonyságunkat, vagy szívbéli változást élünk meg.
Vannak azonban további csodák is, amelyekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni: a nap mindennap felkel és lenyugszik; az apró magok hatalmas fákká növekednek; a testünk számos alkotóelemének együttes működése teszi lehetővé, hogy lélegezzünk, fussunk, álmodjuk és együnk. Naponta születnek ihletett eredmények az orvostudomány és a technika terén, és ma már szinte bárkivel és bárhol kapcsolatba tudunk lépni. Életünk minden részletében látható Isten hatalma.
Miért visz véghez Isten csodákat?
A csodáknak sok fajtája van, de Isten mindet ugyanazon átfogó célból viszi véghez. A csodák olykor gyógyulást, megnyugvást vagy fizikai védelmet nyújtanak Isten gyermekeinek, de nem ezek a külső hatások jelentik a csodák egyedüli okát. Egy-egy csoda gyakran egyáltalán nem akadályozza meg a szenvedést vagy a tragédiát. Isten két alapvető céllal visz véghez csodákat: a hit megerősítéséért és a jó megtételéért.
A csodák gyakran Isten hatalmát nyilvánítják ki az Ő gyermekeinek, vagy egy lelki tantételt tanítanak. A Bible Dictionary [Bibliaszótár] azt mondja, hogy Jézus Krisztus számos csodájának „az volt a célja, hogy bizonyítékul szolgáljanak a zsidóknak, miszerint Jézus a Krisztus”, és hogy olyan tantételeket tanítsanak, mint a felelősségtudat, a bűnbánat, a hit és a szeretet.3
Más alkalmakkor a csodák valamely korábbi kinyilatkoztatást igazolhatnak, mint ahogy azt Krisztus születésének az amerikai földrészen látott jelei is tették. Isten arra is használhatja a csodákat, hogy előmozdítsa a munkáját – a családtörténeti munkát, a misszionáriusi munkát és így tovább.
Ha azonban helytelen okból vágyunk csodákra, bajba kerülhetünk. A leggyakoribb gond az szokott lenni, hogy az ember Isten létének bizonyítására akar jeleket látni. Ha a hitet teljesen kihagyjuk az egyenletből, akkor ezek a jelek soha nem fognak valós, maradandó megtéréshez vezetni. Elég megnéznünk, hogy mi történt a Mormon könyvében: sokan láttak jeleket és csodákat, hit nélkül azonban az engedelmességük rövid életűnek bizonyult.
Helytelen lenne továbbá a népszerűség vagy a pénz hajhászása miatt, bosszúvágyból vagy Isten akaratának megváltoztatásán igyekezve vágyni jelekre.
Brigham Young elnök (1801–1877) ezt tanította: „A csodák… nem a hitetlenek számára vannak: a szentek vigasztalására valók, és arra, hogy megerősítsék s megszilárdítsák azok hitét, kik szeretik, félik s szolgálják az Istent…”4 Annak megértése, hogy Isten miért visz véghez csodákat, segíthet nekünk felismerni ezeket a saját életünkben.
Hogyan ismerhetek fel egy csodát?
Csodák kizárólag Isten akarata és a mi Őbelé vetett hitünk szerint történnek. Moróni próféta ezt írta: „És soha senki nem tett csodát addig, amíg nem volt hite; először tehát hittek Isten Fiában” (Ether 12:18). Ha rendelkezünk hittel, akkor vagyunk képesek felismerni, hogy az életünkben történő jó dolgok Isten művei, nem pedig a véletlen vagy szerencse dolga. A csoda felismerése is része a csodának! Ha az életet a Jézus Krisztusba vetett hit szemüvegén keresztül szemléljük, rányílik a szemünk a minket körülvevő számos csodára.
Azonban a csoda nagysága, időzítése és eredménye sem a hitünk mértékének mércéje. Tegyük fel, hogy két családdal is közlik, hogy az egyik gyermekük rákos. Mindkét család imádkozik azért, hogy a gyermekük minél hamarabb meggyógyuljon. Mindkét család gyakorolja a Jézus Krisztus gyógyító hatalmába vetett hitét.
Az első gyermek teljesen meggyógyul, rácáfolva az orvosok azon előrejelzésére, miszerint már csak pár hónapja van hátra. A második gyermek kezelést kezelés után szenved el, és végül meghal – kétségbeesés helyett azonban az egész családot békesség és vigasz árasztja el.
Ez első család nem feltétlenül volt hithűbb a másodiknál. Mindkét családnak csodában volt része a maga módján, és mindkét csoda része annak az ismétlődő és folyamatos megerősítésnek, miszerint Istennek minden egyes gyermeke számára van terve.
Az Úr látszólag hétköznapi csodákat éppúgy véghez visz napjainkban, ahogy rendkívülieket is. Jézus Krisztus hithű követőinek minden adományozási korszakban volt részük megrendítő gyógyulásokban és megmagyarázhatatlan eredményekben. Mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a mindennapi történéseket, amelyek emlékeztetnek minket Isten kezére a mi életünkben. Néha egyszerűen csak fel kell ismernünk ezeket!